Kormányalakítás Berlinben: kinek mit hoz majd a télapó?

Sok szempontból történelminek is nevezhető a németországi választások eredménye: nem fordult elő eddig olyasmi, hogy egy párt se érje el a 30%-ot, miközben a CDU veresége történelmi léptékű, a párt történetben soha ilyen mélyrepülésre nem volt példa, a Willkommenskultur megtette a hatását, ugyanakkor majdnem fej-fej mellett végzett a két nagy párt, most pedig az a kérdés, hogy a CDU elkezd pénélézni vagy ellenzékbe vonul, esetleg ismét nagykoalíció jön létre egy harmadik párt bevonásával, azaz: Kenya vagy Jamaica vezeti majd Európa legerősebb gazdaságát.

A választásokról szóló élő hírfolyamunkat itt találjátok!

Az is tény, hogy a német belpolitikát csak kicsit is figyelő átlageurópai nem lepődik meg ezen az eredményen. A politikailag korrekt közbeszéd Németországában, ahol a Willkommenskultur nyilvánvaló csődjéről sem lehetett beszélni, minden párt a „közép” fele húzott, még az AfD is azzal foglalta le saját magát, hogy bizonyítsa, ő nem szélsőséges. Az SPD és a CDU közötti határvonalak pedig egyenesen elmosódtak, igaz, 12 évig kormányoztak együtt, volt idejük felvenni egymás jó és rossz szokásait egyaránt.

A Zöldek úgy érték el

történelmük legjobb eredményét, hogy üzeneteik végig világosnak tűntek az egyszeri szavazó előtt, bár nem volt bennük semmi, ami eltért volna a maistreamtől, önmagában az a tény, hogy hűen ragaszkodtak néhány programpontjukhoz a párt történetének eddigi legnagyobb sikerét hozta magával, és most királycsináló szerepben tetszelegnek, bár Annnalena Baerbock egy tegnapi kerekasztal megbeszélésen, ahol a DW stúdiójában gyűltek össze a pártvezetők, eléggé egyértelművé tette, hogy mindenfelé koalíciós tárgyalás során első szempontjuk saját programjuk végrehajtása – ez sokaknak nem fog majd tetszeni, leginkább a CDU-nak, hisz Németországban a nagytőke, az ipar fajsúlyos képviselői és a zöldek közötti, véres összecsapásoktól sem mentes kapcsolata rányomja majd az árnyékát a lehetséges tárgyalásokra, hogy az Északi Áramlat2-vel kapcsolatos gondokra csak később térjek ki!

Az sem túl biztató, hogy egyelőre azt sem tudni, ki fog kivel tárgyalni. Az SPD elnöke, Olaf Scholz is magáénak vindikálja a kancellári széket, ugyanezt teszi Armin Laschet is, a CDU csúcsjelöltje, miközben egyikőjük mögött sem áll még egyértelmű többség a Bundestagban.

Armin tegnap még óvatosan fogalmazott, bár pártnevet nem ejtetett ki, de úgy tűnt, egyetért Olaffal abban, hogy hárompárti koalíció jöjjön létre, azaz az SPD és a CDU ismét nagykoalícióba tömörül, ez egészülne ki a Zöldekkel. Armin azonban ma már más hangokat is megütött, továbbra is kancellár szeretne lenni, így felmerült az is, hogy CDU-Zöldek-FDP koalíció jöjjön létre, ez lenne a „Jamaica-kormány”, a formáció 406 képviselőt tudna maga mögött, ami bőven elég az abszolút többséghez a 735 fős Bundestagban. Kérdés persze, hogy mit szól mindenhez a Zöldeken kívül az az FPD, amely, dacára liberalizmusának, gazdasági kérdésekben sokkal közelebb áll a CDU-hoz, mint az SPD-hez, míg a Zöldekkel akkora az átfedés, hogy akár tesópártok is lehetnének.  Az SPD kancellárjelöltje viszont nem örülne, ha ők kéne haverkodjanak az FDP-vel, szavai szerint a szabaddemokraták „egyszerre akarnak adócsökkentést és fejlesztést, ami egy vudu-gazdaságpolitika”.

Csakhogy itt vannak az oroszok

Nincs ma már olyan választás Európában, ahol, amiben, amelyben, amikor stb. ne kerülnének képbe az oroszok. A Moszkva által finanszírozott Russian International Affairs Council igazgatója, Andrej Kortunov szerint Oroszország a stabilitást részesíti előnyben a változásokkal szemben.

„Azt hiszem világos: Moszkva jobban szeret Berlinnel tárgyalni, mint Brüsszellel”

– tette hozzá.

Na már most, az Északi Áramlat2 már alig várja, hogy átengedje magán a sok gázt, amit az oroszok küldenének Európába, viszont a német hatóságok még nem állították ki az ehhez szükséges engedélyeket, a Zöldek kormánytagsága pedig alaposan keresztbe tehet a gázálmoknak, ők ugyanis nemcsak oroszellenesek, hanem az Északi Áramlat2 kőkemény ellenzői. Ahogy fentebb is írtam, Annalena Baerbock kijelentette, hogy programjuk képezi a koalíciós tárgyalások alapjait, szóval, vagy beadják szavazóinak, hogy miért léptek vissza az ÉA2 ellenzésétől, vagy nem lesznek kormányon, ha mégis, akkor nem lesz gáz egy ideig, vagy ki tudja, de csak ez az egy aprónak tűnő kérdés jól mutatja, hogy Európa legerősebb gazdaságban felütötte fejét a politikai bizonytalanság. Az SPD vezetésével, mindezeken túl még gazdaságpolitikai fordulat is várható, szóval az, hogy mit boltolnak ezek Berlinben nagyjából mindannyiunk életére hatással lesz.

És Armin Laschet is veszélyes játékot pedzeget,

amikor pénélézni kezd: a CDU csúcsjelöltjeként még mindig magáénak követeli a kancellári széket, ami valószínűleg saját párttagsága felé mutatott olcsó keménykedés, azonban a gondolatból származó lehetséges politikai cselkevés eléggé szokatlan lenne Németországban. Az egymással amúgy nem épp természetes szövetségesi viszonyban levő CDU-Zöldek-FDP kormány semmi egyebet nem szolgálna, csak azt, hogy ne az SPD kerüljön vezető pozícióba. Tekintve, hogy a nagykoalíció eddig azért kiválóan működött, Armin ezzel a lépésével felégetheti maga, és főként pártja mögött az összes hidat, miközben aligha tudna békésen és stabilan kormányozni, elég, ha ismét az Északi Áramlat2-re célzok – Zöldekkel a kormányban továbbvinni Merkel örökségét? Ugyan! Az egész pont olyan lenne, mint nálunk a PNL, aki a választási eredményeket átfestette rózsaszínűre és elképzelte, hogy a leendő kormánykoalíció vezető erejeként milyen jó lesz majd az országnak, de főleg nekik. Na, kb. azóta válságról válságra bukdácsolunk, és senkinek sem jó, sem nekik, sem nekünk, de menekülni is alig tudunk ebből szituból, lassan pedig egy ország sírja vissza Dragneát.

Azonban a német politika stabilitás iránti törekvése, a politikai hagyományok valószínűleg arra billentik majd a szereplők közötti alkudozásokat, hogy Olaf Scholz első gondolata érvényesüljön: egy SPD-CDU-Zöldek kormánykoalíció („Kenya-kormány”), ahol Olaf a kancellár, Armin Laschet talán alkancellári pozícióba kerülhet, és a Zöldeknek is tudnak majd adni valamit, de van még addig, amíg mindez kiderül, legutóbb hat hónapig tárgyaltak, idén viszont már nem sokáéig akarják húzni, ahogy a választások első helyezettjének, az SPD társelnöke fogalmazott: „karácsonykor már nem Merkelt akarja látni a tévében”.

Nos, nézzük, kinek mit hoz majd a télapó…

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár