Hájfájv: a politikum öt főbűne

A hájfájv korábbi részében már beszéltünk az öt felelőtlen választói magatartásról, most itt az ideje megvizsgálnunk az érem másik oldalát. Azokat a tényezőket boncolgatjuk, amelyek ciklusonként vissza-vissza térnek, hogy szavazatokat szerezzenek. Választott és kiválasztott vezetőink időről-időre előhúzzák a kalapból a nyulat, hogy a végén kiderüljön, az a kalap épp olyan üres, mint a kizsákmányolt emberek pénztárcája. A tartalom nélküli és felelőtlen lózungok minden választási kampányban szedik áldozataikat. Nyomában érdemtelenül szerzett mandátumok és kiábrándult szavazópolgárok virítanak, mint kidobott pillepalack a szemétdombon.

5. Gerontokrácia

Rendszerint a hatalmon levő politikum egyik legjobb ütőkártyája. A nyugdíjas embereknek van idejük a közélettel foglalkozni. Elolvassák az újságot, megnézik a híreket, egy szóval nyomon követik a mindennapi eseményeket. Mivel a kor előrehaladtával egyre kevesebb izgalom és impulzus érkezik, ezért a választásokat is érdeklődve figyelik. Ezt nagyon jól tudja a mindenkori hatalom, és jól rá is játszik erre. Amennyiben hatalmon szeretnél maradni, akkor az országban történhet bármi…, mindegy, hogy természeti katasztrófa, járvány vagy éppen Godzilla rombolja vissza a középkorba az országodat, a nyugdíjak csakis emelkedő tendenciát szabad mutassanak.

Aki esetleg megkísérli levágni, vagy csak szinten tartani azt, a másik politikai tábor azonnal lecsap a feldobott labdára és könyörtelenül leüti. Tágabb pátriánk szocialista kormányai körében volt a népszerű tendencia, hogy nem létező hónapokra osztogattak nyugdíjakat. Az egyszerű munkásembernek maradt a burkolt üzenet, hogy te azért kell többet dolgozz, hogy 13. havi nyugdíjat fizethessek ki. Egy klasszikussal élve: ,,Akárhogy is nézem, csak 12 hónapot látok a naptárban. Mi a neve a 13. hónapnak? Gazember? Mert ugye az jön a november és a december után…”

4. Etnikai kártya

Főleg a kisebbségi létből kifolyólag, gyakran találkozhatunk ezzel a politikai húzással, amely csak és kizárólag választások előtt csúcsosodik ki. A megfogható ellenség mítosza hirtelen testet ölt, és rögtön lesz egy magyar kisebbség, amely nem fér a bőrében, amely pofátlanul követeli vissza a kommunizmusban elkobzott javait, aki többletjogokat szeretne magának, aki a hátán képes az éjszaka leple alatt kivinni három megyét Románia területéről…Politikai hovatartozástól függetlenül, ezt a játékot eljátszotta legalább egyszer minden meghatározó román politikai alakulat. Öröm az ürömben, hogy az akció általában reakciót is szokott szülni. Az etnikai kártya a kisebbség körében is ugyanolyan mozgatórugót indít be, mint az uszítók táborában.

3. Populizmus

A választási naptár végéhez közeledve, nagyon sok politikai alakulat hirtelen a nép egyszerű gyermekévé zsugorodik. A dolgozó/munkásosztály egy elég széles folyó, amelyben jut hal mindenkinek, ezért a politikai alakulatok inkább a halászatra koncentrálnak, mintsem a másik vízbe lökésére. Itt hangzanak el a leginkább teljesíthetetlen ígéretek, mint a ,,4 év alatt x km autópályát építünk”, ,,4 év alatt ennyivel emelkednek a minimálbérek”, ,,x új iskola fog épülni” és a kedvencem ,,ennyi és ennyi munkahelyet hozunk létre”. Érdemes elgondolkodni, hogy egy rövid szakasz autópálya megépítése mennyi időt is szokott felvenni ideális esetben – ha ezt beszorozzuk az ígért hosszúsággal, akkor még az unokáink idejében is építeni fogják, nemhogy 4 év alatt befejezzék.

A munkahelyekről meg annyit, ha megvalósulnának az ígéretek, akkor egy 1500 fős településen lenne 2500 új munkahely…Dörzsölt politikusok már inkább 10 éves távlatokban szoktak ígérgetni, mert rájöttek, hogy egyetlen mandátum alatt mégsem felejtenek annyit az emberek, ahogyan azt ők szeretnék.

2. Nacionalizmus

Akárcsak a nyugdíjasok, úgy a reakciós emberek is egy nagyon fegyelmezett szavazóbázis. Bár sokkal szűkebb réteget képvisel, ha valaki jól pengeti a nacionalista húrokat, akkor könnyen a parlamentben találhatja magát. Ezzel azonban vigyázni kell: ha valaki túlzásba esik, akkor a túloldalon sokkal több választó fog kipotyogni, mint amennyit behoz. Ezt az érdekes hangszert inkább újonnan létrejövő politikai pártok szokták pengetni, akiknek nincs túl sok veszíteni valójuk, és rövid idő alatt kell maximalizálják a szavazataikat. Romániában az idei választások egyik nacionalista húrokat pengető pártja az AUR politikai formáció, amelynek olyan alakok a vezérei, mint a rendszeresen magyar intézményeket és hivatalokat jelentgető Dan Tanasa, valamint a népi köntösbe burkolózott, de igazából csak politikai hiéna George Simion. Ezek ketten annyira túltolták a bicajt, és maximumra járatták a sovinizmus kerekét, hogy elszívtak minden levegőt az egykoron szebb napokat is látott, és szintén parlamenti mandátumra jelentkező Új Jobboldal (Noua Dreapta) nacionalista alakulattól. Dan Tanasa és George Simion folyamatos hergelése és uszítása már-már nosztalgiát ébreszt az egyszerű székely ember fejében a 10 évvel ezelőtt feltörekvő, és december 1-én  többségben magyarlakta településen vonulgató keltakeresztes Új Jobboldal iránt…

1. Mutogatás és hibáztatás!

Ha beülsz egy taxiba, akkor normál esetben megmondod a címet, hogy hová vigyen. Ezek a dolgok általában már csak így szoktak működni. Akkor most képzeljük el Klaus Iohannis és Ludovic Orbant, amint beülnek egy taxiba, és mereven a taxis szemébe nézve, búgó hangon elmondják: ,,A Szabadság utcába, na oda ne vigyen”.

A politikai kampányuk, közösségi oldalukon futó hirdetések többsége is arról szól, hogy ,,ne szavazz a szociáldemokrata pártra”, ,,miért ne szavazz a szociáldemokrata pártra”. Nem értem miért gondolják azt, hogy ha valaki nem szavaz a szocdemekre, akkor automatikusan őket illeti meg a voks. Szívesen látnám nekicsattanni ennek a betonfalnak a nemzeti liberálisok citromsárga autóját. A gyakorlatilag vert sereg maradékaként lézengő szocialisták meg kénytelenek voltak beleállni a ,,ne szavazz a másikra” című játékba.

A kölcsönös sárdobálásnak azok lehetnek a nyertesei, akik képesek voltak surranópályán és szélárnyékban nyomulni a választási kampányban.

Akárhogy is vizsgáljuk a helyzetet, a kockát már elvetették. Az utolsó hét a mozgósításról fog szólni. A fennálló és egyre inkább súlyosbodó járványhelyzet folyamatosan adta a legmegfelelőbb kérdést, miszerint: – érdemes-e megszervezni ilyen körülmények között a parlamenti választásokat? A helyhatósági választások utáni felugró napi esetszámok azt mutatják, hogy egy-egy ilyen politikai kaland csak még mélyebbre taszítja az országot a járvány gödrében. Tetszik, nem tetszik, a mainstream politika előbbre valónak tartotta a saját hatalmát, mint az emberek egészségét és életét. Nekünk meg, tetszik vagy sem, muszáj lesz ebben részt venni, különben a következő ciklusban ki leszünk szolgáltatva azoknak a politikai kalandoroknak, akik nem voltak képesek határozott és megfelelő választ adni a járványra, akik engedtek a vallási vezetők zsarolásának, és lazítottak akkor, amikor egyáltalán nem szabadott volna, akik úgy gondolták, hogy a büntetés sokkal inkább célravezető, mint a tudatosítás. 

Edmond Dantés

(Nethuszár)

Nethuszár