Mesélnek a kalotaszegi parasztházak megmentői

Târnaț Kalotaszeg Durabil Egyesület (TDK) szerint, „a kalotaszegi tradicionális ház egyik legszebb és legsebezhetőbb eleme a tornác. Ez többfunkciós, gyakran fából faragott átjáró, ahol gyakran madarak fészkelnek és gyógynövényeket szárítanak a hosszú, forró nyarak során.” A TKD Egyesület, Kalotaszeg falvaiban található, veszélyeztetett hagyományos építmények megmentésével, konzerválásával és helyreállításával foglalkozik, fenntartható módon, nem okozva széndioxid kibocsátást. 

A TDK Egyesület tagjai közelmúltbeli tevékenységükről szóló beszámolót eljuttatták a Nethuszár szerkesztőségéhez is, amely alább olvasható!

A közelmúltban a TKD csapata (Sara Meaker és Douglas McFarlane), Zsigmond András falubeli, a gyönyörű, Kispetriben található Maraton Panzió megalkotója, Bogdan Ilieș, a kolozsvári George Barițiu Történettudományi Intézet doktora, Debreczeni Pali nyugalmazott helyi tanácsos és Zágor Tibor helyi munkás, mindezen személyeknek sikerült megszervezniük és kivitelezniük a helyi egykori görögkatolikus – ma ortodox – templom fedelének javítási munkálatait. Sikerült – legalábbis ideig-óráig – megállítani a víz beszivárgását, ami a tető faszerkezetének súlyos károsodásához vezetett. A szakember, aki a munkát végezte, úgy véli, hogy az elvégzett javítások akár két évig is megvédik a templomot, de utána valószínűleg komolyabb javításokra lesz szükség.  Reméljük, hogy időközben megszerezzük e munka kivitelezéséhez szükséges finanszírozást.

A két világháború közötti időszakban,

1924 és 1927 között Kós Károly neves erdélyi építész vezetésével Sztána községben lebontották az ottani kis fatemplomot, és újraépítették azt Kispetriben, jelenlegi helyén. Az építész egy kőtornyot tervezett és építtetett az épület elejeként.  Eredeti helyén Sztánában az ottani görögkatolikus közösség használta ezt a fatemplomot, úgyszintén Kispetriben is, egészen addig, amíg a kommunista kormány 1948-ben illegális szervezetté nyilvánította a görögkatolikusokat. Lenyűgözött a Bogdan Ilieș-tól hallott sok érdekes információ, akinek doktori disszertációja a szilágysági román templomokról szólt. Bogdan a romániai fatemplomokat tanulmányozza már több mint 12 éve. Számos szakfolyóiratban megjelent cikk szerzője és társszerzője. 2015-től több erdélyi és bánáti szakemberrel közösen részt vett több, a Műemlékvédelmi Jegyzékben szereplő fatemplom helyreállítási vagy biztonságba helyezése munkálataiban.

Egyúttal alelnöke az „Arhaic“egyesületnek, amely a Szilágyság térségében irányítja az épített kulturális örökség megmentését célzó civil programot, amely a „Ambulanța pentru Monumente” nevet viseli. Bogdán sokat mesélt a templom régi harangjairól és falfestményeiről. A legrégebbi harang 1872-ből származik, és valószínűleg a görögkatolikus gondnok háza melletti kis épületben őrizték, ott, ahol a jelenlegi templom felállítása előtt tartották az istentiszteleteket. Szintén igen érdekesek azok a falfestmények, amelyeket a bánffyhunyadi, a két háború között tevékenykedő, ismert templomfestő mester, Petru Crăciun, festett fémre. A darabokat valószínűleg a bánffyhunyadi műhelyében festették, onnan hozták Kispetribe.

Nem lehet tudni pontosan,

mikor végezték el a kistemplomon az utolsó javításokat…

Az biztos, hogy a templomot és a kőtornyot már a templom építésekor levakolták. Bogdán örömmel észlelte, milyen keveset változott a templom az évek során, ami valószínűleg a kispetri román közösség hozzáállásának is köszönhető. Nyilvánvaló viszont, hogy helyi gyülekezet és a faluban élő pap nélkül a templom gazdátlanná, kiszolgáltatottá vált. A forrásokból megtudtuk, hogy a 18. század és 1948 között Észak-Erdélyben egykor nagy számban éltek görögkatolikusok, jóval meghaladva az ortodoxok számát. A második világháború előtti időszakban, Kispetriben élő görögkatolikusok pontos számát nem ismerjük. De bizonyos történelmi iratok arra utalnak, hogy ez lehetett a második legnagyobb egyházi közösség, a reformátusok után.

