Bolojan bejelentése: ismét jönnek a megszorítások – de kinek a terhére?

Pénteken a román parlament épületében Ilie Bolojan, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ügyvivő elnöke komor bejelentést tett: a költségvetési hiány csökkentésének érdekében „népszerűtlen, de szükséges” intézkedések várhatók. Ezzel gyakorlatilag előre felkészítette az ország lakosságát arra, hogy újabb megszorításokkal kell számolni – a kérdés már csak az, hogy kik viselik majd ezek terhét.

A politikus úgy fogalmazott: „körvonalazódik az a kritikus többség”, amely biztosítja az intézkedések parlamenti támogatását. Vagyis a pártok – legalábbis egy részük – már felsorakoztak az újabb megszorítások mögé. A tárgyalások lezárását Bolojan a jövő hétre prognosztizálja, ami azt jelenti, hogy az intézkedéscsomag bevezetése gyorsabb lehet, mint ahogy a lakosság egyáltalán megértheti, pontosan mivel is néz szembe.

De mi van a „népszerűtlenség” mögött?

A „népszerűtlen, de szükséges” kifejezés manapság szinte politikai sablonná vált, ha a döntéshozók kényelmetlen megszorításokat próbálnak elfogadtatni. Csakhogy a szükségszerűség önmagában nem mentesít a kritika alól. A kérdés ugyanis nem az, hogy szükség van-e valamilyen beavatkozásra a költségvetésben – hiszen az ország gazdasági helyzete valóban feszült –, hanem az, hogy ezek az intézkedések milyen társadalmi csoportokat sújtanak, és milyen alternatívákat hagynak figyelmen kívül. No meg az sem elhanyagolt szempont, hogy milyen korábbi kormányzati intézkedések vezettek oda, hogy ez a hatalmas költségvetési hiány kialakulhatott.

Az elmúlt években a megszorító csomagok rendre a lakosság alsó és középrétegeit érintették leginkább: adóemelések, szociális kiadások csökkentése, közalkalmazotti béremelések. Eközben a valódi strukturális reformok – például a korrupció visszaszorítása, a közbeszerzések hatékonyabbá tétele vagy a pártfinanszírozás átláthatóságának megteremtése – rendre háttérbe szorultak.

Parlament, mint díszlet?

Bolojan nyilatkozatából az is kiderül: a parlamenti többség már szinte készen áll az intézkedések elfogadására. Ez felveti a kérdést: vajon a társadalmi párbeszéd szándéka tényleg létezik, vagy csupán színjáték zajlik a már előre eldöntött lépések legitimálására? A kritikus többség talán meglesz a parlamentben – de mi a helyzet a társadalmi legitimitással? Egy demokráciában a népszerűtlenség nem puszta „technikai akadály”, hanem fontos figyelmeztetés: az emberek bizalma és türelme véges.

Mi jöhet most?

A jövő hét döntő lehet. Ha a megszorításokat valóban elfogadják, az komoly feszültséget szülhet – nemcsak gazdasági, hanem politikai és társadalmi szinten is. A PNL és a többi kormányzópárt számára ez kockázatos játszma. A kérdés csak az, hogy lesz-e politikai akarat olyan megoldásokat is keresni, amelyek nem újra és újra ugyanazokat az állampolgárokat sújtják. Mert ha a „szükséges rossz” mindig ugyanazokra az emberekre hull, akkor előbb-utóbb maga a rendszer válik tarthatatlanná. És akkor már nemcsak a hiányt kell kezelni – hanem a következményeket is.

(Nethuszár)