Há’ má’ nálunk es? Transzgender balhé a kolozsvári reptéren

Úgy látszik a nyugat-európai melegfront hozzánk is elérkezik, nem ússzuk meg ezt a nyarat genderbalhék nélkül, kellett ez nekünk, mint hóembernek a szolárium, de mit csináljunk, korszellem van, lenni kell benne, különben a létezés…, na jó, maradok a témánál!

Mielőtt kiveséznénk az ügy tanulságait, nézzük csak, hogy mi is történt, pontosabban fogalmazva: mit tudunk arról, ami történt?

Az eset

Egy Spanyolországból hazafelé tartó román állampolgárságú személyt, hazaérkezésekor, a kolozsvári reptéren feltartóztattak a hatóságok, mi több, megalázták a többi utas előtt, majd egy külön szobába is bevitték további ellenőrzésre, mert a személy buletinjében (a magyarországiak is megtanulhatták volna eddig, hogy ez a személyit jelenti) az állt, hogy ő férfi, miközben nő volt, vagy úgy nézett ki és annak vallotta magát, nem is egészen tiszta ez a része számomra, de 1977-ben születtem, szóval bennem már nehezen maradnak meg az újdonságok.

Az esetről a Főtér.ro is beszámolt, ők azt írják, hogy a hatóságok azért kiabáltak a nővel (vagy férfival), mert a személyiben szereplő név és nemi identitás különbözött a szemmel látható nemi identitástól, vagy hogy a faszomba tudjam ezt jobban körülírni úgy, hogy senki se sértődjön meg? (Mindegy, a végére úgy is duzzogás lesz, evvan…)

A szóban forgó személyt végül kihallgatták egy kicsikét, állítólag kiabáltak vele, hogy „de hát te férfi vagy” – mondták a nem kissé meghökkent zsaruk, de mit tudjunk csinálni, errefelé bunkó falusiak laknak, akik még az old school módszer szerint tanulták a rendőrséget, miszerint az okiratban szereplő képnek és adatoknak egyezniük kell a szemükkel látott valósággal. Undorító egy elmaradottság, az biztos, ideje lenne felszámolni, majd cikkünk végén kifejtjük, hogy miért is.

A Transindex sem hagyja ki a ziccert, ők is beszámolnak az ügyről. Mindkét portál a MozaiQ egyesület közleményére hivatkozik, igaz, hogy az eseményekről itt sem tudhatunk meg bővebbet, de az anyagokban közös, hogy transzgender nő-ről beszélnek, ami már csak azért is elgondolkodtató, mert honnan tudjuk, hogy transzgender, ha egyszer nő, és honnan tudjuk, hogy nő, ha egyszer transzgender, de az ilyen apróságokkal most nem fárasztom tovább az olvasót.

Visszatérve:

a balhé tehát ennyi, adott egy transzgender személy, aki olyan férfi, aki nő, vagy fordítva, olvassátok el a Wikipédia erről szóló bejegyzését. A transzgender személyünk helyzetét súlyosbította az, állítják a Főtér portálnál, hogy magyar nemzetiségűként nem beszél románul. Vagy legalábbis nem jól. Viszont spanyolul igen, gondolom, tehát itt van egy kis bicegés a sztoriban, viszont remek alkalom, hogy halmozott kisebbségi jogharcot vívjanak a műfaj iránt lelkesedők, várom az RMDSZ közleményét is a tárgyban, vagy a magyar buzik már nem is fontosak? – hogy hisztizzek is egy kicsit…

A balhé

A balhé lényegét az adja, hogy a zsaruk miként is merték kétségbevonni az útlevélkezelőnél jelentkező transzgender személy nemi identitását, amikor a fényképen egy csávó látszik, aki Béla, viszont az illető nőnek néz ki és Brigittának hívja magát. A MozaiQ fel is szólította a hatóságokat, hogy azok büntessék meg azokat a hatósági személyeket, akik ennyire vakok voltak, hogy nem láttak át a szitán, miszerint teljesen logikus, hogy a férfi helyett a nő áll előttük, és a kettő egy és ugyanazon személy, amit ráadásul semmivel sem tud bizonyítani.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy viccelek, azoknak itt a MozaiQ közleményéhez vezető link, tessenek szépen elolvasni.

A Nethuszár szerkesztősége teljes mellszélességgel támogatja az LMBTQ mozgalom és a MozaiQ kezdeményezését,

ugyanis számunkra is beláthatatlan tér nyílik a jog ilyen torzulásai nyomán. Igaz, mi, gaz gyaurok, pusztán üzleti szempontból nézzük a dolgokat, mivel a blogger fizetése kevés, már régóta gondolkozunk zsebpénzkiegészítő módszerekben, a leggyorsabb meggazdagodást a kábítószercsempészet kínálja (hacsak nem állunk be politikusnak, de szerintünk a Sinaloa Kartell azért tisztességesebb, mint a parlament), így Dantés kollégával hamarosan leparkolunk az Avram Iancu reptéren egy tonna kokainnal, amiről majd azt állítjuk, hogy só.

A Nethuszár megírta a 2024-es Oscar-díjas film szinopszisát

Elvégre jogunk van hozzá, hogy mi azt sónak lássuk, de azért olvasóinknak nem ajánlom, hogy ezzel kísérletezzenek, mindenesetre, amikor megírtuk az Oscar-díjra is esélyes filmforgatókönyvünket, akkor a fene sem hitte volna, hogy az általunk „lustán realista mágikusnak” becézett fikciónk a napi valóság része lesz, de tekintve, hogy gyerekkorunkban, amikor iskola után, (sokszor helyett) csak marhultunk a játszótéren, olyankor a szüleink a „csak a hülyeség, s marhaság” felkiáltással pofoztak haza, hogy aztán kamaszkorunkra elmaradjanak a pofonok, és „csak a szivar s a diszkó”-ra módosuljon a szülői értékítélet – lehet ezért lettünk ilyen maradi fafejűek -, mára pedig eljutottunk odáig, hogy annak is örülnöd kell, ha a fiad elmegy diszkóba és nem csajként tér haza, bár a transzgenderség egyik lényege, hogy ezt külső szemmel úgysem veszed észre, tehát boldog vagy, ha rajtakapod, hogy állva pisil, és leszarod, ha részeg.

A fejlődés íve meredeken emelkedik az előre nevű irányba, a képzavarokból ennyi legyen elég, mindenkit üdvözöl Loretta!

Loretta, Brian élete – részlet:

(Nethuszár)

Nethuszár