Egy kovidos naplója! Igaz történet – 3 rész

A bizonytalanságban eltöltött idő a legrosszabb mindenki számára. Ha meg valaki nem tudja, hogy mi lesz betegségének a végkimenetele, úgy még nyomasztóbbá válik a helyzet. A percek, órák, napok. A karanténnapló folytatódik, melynek első két részét itt(1) és itt(2) lehet olvasni. 

A napló tartalmi részét eredeti formában közöljük, csupán szerkezeti módosításokat végeztünk. 

Csütörtök – egy hete vagyunk koronásak…

Semmi változás, jobbra aztán főleg nem. Újabb kínzó tünettel kell számolnunk tegnaptól: az izomfájdalom, láz, hidegrázás, fejfájás, hát – és végtagfájás, ízlelés – és szaglásvesztés, étvágytalanság, fáradékonyság – s biztosan valamiket kifelejtettem…mellé: vizeletfertőzés. Valószínű úgy döntött a kis dög, hogy a vesénkben csap bulit, nekem még annyira nem is idegen, de a páromnak nem pont ez a leggyakoribb betegsége férfiként. Pont ez nem hiányzott, de, amint mondtam tegnap is, minden bizonytalan, annyira, hogy most már bizton kijelenthetjük, ennyi beteg meglepetésben sosem volt részünk.

Talán a szaglás, ízlelés elvesztése miatt, de nincs étvágyunk, alig tuszkolunk be annyit, hogy ne marja a maréknyi gyógyszer a gyomrunkat. Vitaminokat (C, D és Zink) szedünk, gyomorvédőt, paracetamolt, aszpirint (!!!nagyon fontos a vérhígító), illetve antibiotikumot, mert a kitartó hátfájás és köhögés tüdőgyulladásra utal.

Már nincs kedvünk viccelődni, nincs enyhülés s közben tudatosul, hogy hálásnak kell lennünk ezért is, hogy „csak” ennyi, hogy még be tudok számolni. Remélem be tudok számolni majd továbbra is. Egyedüli biztos most, hogy minden bizonytalan.

(Nethuszár)

Nethuszár