[VIDEÓ] Ki volt Ion Iliescu?

Meghalt Ion Iliescu. Ez nem csupán egy olyan rossz tréfa vége, amelyről azt hittük, sosem ér véget, hanem egyúttal lezárása is annak a politikai vezető korszakának, aki mindannyiunk életére mélyebben hatott, mint hinnénk. Mert az a Románia, amelyben ma élünk, még mindig nagyrészt az a Románia, amelyet Ion Iliescu és rendszere épített fel Nicolae Ceaușescu kommunista államának romjain.

Ion Iliescu valóban lenyűgöző élettörténettel rendelkezett: egy illegális kommunista fia volt, már fiatalon belépett a Kommunista Pártba. Moszkvában tanult, majd visszatért Bukarestbe, hogy ott vezessen. Mindig a hatalom közelében mozgott, jól ismerte a Pártközpont belső világát, és ő irányította a szocialista Románia ifjúságpolitikáját. Megbízható szövetséges, potenciális utód és veszélyes disszidens egy személyben – Iliescu mindig Nicolae Ceaușescu árnyékában maradt, akinek holttestén keresztül jutott el Románia legfelsőbb hatalmi pozíciójába. Miután megszerezte azt, kritizálta mindazokat, akik – hogy őt idézzük – „beszennyezték a szocializmus nemes eszméit”, és két és fél elnöki mandátuma alatt megkezdte az „eredeti demokrácia” építését – amelyben több mint három évtizede élünk.

Ion Iliescu kétségtelenül az utolsó, régi vágású kommunista volt, hűséges Marx és Engels tanításaihoz, aki a világot dogmatikusan az elnyomók és elnyomottak harcának látta, s aki hitt abban, hogy a proletároknak világszerte egyesülniük kell a kommunista utópia megteremtése érdekében. Számára az ideológia nem egy eszme, nem egy szabályrendszer vagy könyv volt, hanem egy hitvallás, amelynek gyermekkora óta, utolsó leheletéig áldozatosan szolgált. Mondhatjuk tehát, hogy a halála történelmi pillanat. Nemcsak azért, mert ő volt Románia első orradalom utáni elnöke, hanem mert vele együtt eltűnik a kommunista vezetők generációja, amely végigsöpört a 20. századon: Szibéria mélyétől Latin-Amerika dzsungeleiig, és úthengerként gázolt át Kelet-Európán.

Amikor Iliescu visszavonult a politikai színpadról, teljes odaadással és ravaszsággal vetette bele magát leginfámisabb személyes projektjébe: saját emlékezetének felépítésébe. Abba, hogy mi, románok mire emlékezünk majd róla, amikor ő már nem lesz. Évről évre minden könyv, amit kiadott, minden interjú, amit adott, és minden blogbejegyzés, amit írt, valójában egy-egy tégla volt abból az emlékműből, amellyel saját verzióját építette meg életrajzáról és arról a történelemről, amelyet ő maga alakított. Egy olyan történelemét, amelyben ő és köre mindig elhatárolódott a korszak túlkapásaitól és erőszakos cselekedeteitől – vagy azt állították, hogy nem tudtak róluk –, miközben valójában bőségesen profitáltak belőlük, kulcspozíciókba kerültek, és élvezték a totalitárius rendszer minden előnyét.

Megígérem, hogy ma lebontom ezt a konstrukciót – kő kövön nem marad. Tégláról téglára, hazugságról hazugságra elmesélem nektek Ion Iliescu valódi történetét. Túl a médiában keringő dezinformációkon és túlzásokon, a társadalomban élő sztereotípiákon és mítoszokon – és főként túl azokon a kényelmes fény-árnyék játékokon, amelyekkel Iliescu mindig bevilágította saját alakját.
Mert tudnunk kell, ki is volt valójában Ion Iliescu – és mit hagyott ránk örökül.

Írta: Lucian Vasile történész

Zaiafet videója:

(Nethuszár)