Elnökválasztások: kiből lehet a májusi meglepetés?

Bár hivatalosan még nem kezdődött el az elnökválasztási kampány, mind a médiában, mind az utcai közhangulatban már érezhető a választásokra való készülődés: kire szavazzunk, kérdi a boltosné a vásárlótól, kérdi Mari néni a piacon szomszédjától, miközben abban az utca összes embere egyetért, hogy „minden politikus gazember”.

A médiában a kép hasonló: elkezdtek megjelenni a felmérésekről szóló hírek, ahogy az obligát szakértők és politológusok interjúkban, elemzésekben próbálják állás- vagy ülés pontjaikat közvetíteni. Az online térben szintén tapasztalható a mozgolódás: a YouTube-on futó és román belpolitikával foglakozó podcastekbe elkezdtek megérkezni a jelöltek vagy a választási szakértők, hosszú műsorokban fejteni ki véleményüket, ígéretüket. Március utolsó hetében járunk, nézzük hát, hogy állunk eddig.

Már a választásokon való indulás sem volt hétköznapi:

a tavalyi eltörölt voksolás után Románia kíváncsian várta, hogy idén miként fogják jogilag megoldani azt, amit már évek, ha nem évtizedek óta meg kellett volna tennie a törvényhozásnak. Meglepetés nem történt: Sosoacat ugyanúgy utasították el, ahogy tavaly is, ez részben érthető, mert a tavaly felhozott indokok, miszerint Diana Sosoaca alkotmányellenes terveket szövöget, idénre sem változtak, így az lett volna a furcsa, ha indulhatott volna. Ugyanilyen furcsa lett volna az is, ha Georgescu indulását megengedik ugyanezek a hatóságok. Ha Sosoaca alkotmányellenes szólamokat pufogtatott, akkor Georgescu maga a vasba öntött alkotmányromboló. A Központi Választási Iroda (BEC) nem is habozott, mindkettőjük jelöltségét elutasította, jött egy kör az Alkotmánybíróságon (CCR), mint fellebbezési lehetőség, itt viszont helyben hagyták a BEC-döntést, így tehát két izolacionista jelölttől megszabadulva vágunk neki a választásoknak.

Két izolacionistával ugyan kevesebb,

de az ebben rejlő veszély még nem múlt el: Georgescu elutasítása után ismét színre lépett az indulását mindvégig tagadó George Simion AUR-elnök, aki egy nem túl hosszú és szuverenitásban nem túl erős politikai matek után egyedül maradt talpon, mint az izolacionista tábor jelöltje. Legalábbis látszólag egyedül, mert Victor Ponta sikerrel vette a BEC és a CCR akadályait, szintén jelöltté vált. Innen máris láthatjuk az első kampányrepedést, ez pedig az izolacionista tábort érinti. Miközben a mainstream és aggódó sajtó szerint a nyugatos tábor esélyeit csökkenti, hogy három jelöltjük is van, addig az izolacionista tábor szereplői, hiába számít számszerűen kevesebbnek a két jelölt, jóval megosztottabbnak tűnik.

Simion egyelőre ugyanis nem bírja Georgescu-messisás támogatását – legalábbis nem azzal az erővel, ahogy azt egy kampányban szokás tenni. Ugyanakkor Simionnak számolnia kell azzal is, hogy tavalyi eredménye úgy jött össze, hogy a PSD – a hírek szerint – 300.000 szavazatot játszott át neki. Igen, a PSD-s szavazótábor jelentős része nem híve a nyugatos orientáltságnak, igaz, keleti despotizmust sem akar – valahol a kettő között őrlődik. Másrészről szeretnek kormányon lenni, ezt pedig a koalíció közös jelöltjének, Crin Antonescunak a győzelme garantálja számukra – már amennyire lehet Romániában garanciákról beszélni.

Nem egyetlen garancia ez, de fontos biztosítás – fontos a polgármestereknek, a helyi báróknak, a megyei tanácselnököknek, a gazdasági holdudvarnak, ennek erejét kár lenne lebecsülni. Így aztán az a tavalyi 300.000 szavazat, amit Simion a PSD-től kapott ajándékba, idén már nem jöhet számításba, különösen úgy, hogy a PSD-s szavazótábor nacionalista fele is megkapta a maga jelöltjét: Victor Ponta nagy valószínűséggel sikerrel söpri be azokat a szocdem voksokat, amelyek indulása hiányában az AUR elnökére mentek volna. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy Ponta indulása egy jól kikalkulált matek része, amennyiben sikeresen szerepel ezen az elnökválasztáson, ami alatt nem feltétlenül értem azt, hogy bejut a második fordulóba, hanem azt, hogy jelentős szavazatarányt könyvelhet el magának a május negyedike estéjén, akkor az parlamenti átrendeződéshez is vezethet, értsd ezalatt a PSD osztódását. Volt már ilyenre példa, Pro Romanianak hívták, elsőre sikeresnek is tűnt, miért ne próbálnák meg még egyszer?

Simion tehát nem számíthat a PSD-re,

de nem igazán számíthat Georgescura sem: a messiásról nem tudjuk mit tervez a jövőre nézve, de, ha maradna a politikában, és miért ne maradna, akkor számára Simion első számú ellenfél: ugyanazt a szavazótábort célozzák, csakhogy Simionnak mégiscsak van egy akkora pártja, ami joggal reménykedhet egyfajta kormánykoalíciós partner szerepében. Amennyiben Simion nem szerepelne túl jól ezen az elnökválasztáson, értsd: nem jut be a második fordulóba, akkor párton belüli ereje jelentősen megroppan, különösen úgy, hogy ezen a párton belül már egyre több az ellene fellázadó hang. Nem csoda, hogy Simion nem akart indulni: minden PSD-s segítség és pártokratikus szarkavarás ellenére tavaly csak a negyedik helyet csípte meg, tudja ő is, hogy bukta esetén pártelnöki széke meginoghat.

Ki tudja, talán pont erre játszik Georgescu is? Egy megboruló Simion, egy Georgescut elnöki székbe hívó AUR-közgyűlés, majd egyesülés a kis pártokkal (SOS Romania, POT) és máris készen áll egy Georgescu irányítása alatt álló izolacionista pólus, nem gyenge parlamenti jelenléttel és nem kevés győzelmi eséllyel a következő választásokon. A másik kérdés: tud még valójában segíteni Simionnak Georgescu? Túl azon, hogy „ráteszi a kezét”, Georgescunak nem maradtak olyan eszközei, amellyel túl nagy segítséget nyújthatna későbbi vetélytársának. Pénzügyi támogatói ügyészségi eljárás alatt állnak, zsoldosai előzetesben vagy szökésben, ráadásul az utóbbi két-három hónapban napvilágra került fejlemények tükrében Georgescunak nem azon kell gondolkoznia, hogy kire tegye rá a kezét, hanem azon, hogy az ő kezére mikor kerül bilincs.

A nyugatos tábor azonban nem lehet nyugodt:

az izolacionista önfelszalámizás folyamata ugyan beindult, de ennek eredménye akár rossz is lehet az ország számára. Másrészről nem úgy tűnik, hogy a megmentőnek beharangozott Crin Antonescu túl kedvelt lenne a lakosság körében. Maguk a nyugatosok sem szívesen szavaznának rá, még a „valaki más” névtelen és akárki elméleti jelölt is megelőzi őt a felmérések adatai szerint.

Antonescunál még a senkit is szívesebben választanák a románok

Ugyanakkor a kampány még el sem kezdődött, és a PSD-PNL-RMDSZ koalíció a helyi kormányok (polgármesteri hivatalok, megyei elnökségek, megyei tanácsok, prefektúrák) 98 százalékát ellenőrzi, így pedig nem túl irreális elvárás az, hogy legalább a második fordulóig eljusson a koalíciós jelölt. Az a koalíciós jelölt, akinek nyakában ott liheg Nicusor Dan, Bukarest főpolgármestere, független jelölt. Az egykori USR-s politikus számíthat a nagyvárosiak szavazataira, és számíthat a PSD és PNL azon nyugatos szavazóinak támogatására, akinek nem ízlik Crin Antonescu személye – ilyen szavazókból viszont bőven akadhat, igaz, ők választhatják akár Elena Lasconit is.

Simion magabiztosan vezet egyelőre a felmérésekben, de a fentiek alapján ez illékony is lehet. A második helyért viszont komoly harc mutatkozik Nicusor Dan és Crin Antonescu mögött. Lévén, hogy a szélsőségesektől való extrafélelem némileg enyhült a választásokon való indulástól történő eltiltások nyomán, így könnyen lehet, hogy a nyugatos tábor, vagy annak jelentős része morális érveket fontolgatva Nicusor mellett teszi le a voksát. Jó hírnek tűnik, hogy akár Antonescuval, akár Dannal kell megmérkőznie a második körben, a felmérések szerint Simion ezt már nem tudja megnyerni. Mondanám, hogy itt tartunk most, de láttunk már karón varjút, és láttunk már felméréseket félretippelni, így azt mondám, hogy senki se vonjon le ezekből messzemenő következtetést,

ugyanakkor figyeljünk egy meglepetés-jelöltre is!

Ha végignézünk a jelölteken, bele-bele hallgatunk narratíváikba, akkor ugyanazt a sivárságot látjuk, amit olyan jól megismertünk, és amelynek akkora része volt a társadalmi harag kiváltásában. Van viszont egy jelölt, aki nagyon elüt a többiektől: Silviu Predoiu.

Az a Silviu Predoiu, aki 1987-ben lépett be a Szekuritáté külügyi hírszerzésébe, majd 2005 és 2018 között a Román Külügyi Hírszerzés (SIE) igazgató-helyettese, 13 évet felölelő mandátuma alatt különböző periódusokban összesen négy évig pedig ügyvivő igazgatóként vezette a SIE-t. Nem egy „karrierhírszerző”, azon kevesek közé tartozik, aki nem rokoni, haveri alapon nyerte el kinevezéseit, a ranglétra legalsó fokától indulva jutott el a csúcsig. Volt kém, külügyi hírszerző tiszt, antiterrorista operatív ügynök, belbiztonsági kérdésekkel foglakozó operatív tiszt stb. Jómagam végighallgattam két különböző podcastet is, amelyekben meghívottként szerepelt, és azt kell mondanom, intellektuális értelemben messze kiemelkedik az összes jelölt közül. Mi több, demokratikus elkötelezettségét lehet ugyan vitatni, de arról, hogy miként kéne kinézzen a román demokrácia, milyen törvények kellenének az állam helyes és jó működéséhez, eddig csak őt hallottam koherens és tényleg elgondolkodtató módon beszélni. Amennyiben Predoiunak lenne annyi pénze, mint volt Georgescunak, vagy lenne olyan pártpolitikai támogatása, mint Crin Antonescunak, akkor esélyes lenne egy második fordulós szereplésre. Így azonban marad a meglepetés-faktor: ha valaki meglepheti tehát a mainstream jelölteket, akkor az Predoiu lehet.

-örsh-

(Nethuszár)