Ciolacu szerint konszolidálódott a román demokrácia + KOMMENTÁR

A Szociáldemokrata Párt vezetője és jelenlegi kormányfő Marcel Ciolacu arról beszélt egy máramarosi sajtótájékoztatón, hogy a szavazókat eddig a gyűlölet hajtotta, mindig valaki ellen szavaztak, példaként említve a „vörös pestis” jelzős szószerkezetet. „Én vagyok a vörös pestis vezetője” tette hozzá Ciolacu, majd komolyra fordítva a szót kijelentette: Románia belépett a konszolidált demokrácia korszakába. Nézzük előbb a hírt a G4Media tolmácsolásában, majd külön KOMMENTÁRT is fűzök hozzá.

Egy Máramaros megyében tartott sajtóbeszélgetésen Ciolacut arról kérdezték a riporterek, hogy szerényebbnek tartja-e a mostani kampányt, mint a négy évvel ezelőttit.

„Nincs annyi breaking news-unk, nincs annyi verekedésünk, rágalmazásunk? Nincs! Úgy gondolom, hogy Románia belépett a konszolidált demokrácia korszakába, ez nyilvánvaló. 30 év telt el, és az elmúlt harminc évben velem együtt sokan megöregedtek, és a demokráciánk törékeny volt ez idő alatt a konszolidált demokráciákhoz hasonlítva, én pedig azt hiszem, hogy most beléptünk a konszolidált demokrácia korszakába, így hát normális, hogy a hozzáállás is változik”

[…]

„A jelölteknek meg kell érteniük, hogy a románoknak elege lett a cirkuszból, és még jobban elegük van abból, hogy hibásakat találjanak. Mindig azzal hívtak a szavazóurnák elé, hogy gyűlölettel telve szavazzunk valaki ellen. Én vagyok a Vörös Pestis főnöke. És mindig találtunk különböző kifogásokat és okot a gyűlöletre. Időnként összevesztünk szomszéddal, és a választások után szégyelltük magunkat és békültünk volna, mert láttuk, hogy tulajdonképp hiába vesztünk össze. Úgy gondolom, hogy az idén a helyhatósági választások az adminisztrációk teljesítményéről szólnak, valamint a projektekről. És azt hiszem, ez a románok elvárása is. És kevésbé arról [szóljon], hogy mi nem készült el, mert Önök közül mindenki megállapíthatja azt, hogy lakóhelyén, megyéjében mi készült el, és mi nem” (a kissé magyartalan, zavaros fordításért elnézést kérek, de a román szöveg sem volt túl egyértelmű – szerk. megjegyz.)

– zárta gondolatait Ciolacu.

KOMMENTÁR: Való igaz: talán sosem volt ennyire csendes kampányunk, pedig most is van egy Simionunk, most is van egy Sosoacank, akik azért mindent elkövetnek, hogy legyen valami balhé, de azt én is érzékelem, úgy érzékelem, hogy nincs már akkora vevőközönsége ennek a kampánymódnak, ennek a politikának.

Igaz, az AUR erős

– a harmadik legerősebb párt –, de számomra erősen kérdéses, hogy a parlamenti cirkuszaival érte el népszerűségét, vagy inkább azzal, hogy egészségügyi buszt szervezve járja az elzárt falvak, hátrányos helyzetű térségeket, néminemű egészségügyi tanácsadást, kisebb szolgáltatásokat nyújtva azoknak az embereknek, akik még falujukon kívüli embert is alig látnak, nemhogy a tévéből ismert politikust. Biztosan van egy közeg, aki azért szavaz az AUR-ra, mert nacionalista, de azért az AUR szavazótáborában is nagyobb létszámmal bír az a tábor, aki a jóléti ígéretek populizmussal kevert kampányának dől be és szavaz rájuk, semmint a gétó-dák kontinuitás ígéretére.

Hogy mennyire konszolidált ez a demokrácia, amiben élünk adatott, az egy másik kérdés. Kétségkívül, Románia már nem az a Románia, amiben a kilencvenes években volt kénytelen felnőni az én generációim is például. Románia még csak nem is az a demokrácia, amelyet Dragnea majdhogynem kisiklatott, és sok szempontból az akkori utcai tüntetéseknek, az egyetemi ifjúság mozgolódásának köszönhető, hogy nem süllyedtünk vissza ismét a minériádák korszakába.

Ugyanakkor nem nevezném

konszolidált demokráciának azt, amiben élünk, és erre több okom is van, hadd említsek meg néhányat. Nem tudjuk a tisztviselők kiválasztásának módját befolyásolni, és ami még rosszabb, mintha akadozna a humán erőforrás-menedzsment akkor, amikor adminisztrációs pozíciókba keresünk embereket. Egyrészt ugye a pártok vezetői saját rokonságukat, haveri körüket, üzletfeleiket ülteik be olyan bizottsági székekbe, ahol áttételesen ugyan, de az emberek mindennapjait, érintő döntések születnek. Másrészről, mintha nem is lenne elégséges számú tisztviselőnek alkalmas ember Romániában. Aki próbált valaha is pártszervezeteket létrehozni (és ezáltal helyi tanácsosi listát, polgármester-jelöltet állítani) kisebb-nagyobb községekben, városokban, az tudja miről beszélek.

Menjünk vissza gondolatban

a pandémia és a 2020-as választások idejére: Klaus Iohannis államfő, az alkotmány által pontosan meghatározott elnöki hatásköreit jócskán túllépve kampányolt a PNL mellett, vörös pestisnek nevezve az akkor még Dancila által vezetett PSD-t. Az eredmények nem úgy sültek el, ahogy várta volna, a PSD-t nem sikerült legyőzni, a PNL-USR-RMDSZ koalíciós kormányt pedig maga a PNL mohósága buktatta meg, arról nem is beszélve, hogy a korrupció elleni harcot komolyan gondoló USR nem egyszer kényszerült arra, hogy igyon abból a mérgezett almaléből, amit a Cotroceniben főztek ki neki.

Talán majd egyszer, valaki összeszedi és leírja, hogy Klaus Werner Iohannis mekkora károkat okozott a román demokráciának, mindenesetre a PNL miatt politikai válságról válságra bukdácsoló Romániát olyankor kapta telibe a kormánynélküliségi állapot, amikor azt igazán nehéz volt átvészelni.

Emlékszünk még

a járvány azon időszakára, amikor naponta százak, hetente egy kisebb községnyi ember halt meg? Ekkor már elkezdtek emelkedni az energiaárak is, a gazdaság is kezdte megsínyleni a lezárásokat, az AUR pedig úgy tudta az utcákon tomboltatni a tömegeket, hogy elvileg tilos volt bármiféle nagyobb rendezvény megszervezése, arról nem is beszélve, hogy miközben az AUR véglényei büszkén és tömegesen kiabálták kórházak előtt, hogy „halál az orvosokra!”, addig a gazdaság jelentápős szegmense ki sem nyithatott a korlátozások miatt. [LÁSD ITT és ITT]

Ghonzó: visszajött a sötét középkor – „az orvosok gyilkosok”

Percekre álltunk akkor attól, hogy a csőcselék tombolása véres utcai pogromokba torkolljon, Iohannis pedig leginkább elbújt és nem lépett fel a törvény betartásáért.

Ilyen helyzetben voltunk, amikor a PNL miatt újabb kormányválság keletkezett, nemcsak nem volt miniszterelnökünk, de senki nem akarta vállalni a feladatot – említsük meg: annak, hogy a járvány tombolása idején nem dőlt be az egészségügyi rendszerünk is két magyar az oka: Cseke Attila akkor egészségügyi miniszter és Vass Levente akkori egészségügyi államtitkár.

Aztán hosszúnak és idegtépőnek

tűnő casting után a PNL, illetve Iohannis megtalálta a szélesebb közönség előtt ismeretlen Nicoale Ciucă tábornokot, aki elvállalta a miniszterelnöki feladatot, de jó katona módjára tudta, hogy először a hátországot kell biztosítania saját magának is. Hogy miként és hogyan tudtak végül megegyezni, azt a mai napig sem tudjuk pontosan, de tény: az a Iohannis, aki alig pár héttel azelőtt is még vörös pestinek csúfolta a PSD-t, Románia toxikus pártjának nevezve, nemcsak belement, hanem egyenesen építője lett annak, amit ma úgy becézünk, hogy Binom: a PSD-PNL nagykoalíciónak.

Időközben kitört a háborús is,

ami Románia geostratégiai pozícióját tekintve, no meg azt, hogy nemcsak NATO-tagállam, hanem az Egyesül Államok stratégiai partnere lépéskényszerbe hozta immár nemcsak a politikai elitet, hanem azt az árnyékhatalmat, ami a gazdaság különböző szereplőiből és a titkosszolgálat embereiből épült fel az elmúlt évtizedekben. Konszolidált demokráciáról már csak az utóbbiak miatt sem beszélhetünk: nem tudjuk, hogy mekkora befolyásuk van a politikára a szolgálatoknak, és abban sem lehetünk biztosak, hogy ez a befolyás valóban gondot jelent és nem inkább a szükséges fékező erőt – elvégre csak a szolgálatok és a védelmi szektor képes megakadályozni azt, hogy teljesen debilek is kormányra jussanak az ilyen lépésekre hajlamos Romániában. Az mindenesetre biztos, hogy a Koalíció első törvénycsomagjai között szerepelt a szolgálatok és védelmi szektor erősítése, ami elég sok vitát váltott ki a román sajtóban. (LÁSD ITT!)

Összegezve:

a politikai osztály összezárt, és mintha az ellenzék, az USR köré felépült Egyesült Jobboldali Szövetség (ADU) is értené a játék lényegét – igyekeznek fékezni a túlkapásokat és folytatják korrupcióellenes kampányukat, de üzeneteik szintén nem lépik át azt a kritikus határt, amely akár káoszba is taszíthatja az országot. Mindent összevetve: a Binom-kormány működőképesnek látszik, ezt az is jól mutatja, hogy a 2021 őszén megalakult koalíciós kormány óta nem volt politikai válságunk, nem puccsoltak meg egy miniszterelnököt sem, ami eleddig évi rendszerességgel fordult elő mioritkus tájainkon.

Mi több, a koalíciós alku értelmében, a PNL-nek önként kellett átadnia másfél után a miniszterelnöki széket a PSD-nek, ekkor még sokan arra fogadtak, hogy a „rokáda” idején majd újra hátbaszúrják egymást a szereplők, de ez nem történt meg – különösebb akadályok nélkül zajlott le a kormányfőcsere, az RMDSZ viszont kiszorult a koalícióból – Iohannis építőmester nyomására.

Ahhoz viszont, hogy ez a dolog működjön,

kellettek azok az emberek, politikusok is, akik felfogták azt a veszélyes helyzetet, amely Romániában kialakulni látszott, illetve a háború kitörése után képesek voltak azt is felfogni, hogy itt akár a polgárháború is reális kockázat lehet, ha a politikai válságokról válságra bukdácsolást eredményező hatalmi harcokat folytatják tovább. A két politikus, akik nélkül lehet, hogy mindez megtörténik, de biztos nem ebben a formában: Marcel Cioalcu PSD-elnök és a nem túl szószátyár tábornok, a PNL-s Nicolae Ciucă.

Hogy mindezt most konszolidált demokráciának nevezzük, vagy a hőn áhított stabilitásnak, az viszont már nemcsak szemantikai probléma – mivel a román demokráciának vannak még fájó pontjai, erről pont mi, kisebbségi magyarok tudnánk mesélni, a stabilitás megadhatja azt az illúziót, hogy itt tényleg révbe ért a demokrácia, nincs mit, és nem kell semmit tenni. Kicsit mintha ebbe az irányba haladnának a dolgok, és már terminus technicusunk is van reá, ahogy arról már szintén többször is írtam: román centrális erőtér. [LÁSD ITT és ITT]

És ebben kell nekünk, magyaroknak megtalálni helyünket.

Felcser V. Örs

(Nethuszár)