„Befejezzük ötvenhatot!”

2006. október 23.

Jócskán elmúlt dél, amikor a Corvin köz felé igyekszünk egy páran. Az akkori egyik legjobb haverunk már ott van. Sms-t küld. A szöveg rövid, tömör, helyzetértékelés és cél egyben, minden cifrázás nélkül:

„Befejezzük 56-ot!”

Sokat lehetne erről mesélni, de – a kevesebb néha több alapon – legyen csak pár sor.

Évekig őriztem azt az sms-t, és ma, most, amikor ezeket a sorokat írom ugyanúgy végigfut rajtam a hideg, mint annyiszor az elmúlt évek október 23-áin.

Retinámba égett képsorok, a düh és a felemelkedettség érzése, a barátok, a fiatalságunk – egy generáció küzdelme a posztkommunisták ellen, amely – a mából visszanézve – szükségszerűen torkollott vérengzésbe, és amely nem is lepett meg minket annyira. Annyira biztos nem, hogy féljünk.

A mából visszagondolva két megállapítást tehetek:

• (majdnem) mindent másképp csinálnék.
• (majdnem) semmit sem bántam meg.

Dicsőség a hősöknek!

G.

(Nethuszár)

Nethuszár