Nehéz örökség a táttájizmus: saját házánál dolgoztatta az Aquaservet annak igazgatója Marosvásárhelyen

Nem múlthat el úgy a húsvéti ünneplés Marosvásárhelyen, hogy a hatalomból nemrég kiesett táttájék ne lopjanak még valamit, amíg tudnak, a köz vagyonából. S ha már a katolikus húsvét közeledik, akkor a vízművek, – a víz, mint a locsolkodás szimbóluma – vált kiemelt célponttá. Az Aquaserv Dorin Florea köreihez köthető igazgatója, Sorin Lazar ugyanis saját építkezési céljaira használta úgy a cég járműveit, mint annak a munkásait. Ha a város másik végén csőrepedés történt, akkor így jártál: megvárod míg a főnök lebontja a garázsát, és utána következel te, a polgár. A számláidat persze fizesd be, táttika, különben elzárják a csapot.

Tavaly ősszel, végre sikerült leváltani a város élén húsz éve regnáló, és a megyeszékhelyet leamortizáló Dorin Florea polgármestert, a magyarok örömét pedig még az is tetézte, hogy a legnagyobb lélekszámú erdélyi magyar város élére magyar polgármester került, Soós Zoltán személyében. Túl a személyváltás sikerén, a városnak azonban szembe kell néznie mindazzal, amit Dorin Florea hagyott örökségként, másképp fogamzva, a győzelem feletti örömnek hosszú az árnyéka, és sok ehhez hasonló semmitmondó okosságokat tudnék még ideírni, de inkább nézzük a tényeket.

2021. március 31-én

a Esti din Tudor nevű marosvásárhelyi Facebook-csoportban

megjelenik egy román nyelven írt nyílt levél, amelyben egy felháborodott polgár arra hívja fel a városvezetés és a helyi rendőrség figyelmét, hogy a Tudor Vladmirescu és a Navodari utcák sarkán, egy magánház környékén az Aquaserv autói és munkásai végeznek bizonyos fajta munkálatokat, amelyek egyrészt szemmel láthatóan nem illeszkednek a vízügyesek munkakörébe, hogy erdélyiesen kimondjam, nincs benne a fisá posztulujban, hogy garázst kéne bontaniuk és annak törmelékét elszállítaniuk, másrészt ez a magánház erősen köthető az Aquaserv igazgatójához, Sorin Lazar elvtárshoz, aki ellen a DNA is már nyomozást indított, de az Úr és Dorin Florea kegyelméből mindeddig nyugodtan melegíthette a segge alatti bársonyszéket.

Az Aquaservről érdemes tudni,

hogy a megbukott városvezetés egyik háttérintézményeként működik, működött, igaz, több politikai párt is szereti rátenni a kezét, mert a posztok száma szinte végtelen, ahogy a fizetésekhez szükséges állami büdzsé is, ezért aztán sok-sok továris bunyt lehet így kifizetni, miközben a szakmai kompetenciák a padlóra, vagy akár az alá is kerülnek. Bővebben lásd a Recorder felvételét.

Visszatérve: az Aquaserv igazgatóságában ott ül Rodica Maior, Claudiu felesége, aki a bukott polgármester, Dorin Florea egykori jobbkezeként tavaly csak annyira vitte, hogy a nackó románok tüsszögésével épp csak becsúszott a helyi tanácsba sima képviselőként, ami, akárhogy is nézzük, 20 évnyi tótumfaktumoskodás után nem kicsi visszalépés, meg is viselte szegénykém idegrendszerét, de annyira, hogy el is feledte miként működik a város tulajdonába tartozó vízügyi cég, mit is jelent a részvényesek közgyűlése és hasonlók. A Soós Zoltán által irányított új városvezetés így jutott oda, hogy szinte lopva, különböző diverziókeltésekkel tudta elérni azt, hogy ez a közgyűlés végre összeüljön, és megtegye azt, amit kb. 1254-ben kellett volna megtenni, nevezetesen az Aquaserv jelenlegi vezetését kirúgni a picsába – mondták el a Nethuszárnak az ügyre rálátó, nevüket vállalni nem óhajtó városházi forrásaink, bár nem pont ezekkel a szavakkal.

Igaz, bár a jogi úton végigmentek a fiaink,

a kapun belépni még nem tudtak, ugyanis Claudiu Maior a bíróságon támadta meg a határozatot, amit aztán a törvényszéken megnyertek a mieink, de a törvényszék még nem kommunikálta a felek felé mindezt, a Nethuszárnak pedig úgy fogalmazott egy, a város vezetéséhez közel álló forrásunk, hogy „baszki, pénteken felmegyünk a törvényszékre, és ha kell, akkor mi visszük át…, vagy kifizetjük nekik a kuriért”.

Időközben pedig Sorin Lazar nyugodtan elbontotta fölöslegessé, vagy épp szűkké vált (ki tudja?) garázsát, a törmeléket elszállították: két Aquaserves rendszámmal bíró markológép (eszkavátor) és egy teherautó (baszkulánt) dolgozott a főúr földjein, és ki tudja hány munkás, őket pedig mind-mind te fizetted, kedves vásárhelyi olvasónk. A menüben pedig csak most következik a pikáns csemege rész: a Ceasul Cetatii vásárhelyi blog megkérdezte Sorin Lazart és a város vezetését, hogy mégis, mi a tököm történik itt tulajdonképp (jó, nem épp így tették fel a kérdést a kollégák), és a kapott válaszok nem kissé zavarosak.

Így dolgoztak az Aquaserv autói a főnök házánál (klikk a képre a galéria megnyitásához):

Sorin Lazar, az Aquaserv főigazgatója ugyanis azt állította,

hogy az nem is az ő háza, hanem az anyósáé, valamint a munkálatok minden szempontból törvényesen zajlottak, céget béreltek stb.

„RO: Nu este casa mea, ci a soacrei mele, iar toate lucrările au fost efectuate printr-o comandă fermă către o firmă, prin închiriere de utilaje și muncitori. Totul este legal”, ne-a declarat Sorin Lazăr.
HU: Nem az én házam, hanem az anyósomé, és minden munkálat egy cégnek adott megrendelés alapján történt, az eszközök és a munkások bérével együtt. Minden törvényes.”

– idéztük szó szerint a Ceasul Cetatii-ban megjelent, Sorin Lazar által adott nyilatkozatot, amiből két tényt szeretnénk kiemelni, lévén több nincs is, így nehéz dolgunk nem volt. Mit is állít tehát Sorin Lazar? Két dolgot:

• a.) nem az ő háza, hanem az anyósáé, és
• b.) minden törvényes.

Kezdjük a b.) ponttal:

a már említett Ceasul Cetatii a Városházához fordult, hogy megérdeklődje, tudnak-e a dologról, és egyáltalán, miként is vélelmezik ezt a súlyos, és a polgárokat joggal felbőszítő cselekményt. A város nevében az alpolgármester, Alexandru György (PNL) válaszolt, aki ismertette: a szóban forgó házra semmiféle építési/bontási vagy egyéb engedélyt a város ki nem adott – ennyit tehát arról, hogy Lazar szerint „minden törvényes”.

Ami az a.) pontot illeti:

Sorin Lazar hazudott, a ház az övé – az alábbi telekkönyvi kivonaton látható: ő és kedves neje a tulajdonosok.

Tanulság?

Sok víz fog még lefolyni a Maroson, amíg Marosvásárhelyen rend, vagy legalábbis annak látszó állapot következik majd be. A húsz évnyi közpénz feletti kontrollgyakorlás, az mégiscsak húsz évnyi közpénz feletti kontrollgyakorlás, ami annyira elveszi egyesek eszét, hogy teljesen elszakadnak a valóságtól, kiskirályoknak képzelik magukat. Mással nehezen magyarázható az, hogy Sorin Lazar, miközben a DNA nyomoz ellene, miközben tudja, hogy csak napjai vannak hátra az igazgatói székben, miközben tudja, hogy egy átvilágítás során akár még több doszárt is kaphat a nyakába, miközben millió oka lenne, hogy meghúzza magát, és mentse, ami menthető, addig a törvényekre magasról szarva, fényes nappal dolgoztatja az Aquaserv embereit és járműveit, majd a sajtónak is hazudik arról, hogy kié is a ház – mintha a mai digitális korban tíz percnél többe kerülne, hogy kiderüljön a turpisság. Az pedig borítékolható, hogy miután kirúgják, elindul a sajtó egy részében a siránkozás, hogy a „magyar polgármester üldözi a románokat Marosvásárhelyen”.

Ezek voltak húsvéti híreink Marosvásárhelyről, a városról, amely 20 év után ébredt fel, és még mindig kicsit keresi önmagát.

(Nethuszár)

Nethuszár