Biden megoldotta: a tálibok már Kabulban vannak

És igen, húsz év, billiónyi dollár elköltése, többezer amerikai, afgán és egyéb nemzetiségű katona és civil halála után Amerika lezárta a demokráciaexportját Afganisztánban. A tálibok pedig megindultak, és alig néhány héttel azután, hogy az utolsó (?) amerikai katona is elhagyta az országot, visszafoglalták Kabult, a fővárost. Az emberek menekülnek.

A tálib harcosok beértek Kabulba, jelentette ki az afgán belügyminiszter. Szemtanúk beszámolóira hagyatkozva, a BBC azt írja, hogy alig találkoztak ellenállással útközben. Érdekesség, hogy a terroristadiákok vezetői azzal a paranccsal látták el az emberi életeket amúgy lazán kezelő fightereket, hogy tartózkodjanak az erőszaktól, és engedjék szabadon távozni azokat, akik menni akarnak.

Okos lépés, sokkal okosabb,

mint az amerikai hadsereg pacifikálási kísérletei – minek erőlködjenek azoknak az erőszakos visszatartásával, akikből később amúgy is csak az ellenzékük születne meg. Az emberek pedig mennek is, nem hülyék ők sem, a kabuli reptérről felszálló gépek zsúfolásig tele vannak, eddig India vezet a népszerűségi listán, mint célország, hamarosan felzárkózik Svédország is, Mutti Merkel már tanulja, hogy kell pástú dialektusban kimondani, hogy „wir schaffen das”, mindezt fejeljük meg azzal, hogy alig egy hónapja (!!!) Biden még úgy vélte, az amerikai csapatok kivonulása után sem fogják átvenni a tálibok az uralmat, mert

„ott van egy 300.000-es, jól felszerelt afgán hadsereg – felszereltsége olyan, mint bármely más hadseregnek a világon.”

Khm…

Afganisztán a nyugati civilizáció, a west and the rest felsőbbrendűségi attitűd katonapolitikai csődje, geopolitikai eredményeit pedig mindannyian érezni fogjuk a közeljövőben, ahogy éreztük már eddig is.

Az amerikaiak által kierőszakolt „arab tavasz” után sorra zuhannak vissza az arab országok a középkorba, az Arab Demokrácia Pártja helyett a Muszlim Testvériség tarol a választásokon, Szíria romjain megszületett az ISIS, Irakból sem lett Édenkert, és akkor még finoman fogalmaztunk, pedig nem is értünk a sor végére.

Afganisztán azonban mégiscsak kicsit más: húsz évig voltak bent az amcsik, a nemzetközi erők, nyugati színezetű és barátságos kormányt ültettek a nép nyakára, dollármilliókat öltek bele az „újjáépítésbe”, és van már legalább egy olyan generáció, amelyik „szabadságban” nőtt fel, értve ezalatt azt a minimumot, hogy nem kövezték meg az anyját, ha boltból hazafelé félrecsúszott a burka.

Trump békegalambja a Közel-Keleten: lepkefing vagy új korszak?

Na, őket hagyta cserben most Amerika,

gondjaikat pedig a világra bízta, innen is látszik, hogy Bidennél senki sem gondolja komolyabban az America first-et, még maga Trump sem, aki pár percre volt csak a közel-keleti békétől, ha két hónappal később vannak a választások, akkor történelmi tettet hajt végre, de a demokratákat ritkán érdekli a történelem, saját önmegvalósításuk annál inkább, a hátrahagyott szart pedig ellapátolják az autoriter rendszerek, akinek ez nem tetszik, az majd kap segélyt Stockholmban, a többieknek pedig kuss van, a demokrácia dolgozik és nem szereti, ha zavarják.

Csodálkoznunk nagyon nem kell, az amerikai visszalépés az Északi Áramlat 2-vel kapcsolatos nemzetközi ellenkezésből, és ezzel Európa átadása a németeknek már megtörtént, a lengyelek nem véletlenül érzik elárulva magukat, ahogy az ukránok sem – nem ilyen lovat akartunk, Ugly Joe -, de késő bánat, a kijárat már csak kelet felé szabad, Oroszország pedig úgy vonja uralma alá a posztszovjet térséget, hogy ahhoz semmit sem kell tennie.

Amerika ugyanis ebből a két lépéséből valami olyasmit vesztett el,

ami amúgy is mélyponton volt: az iránta érzett bizalmat. Legyen olyan, amilyen, de még mindig sokunknak példakép a világ vezető demokráciája, origó, iránytű stb. A lengyelek cserbenhagyása (baszki, mégiscsak egy NATO-tagállam) és a maguk után hagyott afgán foshegy cinikus kezelése immár milliók számára tette egyértelművé: Amerika többé nem akarja a világ bajait magára venni, és hiába jelenti mindez CSAK Biden elnök kabinetjét, a világon mindenki a szuperállam meghasonulásáról, erejének elvesztéséről beszél majd, ez pedig a logikus és jogos magyarázatokon túl öngerjesztő mivolta miatt is aggasztó, Putyin és Erdogan már a Balkán felosztásáról álmodozik és lépnek is az ügyben (tessék csak EZT ITT figyelmesebben elolvasni!), miközben az Európai Unió úgy csinál mintha, és közben dehogy, jól megmutatta ezt az Izrael-Hamasz közötti miniháború idején tanúsított hozzáállás az elit részéről, akik úgy fedezték fel magukban a harcos palesztinbarát gerillát, mintha nem tegnap lett volna, hogy körbeaggódták a világot az antiszemitizmus erősödése miatt.

Undorító – ugyanaz, mint az amerikai WASP, csak provinciális kiadásban, ez pedig torzabb, büdösebb és butább, mint az eredeti.

Itt tartunk most, és attól félek, ez csak a kezdete egy olyan konfliktusos korszaknak, amiben élve majd visszasírjuk a jó öreg Trumpot és kollégáit.

Jó étvágyat a vasárnapi ebédhez!

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár