György Attila: Géza, kedves Bátyám, Gézengúza

Géza, kedves Bátyám, Gézengúza.

Hát illik csak így, köszönés nélkül lelépni?

Sem egy gúdbáj, sem egy istenveled, csak úgy diszkréten elmenni egy sirálybőr cipőben?

Holott Te mindig jöttél, sosem mentél, jöttél, hoztad magad, hoztál magaddal mindent, ha kellett, pénzt, paripát, hamvakat, legenda voltál életedben, a rőtszakállú farkas, a táltos, a megoldó ember, jóságosan, és közben írtad remekeidet.

Szindbád Marienbádban. Remélem, erre is gondoltál, amikor elmentél, amikor átmentél a vízen.

Kháron minden bizonnyal biccentett egyet, és az obulusokat el sem vette, mert megszolgáltad azokat.

Hogy is írtad, vátesz-létedre:

„Szuronyos Mikulás vágtat, hull a hó,

hajszolja nagy lovát csákánnyal, puskatussal

énekel mély Mikulás-hangon, önkívületben:

munkh lenhöj, ilme, ilme gutböl

mituhlü mek, Géza, ej, tuhlü imkotta

liszpangu mölmeg, méseltu Mikulás!

(…) A Mikulások temetője van itt, és ez a Mikulás, akiről mi beszéltünk, már

a közelben kapaszkodik. Ez a Mikulás én vagyok.”

Géza, soha nem mertem Neked így mondani, most már ötvenéves fejjel mondhatom: Mesterem, nem volt szép dolog csak így lelépni.

Vagy szép dolog volt, lehet, így kell ezt csinálni. Fene tudja. Többé nem ülsz a „budavári csiklón”, és nem szívod hatalmas, illatos szivaraid, és nem dörmögsz orrunk alá évtizedekig tartó bölcsességeket.

Emlékszem, amikor csikó koromban gyakorlatilag éheztem, dedikáltál nekem egy könyvet, és a könyvben volt száz dollár. Csak úgy. Soha nem köszöntem ezt meg: most megteszem.

Nem tudok többet írni. Nem szégyellem, itt ülök, fekszem oldalamon, ahogyan Te is tetted előszeretettel, pohár bor előttem, iszok a tiszteletedre, mit, hogy iszok, lélekben koccintok Veled, kicsit haragszom, hová siettél ennyire? Majd úgy is utolérünk.

Menj. Vár Dobó, vár a hajdani Szamos, vár a világ, amit megálmodtál, és amit ránk hagytál.

Szőcs Géza? Ja, valahol éppen rágyújtasz egy szivarra, és somolyogsz egy jó nagyot.

Jól átvertél bennünket ismét, gratula.

Követünk majd, noha nem sietünk.

György Attila

Forrás: a szerző Fb-oldala

(Nethuszár)

Nethuszár