Decelseje: elmaradt légibemutató, tüntetések, nincs nikkelszamovár

Bukarest népe hiába várta, hogy a csénténár alkalmával elhúzzanak felettük a román légierő büszkeségei, az F-16-osok a légi parádé keretében, és nikkel szamovár sem jelent meg az égen, bár ezt a poénomat kevesen fogják érteni a román főváros lakói közül.

A repülőtéri felszállópálya ugyanis bejegesedett, és, lévén csak egész esztendőben készültek erre a hivatalosságok, így ezzel senki sem számolt, ezért a repcsik fel sem tudtak szállni. Nehéz hónap a december, na…

Estére Bukarestben pár ezren, Kolozsváron pár százan tüntettek a kormány ellen, ezzel zárva a maguk részéről az ünneplést, ami a tűzijátékok elkezdésével (Kolozsváron már dübörög, miközben ezeket a sorokat írom) lassan véget ér.

Korábban írtuk:

Országszerte központi ünnepségekkel emlékezik meg Románia a 100 évvel ezelőtti, 1918. december elsejei gyulafehérvári gyűlésről, ezzel ünnepelve a jogilag valójában csak két év múlva, 1920. június negyedikén bekövetkező egyesülést.

A bukaresti katonai bemutató a Diadalív (Arcul de triumf) környékén zajlott, ahol a különböző katonai egységek között a román csendőrség alakulatai is felvonultak, a tömeg ezt elég rendesen zokon vette, az idei augusztus 10-i brutális bukaresti tömegoszlatást nem felejtve skandálták, hogy „Szégyen”, kifütyülték a csendőrség és hátat fordítottak a mentenek, amíg a csendőrautók elhaladtak. Kolozsváron, a város központjában szervezett ünnepségeken is hasonló reakcióval fogadta az ünneplő tömeg a csendőröket, itt egy külön bannerrel is kedveskedtek nekik, amint a borítóképen is látható.

Az ünnepségek amúgy a vártnál visszafogottabban zajlanak, az érdeklődés sem nevezhető eget rengetőnek, amihez lehet a hidegnek is van valami köze, mindenesetre az embernek olyan érzése van, mintha az ország jelentős része már azt várná, hogy legyenek túl az egészen, készülhessenek karácsonyra. Amúgy az egész ünnepséget végigkíséri a kormánnyal szembeni elégedetlenség, majdnem mindenhol akadnak kisebb-nagyobb csoportosulások, akik a korrupciót, az európai útról való letérést, a jogállam megcsonkítását olvassák a kormány szemére, nemritkán azt a gondolatot is kifejezve, hogy szégyen, ahol az ország tart 100 év után.