Jakab Péter nekiállt ekézni a határon túli magyar választókat

Olvasom a közösségi médiában, hogy Jakab Péter újra felfedezte magának a határon túli magyarokat és az ő szavazati jogukat, és a tőle megszokott módon egy enervált videóban kért fel minket, hogy ne szavazzunk a 2026-os magyarországi parlamenti választásokon. Persze, ha esetleg Erdély összes magyarja Jakab Pétert választaná, akkor nem lenne ennyire kiakadva, vélhetően a videó sem született volna meg, sőt, Jakab Péter lenne a határon túli magyar szavazók legnagyobb támogatója. Ilyen a politika: kifordítom, befordítom, pufajka…

Sokat nem érdemes hozzátenni Jakab videójához, a Transzilvánon Portik Vilmos már elmondta a magáét, de néhány szempontot azért mégis leírok ide, hogy a kedves olvasók érvrendszerét bővítsem.

Jakab szerint azért sem kéne szavaznunk a magyarországi választásokon, mert nem ott adózunk. Ez azonban rendkívül veszélyes terep. Ha ugyanis a szavazati jogot az adófizetői státuszhoz kötnénk, akkor Magyarországon nem szavazhatnának az egyetemisták, a nyugdíjasok, a munkanélküliek – és a sort lehetne folytatni. Bátran ideírhatjuk a cigányokat is, akiknek többsége közmunkából él, és bizony erősen vitatható, hogy adófizetők-e vagy sem.

Az sem érv, hogy „nem ott élünk”, ezért ne szóljunk bele a magyarországi politikai folyamatokba. A magyar kormány – legyen bármilyen politikai erő által alakított – döntéseivel befolyásolja az erdélyi magyar mindennapi életet. Ez egy szikár tény. Ennélfogva teljesen jogos, hogy „beleszólunk”. Ide tartozik az is, hogy kisebbségként mennyire vagyunk kiszolgáltatva Budapestnek vagy épp Bukarestnek, miért alakult ez így, és mennyire tudunk önálló erdélyi magyar társadalommá szerveződni a jövőben. Azonban ezt a valóban létező problémát nem oldja meg a magyarországi szavazati jog korlátozása, cserébe viszont eltereli a fókuszt a kisebbségi lét valós problémáiról – ezekről mostanában vajmi kevés szó esik. Mindenki háborús szakértőként váltja meg a világot, miközben az önkormányzati önállóság, az autonómia és más létfontosságú kérdések érdeklődés híján lassan kikopnak a közbeszédből.

De miből is áll a határon túliak szavazati joga?

Ha már korlátozni akarják, akkor nézzük meg alaposabban, hogy pontosan mit is ér egy erdélyi magyar szavazat. Nos, a határon túli magyar választópolgár hivatalosan a „magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar választópolgár” kategóriába tartozik. Ezek lennénk mi. Mint ilyenek, szavazatunk – összehasonlítva egy magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgár (például Jakab Péter) szavazatával – pontosan feleannyit ér. Mi ugyanis nem szavazhatunk egyéni körzetben induló jelöltekre, hanem kizárólag pártlistákra.

Ha a teljes határon túli magyar közösség elmenne szavazni, és mindenki egy irányba szavazna, akkor is maximum három mandátum sorsáról dönthetnénk. Jakab Péter aggodalma pontosan innen fakad: ha egy vagy két mandátumon múlik a kormányalakítás, akkor szerinte ne a határon túliak döntsenek erről. Csakhogy ez téves megközelítés. Ha ugyanis a határon túli magyar szavazatok maximum három mandátumot (a valóságban inkább egyet, talán kettőt) hozhatnak, és ezek döntenének, akkor az azt jelenti, hogy a Magyarországon élő választópolgárok nem tudtak dönteni.

Jakab Péter tehát sokkal jobban tenné, ha inkább a magyarországi választópolgárok meggyőzésére koncentrálna, és nem arra, hogyan zárhatná el a határon túliakat szavazati joguk gyakorlásától. Utóbbi ugyanis civilizált államokban az állampolgárság függvénye, és csakis azé – persze bizonyos szabályozások mellett (18. életév betöltése stb.). Jakab Péter politikai tőkéjét sokkal jobban kamatoztathatná, ha lejönne Erdélybe, ellátogatna Felvidékre, megnézné a Délvidéket, de mindenekelőtt Kárpátaljára látogatna el, és ott próbálna meg politikai válaszokat adni a határon túli magyarok problémáira.

(Nethuszár)