Egy kovidos naplója! Igaz történet – 2 rész

A járvány okozta kellemetlenségek és elhalálozások egyre inkább életközelibb élmény adnak és fognak adni a közeljövőben. A magányba zárt elme játékáról már több alkalommal írtunk, először egy fiktív történet keretében ,,részletek egy összeesküvés elmélet hívő naplójából” címmel, majd elindítottuk a nagyon is igaz történet lenyomatát ,,Egy kovidos naplója” címen, amelynek az első részét itt olvashatjátok el. Alább meg a folytatást:

A naplóbejegyzésen apró módosításokat hajtottunk végre, ugyanakkor a tartalmat változtatás nélkül közöljük.

Hétfő, 4.nap elkülönítve

Ennyire kaotikus még soha nem volt semmi körülöttem. Egész pontosan azt érzem, csak én nem látom át, mert utólag értelmet nyer minden régi és új tünet, mintha egy ördögi, megtévesztő terv szerint zajlana: arra lettem figyelmes éjjel, hogy nagyon kitisztult az orrom s a levegő, amit beszívok olyan, mintha hegyek költöztek volna az ágyam köré. A fürdőszobában jöttem rá, hogy nem olyan illatú a reggel, mint szokott, sőt semmilyen sem. Elment a szaglásom. Végig szagoltam mindent amit lehetett, kicsit olyan, mintha nagyon kellene koncentrálnom s akkor talán eldönthetem (ha üzen a szemem is az agyamnak), hogy valóban a klórt szagolom, az ecetes üveget, a kedvenc parfümömet…

4 nappal ezelőtt felültem egy roller-coasterre, ami lassan elindult velem lefelé, aztán hírtelen fel, megáll a tetőn pár órát s váratlanul ismét zuhanni kezd. 

Fáj a hátunk, a fejünk, a hasunk, a bőrünk, minden aprócska izmunk, nagyon fáradunk. Pár lépés után csak az ágyba vágyom, de ha lefekszem szúr, nyom a hátam, mintha ,,kuvacs” köveken feküdnék. 

Intelligens ez a láthatatlan kis dög, elveszi az ízlelésed, szaglásod de olyan szinten, ahogy eddigi életemben egyszer egy bikányi zsibbasztó tette pár óráig. Értelemszerűen, ilyenkor semmit nem kívánsz, s ha mégis magadba kínoztál valamit, amelynek csak az állagát azonosítottad be, kikezdi az emésztés egyik leglényegesebb szakaszát is. Egyre utópisztikusabb a 14 nap… 

Szerda – 6.nap elkülönítve

Lassan egy hete jelentkeztek a páromnál az első tünetek s azóta majdnem semmi nem változott az állapotunkban. Azt sem mondhatjuk, hogy gyógyulunk, azt sem, hogy folyamatosan rosszul vagyunk. Egyetlen visszatérő kérdésünk van: mi ez a nagy nyavalya, amit még az sincs mihez hasonlítsunk?!  Kezdjük megszokni a lábfájást s a testünk olyan részeinek a fájdalmát, amiről nem is tudtunk, hogy létezik. Minden nap új remény, hogy „szerencsések” voltunk, mert ennyivel megúsztuk, de majd holnaptól, ma még fájunk…

folytatása következik

Szerkesztőségi döntés született, amit a napló írójával is megbeszéltünk, miszerint anonimitásban marad gyógyulásáig (vagy azután is), saját maga és családja védelmében.

(Nethuszár)

Nethuszár