Megregulázták a csíkiak Sebestyén Balázs budapesti műsorvezetőt

Amint arról bizonyos sajtóorgánumok beszámoltak, Sebestyén Balázs és két rádiós kollégája úgy döntöttek, hogy egy szép, derűs szeptemberi reggelen Csíkszeredából jelentkeznek be reggeli műsorukkal. Szép ötlet ez, nem is tudom, hogy eddig miért éltek vele gyakrabban a különböző magyarországi kereskedelmi rádiók, de a gépezetbe homokszem került, szőrszál volt a levesben, csizma került az asztalra, és már nem is tudjuk mivel írjuk le az eseményeket, amelyek annyira eldurvultak, hogy a bejelentkezésből nem lesz semmi.

Szóval: van ez a Sebestyén Balázs nevű rádiós-tévés fenegyerek, aki Magyarországon celebnek számít, kicsit irritáló, kicsit faszkalap a stílusa, valószínűleg a hozzá hasonló alakokat pofán csapják a kocsmában, de ő nem jár ilyen helyekre, szóval, na, mindegy is. Sebestyén Balázs vezeti a budapesti illetőségű Rádió1 kereskedelmi rádió reggeli műsorát, és egy ilyesmi műsorba telefonált be egyszer egy székely atyafi, akitől Balázs, búcsúzóul, azt kérte, hogy „anyanyelvén”, azaz románul köszönjön el a hallgatóktól. Az atyafi helyre is tette a műveletlen pestit, de az esemény maga önálló életre kelt, és nagyjából azóta jelentősen megugrott Hargita megyében a Balázst felpofozni óhajtó lakosok egy négyzetméterre eső száma.

Az inkriminált anyanyelvezést meghallgathatjátok alább:

A történet teljességéhez hozzátartozik, hogy Sebestyén azóta már bocsánatot kért, így aztán illene ezt el is fogadni, és nem különböző, nyílt színi bélrendszeri vizsgálattal fenyegetni, elvégre szép gesztus lett volna, ha tudatlanságát meghaladó példamutatással Csíkból jelentkezik be, ahol – mit ad Isten? – talán még egyszer bocsánatot kér, ha épp annyira szükséges, vagy, ha ő ezt így érzi helyesnek.

A dolognak azonban van egy mélyebb olvasata

Sebestyén Balázs celeb. Évtizedek óta a véleményformálók elitjébe tartozik, kamaszok ezrei akarnak rá hasonlítani, olyanok lenni, mint ő, amikor felnőnek. Hogy ez a belpesti celebgyár miként tud kitermelni ilyen tudatlanokat, és miként és miért tudja őket piedesztálra emelni, nos, az a mélyebb olvasathoz tartozik, és erre válaszokat sem itt, sem most nem tudunk megfogalmazni, mindenesetre elgondolkodtató az a tény, hogy a jelek szerint elég széles azon műsorfogyasztók száma, akiket nem zavar a celebek rekordmély butasága. Hallgassuk meg csak még egyszer a fenti bejátszást: Balázs egyáltalán nem akar sértő lenni, sőt, kifejezetten kedvesen bánik a hallgatóval, neki ez épp valami egzotikum, egy másik országból, egy messzi galaxisból, akikkel lassan és tagoltan kell beszélni, mert lehet, hogy az elmaradottság olyan fokán állnak, hogy nem értik őt. Nem Balázs a hibás, hisz ezt a jelenséget sokan, sokszor és sokféleképp megtapasztaltuk már mi, erdélyiek. Balázs „anyanyelvezése” csak egy, méghozzá nem is a legkirívóbb abban sorban, ahol az oktalan románozástól, az olcsó munkaerő képzetén át a „és, hogy bírjátok azzal a sok románnal ott, Erdélyben” kérdésig terjed, a halmazban rejlő megannyi árnyalatra pedig a jelek szerint még mindig túl kevesen mutatnak érdeklődést.

Helyes volt Balázst kiutálni Csíkból, mielőtt még betette volna a lábát?

Azt hiszem, úgy gondolom, hogy igen, bár sem elsőre, sem másodikra nem vagyok ebben biztos. Azonban a tapasztalati tudás is azt mutatja, hogy a celebbutaságból nem születik érdemi adás Székelyföldről és a székelyekről, emlékezzünk csak vissza Till Attila nevű valakire (szintén valami tévés celeb, de fingom sincs, hogy miért és ki is ő pontosan), aki ródmúvizott egyet az RTL-nek Erdélyben, és egyszerűen olyan szinten tolta a seggarcot a képernyőre, hogy égő volt csak odapillantani is.

Másrészről: valahol, valamikor el kell kezdenünk szűrni a tartalmakat, amelyek megtalálnak minket. Ne értsetek félre, nem cenzúrára gondolok, ami utálatos és megvetendő, hanem egyfajta civil alapállásra – eseteként összeáll annyi polgár, hogy már kritikus tömeget alkot, és ezzel meggátol, de még inkább komoly kritika tárgyáva tesz olyan jelenségeket, amelyek ezen civil attitűd nélkül minden probléma nélkül megvalósulnának. Nem mondom, hogy a mostani eset feltétlenül beilleszthető lenne a felvázolt ideális képbe, de valahol el kell kezdeni, nem?

Harmadrészt pedig:

igen, engedni kellett volna Balázst, hogy kollégáival együtt bejelentkezzen Csíkszereda főteréről. Hadd hallják a pestiek a magyar zsibongást annak az országnak a közepíből, amelyben nekünk akaratunkon kívül élni adatott, és amelyet ők annyira lenéznek. És engedni kellett volna, mert a fickó, mint írtam, már bocsánatot kért, és nekünk kutyakötelességünk azt elfogadni, különben annyira beleragadunk saját bosszúvágyunkba, hogy egymást is felkoncoljuk, és ez az állapot mintha már nem is lenne olyan messze. Mindenesetre nem szép dolog a bocsánatot kérő embert így kikosarazni, ráadásul pont egy olyan tettre készült, amivel a csak szóban kimondott elnézést tettek is követik, ez pedig elég ritka manapság – jobban meg kéne becsülni.

Azt hiszem, hogy töprengésem végén sem jutottam közelebb a helyes megoldáshoz, de legalább kiveséztem a nap bulvárhírét, a történet ennyit ért a szememben, ti pedig írjátok meg kommentben, hogy mit gondoltok erről az egészről!

Legyetek szeretve!

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár