1956 román hősei és áldozatai – a megbékélés alapkövei

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hatása Magyarország határain kívül is éreztette hatását. Erdélyi magyarok tucatjait tartóztatta le a romániai kommunista diktatúra titkosszolgálata, a rettegett Szekuritáté, minderről ma már bőséges, de nem elegendő anyag lelhető fel a különböző könyvtárakban és az interneten. Kevesebbet hallani viszont arról, hogy a románokra is hatással voltak a budapesti események, széles tömegek, főleg a beszolgáltatások terhét egyre nehezebben viselő parasztság szimpatizált a pesti srácokkal, és az ő céljaikkal, már amennyire a Szabad Európa Rádión keresztül követni tudták a fejleményeket – és volt egy román katonatiszt, aki úgy döntött: követi a magyarok útját, és fegyveres ellenállást szervez a szovjetek kiűzése, a beszolgáltatások leállítása céljából. Teodor Margineanu terve naiv volt ugyan, de végtelenül bátor – a vége pedig tragikus. A felkelést szervező, kiötlő Margineanut 1957 tavaszán tarkón lőtték a szamosújvári erdőben.

Pedig semmi sem szólt volna amellett, hogy Teodor Margineanu a magyarokkal szimpatizáljon. És kevés szólt amellett, hogy a kommunista rendszerrel szemben lázadjon. Teodor 1932-ben született a Maros-megyei Kásván, egy Görgényszentimre melletti faluban, a lakosság ezen a környéken már akkor is majdhogynem színromán, és nem épp magyarbarát. Szegény parasztok gyermekeként Margineanunak nem is lett volna sok más lehetősége a felemelkedésre, mint a katonai karrier, így aztán elvégzi a Szebenben található katonatiszti főiskolát, utána Borgóprundra helyezik ki, ebbe a kis Beszterce-Naszód megyei faluba, ahol sok magyar szót szintén nem hallhatott, lévén a magyar hadsereg a környékbeli magyar ajkú zsidóságot deportálja, 1944 őszén pedig hét román civilt is kivégeznek.

Ismerve a kor katonai oktatását és a párt irányvonalát, kizárt dolog, hogy mindezekről Margineanu ne hallott volna. Borgóprund nem egy világváros, és számára itt – a kor lehetőségeihez képest – minden adott volt, hogy egy nyugis, már-már unalmas katonai szolgálattal egyre feljebb lépkedjen a ranglétrán – egy helyi leányzót el is jegyez, tervezik az esküvőt.

Aztán kitör az 1956-os forradalom, a budapesti eseményeket a Szabad Európa Rádión keresztül követi, erőteljesen szimpatizál a pesti srácokkal, majd a forradalom vérbefojtása után úgy dönt, ő nem adja fel: 12 katonatársával (altisztek, sorkatonák), és egy helyi tanítónővel, Hodos Maria, együtt bizottságot alapít, melynek célja a szovjetek kiűzése az országból. A tervük egyszerű: 1956. december 17-ről 18-ra virradó éjjel átveszik a laktanyájuk feletti vezetést, letartóztatják a századosokat, felfegyverzik saját embereiket, majd megrohamozzák a szamosújvári börtönt, és kiszabadítják a politikai foglyokat – ezt követően elindulnak Bukarest felé, két külön menetben, találkozási pont Brassó – abban is bíznak, nem minden alap nélkül, hogy a sanyargatott parasztságból majd sokan csatlakoznak hozzájuk.

Aztán Ion Tripovic – katonai sofőr – úgy dönt, hogy inkább felnyomja az egész bandát a Szekuritátén. A gépezet beindul, mindenkit letartóztatnak, kivéve Margineanut, aki egy gépfegyver társaságában a Borgói havasokba menekül – a havasok falvait felforgatják a Szekuritáté és a hadsereg közös egységei, két nappal később letartóztatják Margineanut is. A pert nem nyúzták, húzták: 1957 januárja, februárja során még egy pár embert letartóztattak, aztán több évnyi börtönbüntetést, kényszermunkát osztottak ki a derék románok között, Teodor Margineanut pedig halálra ítélték, és 1957. június 26-án a szamosújvári erdőben tarkólövéssel kivégezték.

Az esetről a kommunista diktatúra ideje alatt beszélni sem volt szabad, Margineanunak pedig nem maradtak élő rokonai az 1989-es Ceausescu-rezsim összeomlásának idejére, így a hősök emléke megkopott, feledésbe merült, amíg Varga Andrea magyarországi történész rá nem bukkant Margineanu irataira a szamosújvári börtönben.

Varga Andrea Nagy Imre Snagovi-i tartózkodásáról keresett anyagokat egy készülő filmhez, amikor rátalált a kivégzés irataira, innen pedig még kilenc év kellett, amíg a Margineanu-per anyagai átkerültek a Szekuritáté irattárát vizsgáló bizottsághoz, ahol kutathatóvá váltak. A Romania Libera című napilap meg is jegyezte: szerencse, hogy Varga Andrea nem román, különben hagyta volna, hogy belefulladjon az ügy a román bürokrácia „puliszkájába”. Teodor Margineanu és társai ellen hozott ítéletek megsemmisítése még várat magára – 1956 ilyen formában is továbbél Romániában.

Alább a kommunista rendszer ellen lázadást tervezők, és emiatt elítéltek listája:

Gheroghe Alexe (szül: 1934), sorkatona, születési hely Cepari Arges (Havasalföld) – 1957. január 28-án tartóztatják le, 10 év börtönbüntetést kap terrorizmusért. Börtönök: Szamosújvár, Peripava, Salcia. 1963. január 20-án szabadul.

Cornelia Bălan (szül.: 1925) Felsőborgó (Erdély, Beszterce-Naszód megye), háziasszony, 1957. január 25-én tartóztatják le, amiért nem jelentette fel Margineanut, aki „ellenforradalmat akart csinálni”. Egy év börtönbüntetésre ítélték, mert „támogatta a bűncselekményt”. Börtönök: Szamosújvár, Zsiláva, Csíkszereda. 1958. január 24-én szabadul.

Aurel Beizadea (szül.: 1935) sorkatona, születési hely: Beiu (Teleorman megye, Havasalföld), 1956. december 22-én tartóztatják le, kilenc év börtönbüntetésre ítélik, terrorizmus bűncselekménye miatt (crima de teroare). Börtönök: Szamosújvár, Peripava, Salcia, Giurgeni. 1963. január 17-én szabadul.

Spiridon Coșereanu (szül.: 1935) sorkatona, születési hely: Segarcea (Dolj megye, Havasalföld), 1956. december 18-án tartóztatják le, és életfogytiglani kényszermunkára ítélik, a megszokott terrorizmus bűncselekménye miatt. Börtönök: Szamosújvár, Giurgeni, Ostrov. 1964. augusztus 3-án szabadul.

Gheorghe Diaconu (szül.:1935), parasztember, születési hely: Csépán (Beszterce-Naszód megye, Erdély) 1956. december 22-én tartóztatják le, 10 év börtönbüntetésre ítélik, a jól ismert terrorizmus bűncselekményre hivatkozva. Börtönök: Szamosújvár, Peripava, Salcia, Giurgeni. 1964. június 25-én szabadul.

Ioan Dinuț (szül.: 1935) sorkatona, születési hely Segarcea (Dolj megye, Havasalföld), 1956. december 22-én tartóztatják le, és hét év börtönbüntetésre ítélik. Börtön: Szamosújvár, Peripava, Salcia, Giurgeni. 1963. január 17-én szabadul.

Tudor Ene (szül.: 1935) sorkatona, születési hely: Snagov (Ilfov megye, Havasalföld), 1957. február 21-én tartóztatják le, és öt év börtönbüntetésre ítélik. Börtönök: Szamosújvár, Peripava, Salcia. 1962. február 19-én szabadul.

Nicolae Gâtă (szül.: 1905),parasztember, születési hely Borgóprund (Beszterce-Naszód megye, Erdély), 1957. január 21-én tartóztatják le, a vád szerint „támogatta a bűncselekményt”. Egy év javítóintézeti fogságra ítélték, 1958-ban szabadul.

Nicolae Ghiță (szül.: 1935) sorkatona, születési hely: Gavanesti (Havasalföld), 1956. december 18-án tartóztatják le, húsz év kényszermunkára ítélik. Börtönök: Szamosújvár, Peripava, Salcia, Giurgeni. 1964. június 23-án szabadul.

Mariana Hodoș (szül.: 1906),tanitónő Borgótihán, 1956. december 22-én tartóztatják le és tíz év börtönbüntetésre ítélik „feljelentés elmulasztása” miatt. (Idézet a vádiratból: „tudott Margineanu dezertőrről, de nem jelentette fel”). Börtönök: Kolozsvár, Zsiláva, Csíkszereda, Arad, Nagyvárad. 1964. április 15-én szabadul.

Nicolae Iancu  (szül.: 1935) sorkatona, születési hely: Bukarest. 1956. december 22-én tartóztatják le, hét év kényszermunkára ítélik. Börtönök: Szuamosújvár, Peripava, Salcia, Giurgeni. 1964. június 23-án szabadul.

Ilie Iordănescu (szül.: 1933) sorkatona, születési hely: Temesvár, 1956. december 20-án tartóztatják le, és 15 év kényszermunkára ítélik „fegyveres lázadás” miatt. Börtönök: Szamosújvár, Peripava, Salcia. 1964. április 18-án szabadul.

Achim Mitrache (szül.: 1936) Altiszt, Születési hely: Babanesti (Havasalföld), 1956. december 22-én tartóztatják le, hét év kényszermunkára ítélik. Börtönök: Szamosújvár, Salcia, Galac – 1959. december 26-án a galaci börtönben elhunyt.

Gheorghe Neagoe (szül.: 1934), sorkatona, születési hely Rusăneștii de Sus (Havasalföld), 1956. december 18-án tartóztatják le, életfogytiglani kényszermunkára ítélik „terrorcselekmények” miatt. Börtönök: Szamosújvár. 1964. augusztus 1-jén szabadul.

Paul Pencea (szül.: 1935) sorkatona, születési hely: Oinacu Giurgiu (Havasalföld), 1956. december 22-én tartóztatják le, kilenc év börtönbüntetésre ítélik. Börtönök: Szamosújvár, Peripava, Salcia, Galac, Giurgeni, Vacaresti, Zsiláva. 1963. január 13-án szabadul.

Floarea Pop (szül.: 1916) háziasszony, születési hely, Borgóprund, 1957. január 25-én tartóztatják le, mert támogatta a bűncselekményt („nem jelentette fel Margineanu Teodor vádlottat, aki ellenforradalmat akart csinálni”). Egy év börtönbüntetésre ítélik. Börtönök: Szamosújvár, Kolozsvár, Zsiláva, Csíkszereda. 1958. január 24-én szabadul.

Ioan Popescu (szül.: 1934) irodai alkalmazott, születési hely: Ionesti (Arges megye, Havasalföld), 1957. február 2-án tartóztatják le, és kilenc év börtönbüntetésre ítélik. Börtönök: Szamosújvár, Peripava, Salcia. 1964. június 25-én szabadul.

Constantin Rusan (szül: 1935), tiszt, születési hely: Întorsura Segarcea (Havasalföld), 1956. december 22-én tartóztatják le, és tíz év börtönbüntetésre ítélik. Börtönök: Szamosújvár, Peripava, Salcia, Giurgeni. 1963. január 18-án szabadul.

A történet lehetne egy szép alapköve a román–magyar megbékélésnek, ám a két országot egyelőre lefoglalja a kommunista örökséggel való küzdelem.

Felcser V. Örs

Felhasznált irodalom:

Memorial Sighet 

Romania Libera 

(Nethuszár, borítókép: Teodor Margineanu, kép forrása: MemoriaSighet)