Bár Kispetriben a román közösség mindig is kisszámú volt, egy dokumentum szerint 1848 után két román család telepedett le a faluban. 1947-ben már 101 görögkatolikus hívőt jegyeztek fel. Június végén Kispetriben találkozót szerveztünk annak érdekében, hogy feltérképezzük az ortodox templom jelenlegi helyzetét. Debreczeni Pali meghívta a szomszédos községben, Tóttelkén élő jelenlegi papot, Nicolae-Ciprian Petreant és feleségét, Ancuțát. Meghívtuk Bogdan Ilieș-t is, hogy szaktanácsaival segítsen. András Zsigmond és Bántó Tamás Csilla-Andrea, a helyi református gyülekezet papnője tájékoztatta a falu lakosságát a tervezett találkozóról, amelyen végül sok érdeklődő vett részt.

Bogdán tanácsát követve elkezdtük beszerezni a javításhoz szükséges anyagokat: cserepet, faanyagot és horganyzott fémlemezt, melyekre a munkálatok kivitelezője, Tibor helyi iparművész szerint szükség volt. A cserepek beszerzése nehéz feladatnak bizonyult, mivel egy régi, szokatlan méretű modellről van szó. De végül András rátalált a cserepekre a kolozsvári Kétagú templomnál.  András és Pali felajánlották a szükséges faanyagot, a TKD pedig Tibor munkadíját és egyéb költségeket fizetett. A beérkezett adományoknak valamint pár helyi lakos önkéntes munkájának köszönhetően az összköltség végül viszonylag alacsony lett.

A kispetri kis templom

nem az első fontos történelmi épület, amelyet a TKD megmentett vagy próbált megmenteni. vagy próbált megmenteni. Az első próbálkozás a magyarvalkói Lőrincz Nefi Erzsi háza volt, amit Dan Marcu asztalos velünk együtt próbált megmenteni, de sikertelenül. A tulajdonos mindenáron le akarta azt bontani. Ugyanebben a faluban volt egy, a 19. század vége táján épült, Bálint Tatár Márton tulajdonában lévő régi, fából készült gabonás, egy modern ház udvarán lévő épület, amelyet Both Ionuț örökölt, és a TKD-nak megengedte, hogy az épületet időlegesen megmentse, ami a lelkes barátok és a kapott adományok jóvoltából meg is valósult. A gabonást a ház eladásáig karbantartották, védték, de sajnos az új tulajdonos nem volt érdekelt sem megtartásában, sem javításában, sem a TKD-nak való eladásában (el lehetett volna költöztetni is).  Ez az eset számunkra kudarc, egy szomorú élmény, és minden alkalommal, valahányszor elmegyünk azon udvar mellett, ahol a régi gabonás állt, útban a Bagolyvár-ház felé, mindig szomorúan gondolunk az egykori gabonásra.

A Bagolyvár valószínűleg Magyarvalkó legrégebb gerendás épülete. Az egykori  házat Bagolyvárnak keresztelték, mivel a fiatalok éjszakai bulikat rendeztek benne, és onnan hallani lehetett a közeli erdőben huhogó bagolyokat. A tulajdonos Pandur család szerint a ház 1870 körül épülhetett. Az 1980-as években a falu fiataljai találkozóhelyül használták a házat, karácsonyi énekeket próbáltak itt, és táncestéket szerveztek. Ez idő után a TKD 2011-ben vásárolta meg ezt a házat, és tartós és hagyományos módon felújította azt.  A ház nem túl szilárd kőalapra épült fagerendás falakból áll. A falakat agyaghabarccsal vakolták majd meszelték. A legfontosabb kivitelezett javítás a tető zsindelyezése volt. A ház egy részét hagyományos varrottasok kiállítására használják – egyfajta falumúzeumként, és több találkozót / workshopot tartottak a régi épületek hagyományos javításáról.

A Bagolyvár volt a negyedik ház,

amely a TKD gondozásába került. Az első egy egyszobás, gerendás ház Kalotadámos falu központjában, mely 1921-ben lényegesen át lett alakítva, de valószínűleg korábbi építményekből származó fa felhasználásával. Ez az épület az 1950-es években fonóház volt, s a falu fiataljainak találkozóhelyévé vált. Ez az egyetlen gondozásunkban lévő épület, amely lekerült a hálózatról. Az épület vízálló, jelenleg lakásként szolgál.

A dámosi ház megvásárlásával egy időben a TKD egy kétszobás gerendás házat vásárolt Bánffyhunyadon, a történelmi macskaköves Nagy utcában (strada B. N. Antal), amely utca több mint 700 éve a város piacának ad helyet. Bár mielőtt a TKD megvásárolta volna, az épületet korszerű anyagok felhasználásával javították és átalakították, az épület még mindig sok eredeti építőanyagot megőrzött. A TKD kibővítette a házat WC-vel, valamint egy fészerrel és egy tornáccal is. A modern tetőt hagyományos cserepekre cserélték. Jelenleg ebben az épületben lakunk, de átalakítjuk, hogy központi helyként (hub) lehessen azt használni.

Van még egy ház Magyarókerekén, és egy másik Magyarvalkón. Az első jól szigetelt, vízálló, de a második sajnos nagyon sérülékeny szerkezetű, mindössze kétharmada vízhatlan. Ebben a házban született a falu utolsó híres íróasszonya, aki ‘nagyírásos’ mintákat rajzolt.

Saját tapasztalatunk szerint

a fenntartható és hagyományos módon történő javítás nehézkes és hosszú ideig tart, és elengedhetetlen feltétele a szakmai készség és odaadás. A TKD állandó munkatársai Sara Meaker és Douglas McFarlane, akikhez időnként csatlakoznak barátok és önkéntesek. A munkálatok végzése során kiemelten kell kezelni az épület megerősítését, ügyelni kell arra, hogy ne legyen vízszivárgás, majd megelőző intézkedéseket is kell tenni, mint például egérlyukak betömése stb. Reméljük, hogy egyre többen ismerik fel a paraszti, tradicionális építmények fontosságát, és sajátítják el a javításukhoz szükséges ismereteket, valamint a felhasználandó természetes, tradicionális anyagok fontosságát.

 

A kispetri korábbi görögkatolikus, jelenleg ortodox templom sürgősségi javításainak kivitelezése az első alkalom, melyben egy olyan épület javításában működtünk közre, amely nem a mi tulajdonunk. Hálásak vagyunk a megvalósításban közreműködő csapat, vagyis András, Bogdán, Pali és Tibor lelkes részvételéért, akikkel egy közös célunk volt, megmenteni a kis templomot a további károsodástól.

A siker nem elsősorban a javítások elvégzéséhez szükséges pénz meglétének köszönhető, hanem elsősorban a megvalósításban résztvevők összefogásának és elhivatottságának. Az pedig, hogy már nem folyik esővíz a templom oltárára, jó érzést ad, a jól végzett munka örömét. A szinte nem létező Kispetri-i román közösség nem tudta volna finanszírozni a javítási munkákat, mivel gyakorlatilag az nem létezik, ezért a Târnaț Kalotaszeg Durabil Egyesület, a tóttelki ortodox pópa felkérésére segített megmenteni ezt a Kispetri számára emblematikus, Kós Károly építészre jellemző, reprezentatív építményt.

Tudjuk, hogy egy-két év múlva

komolyabb javításokat kell végezni a kistemplom hosszútávú megmentése érdekében. Egy átfogó mentési terv szükséges, melynek kigondolását időben el kell kezdeni. Ennek fontos része lesz egy figyelemfelkeltő kampány, többek között a médiában, román, magyar és angol nyelvű információk közzétételének segítségével. Tervezzük a Városháza megkeresését is, tájékoztatni a község vezetőit közelmúltbeli tevékenységeinkről, valamint konzultálni velük ötletekről és együttműködési lehetőségekről. Részletes tanulmányt kell készítenünk az épület jelenlegi állapotáról, például öszzeállítani egy javítási tervet, és természetesen meg kell kezdeni az adománygyűjtést is.

 

Kispetriben vannak még olyan épületek, amelyek megvédésében, javításában, esetleg költöztetésében és lehetőség szerint újra üzembe helyezésében sokan érdekeltek. A legjobb példa a református templom tulajdonában lévő régi, 1903-ban épült iskolaépület. A templomfalakon belüli, saját kúttal rendelkező iskola ritkaságszámba megy, mindenképpen megérdemli a javítást, felújítást.

A lelkes és odaadó helyi közösség

már belekezdett az épület megmentésének és újjáépítésének folyamatába. Szakemberek felmérték az épület jelenlegi állapotát, megvizsgálták a tetőt is, mely valószínűleg a környékbeli erdőkből származó tölgyfa gerendákból áll. A szakember véleménye szerint a gerendák többsége jó állapotban van. A kőfalak is egészségesek és szilárdak. A szükséges kő valószínűleg a Sztána melletti kőbányából származik. Bogdán azt a tanácsot adta, hogy a felújítási munkálatok során a beavatkozás lehetőleg őrizze meg az épület eredeti formáját, valamint a javításokhoz/újjáépítéshez amennyire lehet természetes, helyi anyagokat használjanak. Ugyanakkor a tető adományozott ponyvával lett befedve, azaz a tetőn lévő lyukakat ideiglenesen nagyméretű ponyvákkal fedtük be, hogy ideiglenesen megállítsuk a faanyag károsodását.

 

A közösség szándéka ezzel az épülettel kapcsolatban az, hogy közösségi központtá alakítsa azt át. A tevékenység megkezdéséhez szükséges egyesület létrehozása folyamatban van, az adománygyűjtési tevékenység elkezdődött. A bejött adományok segítségével megvalósíthatósági tanulmány és megvalósítási terv készült. Az odaadó kis közösség példás összefogással dolgozik az épület megmentésen, de sok a faluból elszármazott lelkes támogató is. Mindenki meggyőződése, hogy az új közösségi ház felépítése pozitív hatással lesz a falu jövőjére.

(Nethuszár)

Nethuszár