Végre! Komolynak tűnő román-magyar találkozó Gyulán

Alig hinné valaki, a világ civilizáltabb felén élőkre gondolok, hogy az a két, egymással szomszédos ország alig-alig áll szóba egymással, miközben eurmilliárdokban mérhető a kettejük közötti kereskedelem.

Pedig így igaz. Az utóbbi évtizedben, leginkább Basescu távozása, és a PSD érkezése óta alig volt párbeszéd a két ország között, és az sem tűnt igazán érdeminek. Legutóbbi emlékem még a 2019-es úzvölgyi balhé idejéből származnak, amikor Teodor Melescanu mutatta meg, milyen is a vérkomcsi diplomácia – tagadta a törvénysértést, támadott, sértegetett.

Azonban most van egy apró jel, jelecske, jelecskécske, hogy a fagyos (v)iszony oldódni látszik: Szijjártó Péter ma Gyulán fogadja Bogdan Aurescu külügyminisztert – hivatalos találkozó ez, kérem, amelyen, gyanítom, történnek majd előrelépések, elvégre februárban Szijjártó Péter ugrott át Bukarestbe, nem azt mondom, hogy titokban, de azt a találkozást nem verték nagy dobra.

Hogy mikor is történik ez a találkozás?

Későn, de soha jobbkor – persze, ha a megbékélés irányába mozdulnak el a felek, amelyre, úgy érzem, minden szándék megvan. A pandémia mindkét országot rendesen meggyötörte, de mindkét állam sikeresebben védekezett annál, amit az előzetes hírek alapján vártunk, tavaly ilyenkor el sem hittük volna, hogy itt, a Vadkeleten nem fogunk milliószámra belehalni a koronavírusba, illetve a szar egészségügyi rendszerekbe, amelyeket mindkét ország cipel magával a kommunizmus összeomlása óta, mert ez adatott nekünk.

Soha jobbkor: az európai újjáépítési alap, ez az EU-s segélyalap, amelyből vissza nem térítendő és kedvezményes hitelű támogatásokat lehet felvenni, ismét arra hegyeződött ki, hogy szívassák Kelet-Európát. Talán inkább az állhat mögötte, hogy nem ismernek minket, azt hiszik, ugyanazon a  fejlettségi fokon állunk mint ők, és csak hobbiból akarunk autópályákba fektetni, ezért el is kaszálták ezt a román tervet, ahogy Magyarország sem építhet öntözőrendszereket, mert – mit tudom én miért, ennek még a logikáját sem látom.

Magyarán, az érdekeink kezdenek egyre közelebb kerülni, olyan körülmények között, hogy ezek sosem voltak igazán távol egymástól – és mindezek felé árnyékként tornyosul az orosz magatartás, amely nem véletlenül okoz fejfájásokat az egykori Varsó Szerződés fővárosaiban – miközben paradox módon, pont ez lehet az a kérdés, amely ezt a két országot összeköti, és a régió megkerülhetetlen játékosaivá emeli – ahogy erről már írtam korábban egy sokak nemtetszését kiváltó cikkben.

Kíváncsian várom hát, mi sül ki a mai találkozóból, a felek olyan egy óra magasságában élőben is bejelentkeznek, ezt majd mi is közvetítjük. Addig is (és utána is):

legyetek szeretve!

(Nethuszár)

Nethuszár