Kormánynihil: nincs megoldás, ez már a bőrünkre megy

Ott hagytuk abba tegnap, hogy Cîțu és Ciucă elmennek Iohannishoz raportra, és felröppent a hír, hogy Ciucă „flexibilis” mandátumot kaphat a PNL-től, hogy akár koalícióról is tárgyaljon. Nos, úgy látszik Iohannis bábja ismét fellázadt, vagy, más szempont szerint, megunta, hogy Klaus vele törli fel a padlót és Ludovic O. után Cîțu is átevezhet a Klaus ellenes táborba. Ami a kormányalakítást hirdeti, biztató jelek egyelőre nincsenek.

A tegnap esti államfői randi után Cîțu visszatért a PNL székházába, ahol nyilatkozott is egy gyorsat a sajtónak, ezt most érdemes részletesebben idézni, ennél jobban semmi sem mutatja meg a politikai pszichopatizmust, ami Romániát uralma alá hajtotta.

„Csak egy PNL-RMDSZ kormányra van mandátumunk. Felhívom a PSD és az USR pártokat, hogy tanúsítsák felelősségtudatukat. A PNL tett egy flexibilis lépést, ezt várjuk a PSD-től és az USR-től is. Az egyetlen lehetőségünk jelen pillanatban a PNL-RMNDSZ kisebbségi kormány. Ciucă úr a párt tagja, csak a párt adhat neki mandátumot a tárgyalásokra”

És akkor vegyük sorra az elhangzottakat:

• nem igaz, hogy csak egy kisebbségi kormányra van mandátuma a miniszterelnök-jelöltnek, vagy épp Cîțunak – ezt a kérdést kb. gyökkettő perc alatt lehetne rendezni: egy köremail az elnökségi tagokhoz, és kész, meg is változott a mandátum. Persze, ehhez az is kellene, hogy Cîțu, aki arra számított, hogy bukása után Iohannis ismét őt jelöli kormányfőnek, letegyen kicsinyes bosszúállásáról, vagy épp kormányfői ambícióiról. A nem is annyira rossz nyelvek szerint ugyanis Florin arra játszik, hogy Ciucănak nem sikerül kormányt alkotnia, így Iohannis majd megint őt kéri fel. Hogy miért gondolja azt, neki sikerülhet az, ami sem Cioloșnak, sem Ciucănak nem, az rejtély.
• Nem kicsit cinikus a másik két párt irányába tett felhívása sem. Az USR akart kormányt alakítani, hajlandó lett volna a PNL-nek is tárcákat adni, de a liberálisok, Cîțu vezetésével ezt meggátolták. Miért kéne most hirtelen az USR feladjon mindent? Miért kötelező egyik pártnak megszavaznia egy olyan kormányt, amelyiknek működésére majd semmilyen ráhatással nem lesz? Ez igaz a PSD esetében is: ők kértek három tárcát, és mentek volna kormányra, de ugye ezt letárgyalni sem tudták, mert nem volt erre mandátuma Ciucănak. Ugyanez a helyzet az USR-vel is: ők sem támogatják a kisebbségi kormányt, de hajlandóak a koalíció újjáalakítására. Különben is, mindeddig csak az volt a kérésük a PNL felé, hogy ne Cîțu legyen a miniszterelnök, így aztán semmi okuk sincs ellenkezni egy új koalíció ellen.
• Miért lenne egyetlen lehetőség a kisebbségi kormány? És pontosabban, milyen lehetőség ez? Egy PNL-RMDSZ kormány, amit a PSD támogatna kívülről, de miért is… Anélkül, hogy ezért valamit is kapjon cserébe? Vagy az USR támogatna, de miért is? Azon túl, hogy ilyenformán osztoznának a kormányzás felelősségében, a történet erősen kétélű – előadhatják ugyan, hogy feláldozták pártpolitikai érdekeiket az ország érdekeinek védelmében, de ez érvényes lenne ma, esetleg holnap, de 72 óra múlva már senkit sem érdekelne, viszont az összes ezután következő nehézségben osztozniuk kell a PNL-vel, ráadásul beleszólásuk sem lenne a dolgok alakításába, miközben, ha ellenkeznek, akkor ők válnak ismét árulóvá, hogy Iohannis szavaival éljünk: „krizátorrá” – a román nyelvészeknek amúgy rendesen feladta a leckét Klaus ezzel a krizátorral.

A fentiekhez még tegyünk hozzá valamit:

emlékszünk, amikor a bizalmatlansági körüli hercehurca elkezdődött, akkor Cîțu, még miniszterelnökként, de már, mint a PNL új elnöke elfogadtatott egy határozatot a párttal, hogy a PSD-vel soha. Most pedig azt kéri a PSD-től, hogy vakon szavazzanak meg egy PNL-kormányt. Hát, gratulálok, ennyi empátiahiányt ritkán lehet látni román politikusban, pedig a mezőny nem gyenge szereplőkből áll.

Máris átverte a román állam az Európai Bizottságot

Úgyhogy most ott tartunk, hogy vagy az USR-vel, vagy a PSD-vel lesz koalíciós kormány, vagy nem lesz sehogy, eldöcögünk itt Cîțuval, mint ideiglenes kormányfővel, alig egy hónappal a költségvetés elfogadása előtt, (amit egy korlátozott jogkörökkel bíró ideiglenes kormány nem tud elfogadni!) miközben a PNRR-ben elnyert 30 milliárd eurót lassan lehet(ne) elkezdni költeni, persze az EB által megszabott szabályok szerint, ami kicsit más, mint az eddig megszokott kohéziós pénzek. Erről már írtunk, amikor Ursula von der Leyen tavalyi beszédét elemeztük, és azt se felejtsük el, hogy Cîțu, utolsó miniszterelnöki perceiben lazán módosította azt a törvényt, amelyik ezen pénzek felhasználásának ellenőrzéséről szól, mindent a kormány ellenőrzése alá vonva – ami eléggé az EB-vel kötött megállapodás felrúgását jelenti.

Épülőben az Európai Egyesült Államok

A helyzet az, hogy

a kormányválság néven közismertté vált politikai bohózat kezd egyre veszélyesebb formákat ölteni: Románia már most a nemzetközi piacokról vesz fel hitelt, hogy működni tudjon, ezeket pedig jó drágán veszi fel, miközben a PNRR ingyenpénze itt van a kapuban – ezt viszont el lehet bukni. Kétségtelen: az EB sem viszolyog attól, ha kettős mércét kell alkalmazni, és rendre elnézi Romániának az olyan szabálysértéseket, mint az említett törvénymódosítás, de ezt biztos nem lehet a végletekig folytatni, különösen nem abban az Európai Unióban, amelyiket épp megrengeti az energiaválság, és ahol a PNRR-s pénzek – amelyeket az EB vett fel közös hitelként – felett nemcsak az absztrakt hatalomként tekintett EB, hanem a tagállamok is ellenőrzést gyakorolnak. Románia rossz példája könnyen ragadós lehet, mert joggal kérdezheti minden állam: ha egyforma felelősséget vállaltunk a hitel felvételekor, akkor miért különböznek a feltételek?

Összegezve: szórakoztató volt ez a kormányválságosdi játék, de most már elég volt. Különben, ha nem fejezik be, akkor olyasmi fog bekövetkezni, ami már egyáltalán nem játék!

(Nethuszár)

Nethuszár