Egy kovidos naplója! Igaz történet – 1 rész

A részletek egy összeesküvés elmélet hívő naplójából című pamflet után a járvány sokkal sötétebb oldalát világítjuk meg. Néhány napja egy barátom elkapta a koronavírust és karanténba kényszerült. Mivel napi kapcsolatban vagyunk, ezért felajánlotta, hogy naplót vezet a bezártságban eltöltött időről, és beszámol az állapotáról, annak minden változásáról. A naplójegyzet tartalmán semmit nem változtattunk, eredetiben közöljük.

Egyre világosabbá válik számunkra s egyben a legnyugtalanítóbb is, hogy az állapotunk semmihez sem fogható. 

Koronanapló

Vasárnap. 3. nap elkülönítve.

Csütörtökön kaptuk meg fehéren-feketén, hogy a férjem pozitív, de addigra már szinte biztosak voltunk, hogy elkapta, reggeltől elment az ízlése és szaglása, le volt rekedve, egyet-kettőt köhintett. Nem részletezem az ő tüneteit, mert nagyon úgy néz ki, hogy ugyanaz a lefolyása nálam is, még a napok is megfelelnek. Nála kedden jelentkeztek az első tünetek, de annyira szubtilisan, hogy még maga sem tudta eldönteni mit érez. Azt hittem terel, de nem, tényleg nem tudod mit higgyél, csak azon veszed észre magad, hogy valaki/valami más irányítja a tested.

Talán péntektől fáj a hátam, talán azóta köhögök és berekedtem, talán a hasmenésem is egy tünet. Bizonytalan vagyok, étvágy- és élettelen, s igazából meg sem tudom mondani mi bajom, de nagyon húz az ágy. Úgy a legjobb, ha fekszem, így el tudom viselni a súlyokat, amelyek a lábaimat húzzák. Állandóan fáj a hátam s a mellkasomban a levegő… nem maga a levegővétel nehéz, hanem mintha a levegő lenne szürke ólomból. A hasamban is érzek valamit, a gyomromban, valami zavart okoz, mintha egy idegen tárgyat nyeltem volna le s jó lenne kiköpni, de nem megy.

A köhögés külön fejezetet érdemel.

Én ,,kruppos” gyerek voltam, nem telt el tél, hogy ne köhögjem a hányásig magam, először fojtó szárazon, aztán nagyon nehezen, de sosem később egy hétnél, produktívan. Most nem így köhögünk: egyet kettőt egy órában, nagyon hirtelen, mintha valami éppen a torkunkon akadt volna aztán egy újabb óráig semmi. Ez is új, elbizonytalanító s idegesítő, köhögjük egyszer már ki „azt” onnan s lapozzunk. De végtelenül nehezen telik, testnek s léleknek egyaránt nagy munka…

A férjem ma egész nap jól volt, azt hittük ennyi volt a koronája s értelemszerűen az enyém sem lesz rosszabb, de éppen belázasodott, 39 C, ő nem emlékszik mikor volt ekkora láza felnőtt mivolta óta, fekszik, nézi a plafont, erre nem számított, egy mai jel sem utalt erre.

Ma fogalmazódik meg bennem először, hogy vajon miért hasonlítják az influenzához?

Szerkesztőségi megjegyzés: Úgy határoztunk, hogy ameddig az napló szerzője meg nem gyógyul, addig kiléte anonimitásban marad saját maga és családja védelmében…

Edmond Dantés

(Nethuszár)

Nethuszár