Dries Van Langenhoven a Nethuszárnak: „(…) Belgium, mint ország, egyfajta bukott kísérlet, és mindannyian jobban járnánk, ha felbomlana”

A Székelyföldről indult európai polgári kezdeményezés Belgiumban is learatta a babérokat, ma délben az ország beződűt, ahogy a huszáros szakzsargon – vagyis mi – mondja. Abban, hogy Belgiumban végül meglettek a szükséges aláírásszámok nagy szerepe volt egy ifjú, ám annál népszerűbb flamand politikusnak, Dries Van Langenhovenak, akit még mi is ismerhetünk, ha nem más épp Tusványosról.

A Nethuszár nemcsak arról faggatta őt, hogy miért állt a székelyek kezdeményezése mellé, hanem arra is rákérdeztünk, hogy a mainstream sajtó által felállított vád, miszerint antiszemita lenne igaz-e.

Az interjú nem jöhetett volna Titi közvetítése, Vincze fordítása és Yvi segítsége nélkül. Odaadó munkájukat hálásan köszönjük!
KÖZÉRDEKŰ: az idő szűkössége, és a felpörgő kampány miatt kérdéseinket e-mailben küldtük el, és a válaszok is így érkeztek. A kapott válaszokat változtatás nélkül tesszük közzé, a levelezés angol nyelven zajlott, az erdeti angol szöveget megtaláljátok ITT!

–          Szia! A héten majd mindennap készítettél egy videót, amelyben arra buzdítod népes követőtáborodat, hogy írják alá a székely kezdeményezést.  Honnan ez a lelkesedés?

– Pár éve jártam a székelyeknél Erdélyben. Nagy hatással volt rám az elhivatottság, amivel kultúrájukat és identitásukat őrzik. Az emberek, hagyományok, kultúrák és etnikumok eme sokszínűsége valóságos kincs Európában. Nincs szükségünk migrációra, hiszen már így is jellemző ránk a kulturális diverzitás; itt az ideje, hogy ezt felismerjük, és megőrizzük eredendő sokszínűségünket. E kezdeményezés célja, hogy támogassa Európát identitása megőrzésében, én pedig támogatom az ügyet.

–          A kisebbségi kérdések, innen, Kelet-Európából, alig-alig érik el az uniós intézmények ingerküszöbét. Szerinted miért nem lép fel határozottban az Unió, miért nem elég hatékony?

–          Az EU élén álló globalisták nem érdekeltek az európai nemzetek gazdag őshonos sokszínűségében. A globalisták az szeretnék, ha a tömegmigráció “multikulturalizmust” eredményezne, ami a valóságban egyszerűen a kultúra hiányát jelenti. Kötelességünk megmutatni európai társainknak, mit jelent a valódi diverzitás; segítenünk kell nekik feltárni a gyökereiket.

–          Belgium – flamandok és vallonok – mi, itt a „vadkeleten” is tisztában vagyunk azzal, hogy létezik egyfajta egyet nem értés e két nép között. Mégis, hogyan írnád le a jelenlegi helyzetet, mi a flamandok álláspontja e tekintetben?

–          A történelem során a flamandokat mindig is elnyomta és meggyötörte Belgium francia nyelvet beszélő elitje. Ma, amikor mi alkotjuk a gazdasági és demográfiai többséget, még mindig elnyomott kisebbségként létezünk a saját hazánkban. A flamandok által kitermelt pénzek jelentős része a vallonokhoz kerül, és – miközben a flamandok 75%-a jobboldali pártokra szavaz – a kommunistákra szavazó vallonok ránk kényszerítik az erősen baloldali kormányzatot. Belgium ily módon kormányozhatatlan. Én személy szerint a vallonokat európai testvéreimnek tekintem de Belgium, mint ország, egyfajta bukott kísérlet, és mindannyian jobban járnánk, ha felbomlana.

–          Korábban egy flamand ifjúsági szervezetet vezettél, amelyet antiszemitizmussal vádoltak – mi több, Téged is az a vád ért, hogy rasszista vagy -, a történetben azonban a Te nézőpontod eltörpült, így arra kérnélek, meséld el, mi és hogyan történt szerinted…

–          Én voltam, és jelenleg is én vagyok Flandria legjelentősebb ifjúsági mozgalmának vezetője. Pár éve egy újságíró azt állította, politikailag inkorrekt rajzok és “mémek” keringenek a chat-szobáinkban. Ezeket az állításokat sosem sikerült alátámasztani, mégis, pár politikai ellenfelünk számára ennyi elég volt ahhoz, hogy rasszistának tituláljanak bennünket.

–          Akkor most antiszemita és rasszista vagy, avagy sem?

–          Szeretem a Flandriát és a flamandokat. Ők az én népem. Szeretem Európát, és minden sokszínű európai nemzetet. Utálnom kellene a többi népet és nemzetet, például az afrikaiakat? Közel sem! Egy anya a saját gyermekeit szereti legjobban, de ez még nem jelenti azt, hogy a többi gyereket utálná.

–          Muzulmánok, bevándorlás, migráció – szavak, amelyeket manapság csak nagyon óvatosan lehet kiejteni Belgiumban. Mennyire alakulhatott ki az elmúlt években adekvát, racionális, a problémákat nem megkerülő diskurzus ezzel kapcsolatban Belgiumban, illetve a belga sajtóban?

