Hipokrita britanika: kimentik a kutyákat és cicákat Kabulból

A brit védelmi miniszter, Ben Wallace bejelentette, hogy engedélyezi a Kabulban találhat menhelyen levő kutyák és cicák légi úton történő kimentését. Ez szép gesztus, kár, hogy kicsit kontrasztban áll a repülőgép hajtóművébe kapaszkodó, majd pár száz méter zuhanás után szörnyet haló, menekülni óhajtó afgán képével. Az viszont biztos, hogy a cuki jelenteket majd zabálni fogják a BBC nézői.

A szóban forgó menhelyet Paul Farthing egykori tengerészgyalogos alapította Kabulban, a hírek szerint itt mintegy 140 kutyus és 60 cica található. Több britnek is szemet szúőrt a menekülni óhajtó afgánok tizezrei és a kimenteni szándékozott állatok között, de Wallace azzal nyugtatta őket, hogy a kutyusok és cicusok kimentése nem élvez elsőbbséget az emberekkel szemben. Igen, erről ma vita folyik a fejlett Nyugaton, a szabad világ egyik vezető hatalmának berkein belül.

Azért nem mindenkinek ment el ott sem az esze, érdekes, hogy például pont egy állatok jogaiért küzdő aktivista, Dominic Dyer kapta fel a vizet, és követelte Wallace lemondását. Dyer szerint a védelmi miniszter Boris Johnson nyomására döntött így, de hát mit várjunk attól a brit miniszterelnöktől, aki a járvány kezdetének idején lazán odadobta a lakosságot a vírus elé, bízva a nyájimmunitásban.  By the way: az iraki háború is egy brit miniszterelnök hazugságával indult, ha emlékszünk még Gyurcsány baloldalmegújító kebelbarátjára, a románi privatizációból is magának kisebb összegeket lenyúló Tony Blair nevű egyénre.

Akkor miért is baj?

Nem baj az, hogy kimentik a kutyusokat és cicákat, a baj az, hogy többezer menekültet hagynak ott a kabuli reptér flaszterén. Az augusztus 31. éjfél vészesen közeleg, a tálibok nem hajlandóak meghosszabbítani az evakuálás határidejét, miközben a helyszínre utazó és az ottani állapotokat felmérő két amerikai kongresszusi képviselő szerint is minimum egy-két hónapra lenne még szükség ahhoz, hogy mindenkit kimentsenek.

Jegyezzük meg: olyan afgánok kimentéséről van sz, akik az elmúlt húsz évben, életük kockáztatásával próbálták segíteni a nyugati katonákat abban, hogy országuk valamennyire élhetővé váljon. Az újonnan érkező tálibok pedig legalább egy szempontból már biztos nem azok, akik voltak bin Láden idejében: ezek már Twittereznek, szóvivőjük van, kommunikálnak stb.

Amerika Srebrenicája: tragédia a kabuli reptéren (VIDEÓ)

Az Akbár2 talibán tévécsatornán

aztán majd szépen elmondják, hogy a gyauroknak többet ér egy kutya élete, mint a reptéren dekkoló afgánoké, ezzel pedig szereznek maguknak pár száz hívet és még jobban aláássák a térségben amúgy sem túl magas nyugatiak iránti bizalmat.

Az afgán sztorit leginkább a hihetetlen kifejezéssel írhatjuk le: egész egyszerűen a szemünk előtt omlik össze mindaz, amit a szabad világból, a nyugati demokráciákból jónak tartottunk. Lehet, hogy végig tévedésben éltünk, bár ezt aligha hiszem, de az tény, hogy a szemünk előtt zajló afganisztáni folyamatok egy olyan morális csődnek a kivetülései, amelyet a Nyugattal kapcsolatosan már sokan és sokféleképp megfogalmaztak, és nem az iszlám világ fundamentalistáira gondolok, hanem az európai-amerikai kritikusokra, akik rendszerint a „náci” és a „demokrácia ellensége” vádpontok között kénytelenek leélni életüket.

Sebaj, csak a kabuli kutyusok és cicusok érjenek el élve a londoni reptérre, a többi le van szarva, akinek meg nem tetszik, az nem demokrata és kész, kérdés ismét letudva.

Azért az érdekelne, hogy mekkora buli lesz azon a repülőn, ahol a kutyák és macskák együtt utaznak…

(Nethuszár)

Nethuszár