–          Belgiumban az iszlamizáció és a muszlim többségű országokból felénk irányuló tömeges migráció egyre nagyobb problémát jelent. Drasztikusan megváltoztak a városaink – az eredeti flamand lakosság lecserélődött az olyan városokban, mint Brüsszel vagy Antwerpen. Az eredmény: bizonytalanság, bűnözés és terrorizmus. Sokan végre látják már, hogy a multikulturális álom – amit a globalisták ígérnek – egyre inkább rémálommá válik.

–          Miben látod, mi lenne a megoldást a migrációs válság kapcsán?

–          Az európaiaknak újra rá kell lelniük a gyökereikre. Egy fának gyökérzet nélkül vége. Ezért fontos a Sign It Europe kezdeményezés. Mikor mindannyian büszkék leszünk az európaiságunkra, kevésbé hajlunk majd a tömeges migráció iránti engedékenységre. Közép- és kelet-európaiak számára ez meghökkentő lehet, de elárulom, hogy a legtöbb nyugat-európai fiatal utálja önmagát. Amikor európaiságról beszélsz, nem értik, mire is lehetnének büszkék. Csak a háborúra, a rabszolgatartásra és a rasszizmusra gondolnak. Sosem jutnak eszükbe a tudományos eredményeink, az építészetünk és a művészetünk, a keresztény és demokratikus értékrendünk, az életutunk, a gazdag történelmünk és a sokszínűségünk… Erre kell őket megtanítanunk, a megoldás pedig elsősorban metapolitikai: meg kell változtatnunk a hozzáállásunkat! Politikai szinten pedig le kell zárnunk a határokat, és meg kell szerveznünk bizonyos csoportok remigrálását; azt azonban nem várhatjuk, hogy a közeljövőben beérik a megoldás.

–          Nemcsak Belgiumban, hanem az egész európai közbeszédben kezd uralkodóvá válni az a fajta – politikailag korrektnek nevezett – beszédmód, amely végső soron nem megoldja, hanem elfojtja a problémákat. Hogyan tükröződik ez a belgiumi mindennapokban?

–          A politikai korrektség az egyik legnagyobb bűn, amit Európában valaha elkövettünk. Ez egyet jelent az eljövendő európai generációk elárulásával, mivel a politikai korrektség lehetetlenné teszi a problémák kezelését. Elhárítja a problémákat, nem nevezi meg azokat, és tiltja a megoldásra való törekvést. Belgiumban tilos bármi olyan problémáról beszélni, amely a tömeges migrációhoz, a multikulturalizmushoz vagy az Iszlámhoz köthető. De elég bátornak kell lennünk, hogy ezt mégis megtegyük, mert az első lépés egy probléma megoldására, ha megnevezzük.

–          Miben ragadnád meg a kelet-európai és a nyugati társadalmak közötti különbséget? Mi az, ami pozitív, és mi az, ami negatív ebben a különbözőségben?

–          Mint az már említettem, kelet-európaiak számára valóban elképzelhetetlen, milyen rossz a helyzet Nyugat-Európában. Nyugat-Európa fiatalságát önutálatra doktrinálják. Úgy tekintenek az európaiságra, mint tisztán negatív identitásra, amit szégyellni szükséges. Azzal mossák a generációm agyát, hogy mi vagyunk a felelősek a rabszolgaságért, a kolonializmusért és a második világháború alatt elkövetett bűnökért. Így a nacionalizmus korántsem olyan elterjedt Nyugat-Európában, mint Kelet-Európában. Szerencsére a tömeges migrációból következő drasztikus szituáció láttán még az agymosottak is kezdenek ébredezni és nemzeti érzelművé válni.

–          Korábban jártál már Tusványoson, Erdélyben. Milyen élményekkel gazdagodtál?

–          Imádtam Tusványost. Fiatalok sokaságával találkoztam, akik jókat buliztak, miközben a gyökereikről és a politikáról tanulhattak. Nagyon hasznos élmény volt. Sok fiatalt megismertem ott, akik az örökségük és identitásuk megőrzésével foglalkoznak. Orbán Viktort is megismerhettem. Tisztelem őt az egykori, kommunizmus elleni küzdelméért és a globalizmus elleni jelen küzdelméért.

–          Hogyan látod Te Erdélyt, a benne élő embereket?

–          Erdély gyönyörű térség. Tusványos után még két hetet maradtam. Tetszett a természet, a hegyek, a várak, de a városok és a falvak is. Nagyon szép emlékeim vannak a brassói estéinkről és éjszakáinkról.

–          Mikor jössz megint?

–          Remélem, hamarosan visszatérhetek!

–          Várunk szeretettel és sok jó sörrel! Köszönjük szépen a székely kezdeményezés ügyében nyújtott segítséged, professzionális hozzáállásod nélkül aligha sikerült volna behúznunk Belgiumot. 

–          Mindannyian rendelkezünk bizonyos készségekkel és tehetséggel. Csak rajtunk múlik, hogy a tehetségünket a saját népünk javára fordítjuk-e vagy sem. Remélem, hogy az én és a csapatom törekvése a belgiumi aláírások összegyűjtésére a többi európait is megerősíti majd a saját identitása és kultúrája megőrzésében.

(Nethuszár)

Nethuszár