Románia az összeomlás szélén? Közel a lázadás

Ismét tűz ütött ki egy kórházban – annyira közönyösen dolgozzuk fel a tragikus hírt, mintha csak egy alsónemű cseréről lenne szó, és miért is tennénk másképp? Alig egy év alatt, tavaly november 14-től számolva ez a 11-ik – igen, le is írom: tizenegyedik! – kórházi tűzeset Romániában.

A politikai osztály tagjai vidáman huszonegyeznek egymással, az államfő pedig golfozástól elégedett mosolyával 19-re lapot kér. Közel az utolsó csepp, a népharag erőszakos, a mindent elsöprő lázadása soha nem volt ennyire közel, és soha nem tűnt ennyire veszélyesnek. A helyzet egyenesen nemzetbiztonsági veszélyeket rejt magában, nem is keveset, de a pártok által gúzsba kötött szolgálatok szinte tehetetlenül nézik, ahogy az ország sodródik, mintha mindenki a jéghegyre várna, ütközzünk már neki, legyen vége, és kezdjük majd elölről az egészet tiszta lappal.

Újabb két halottja van

a kórházi tűzeseteknek, kevesebb mint egy év alatt tizenegy alkalommal ütött ki tűz valamelyik kórházban. Nem is csoda, több mint egy éve, hogy a kórházak soha nem látott túlterhelés közepette igyekeznek menteni embertársaink életét – gyakorlatilag minden sarokban már oxigénpalackok vannak, mert az oltásellenes pórnép életét ugyanúgy meg kell menteni, mint a szabályokat és egészségügyi előírásokat maximálisan követőkét, igaz, utóbbiak nem is kerülnek annyian kórházba. Az oxigénpalackok közelében pedig elég egy szikra, és megvan a baj.

Az egészségügy tehát romokban, a végső, totális összeomlás csak idő kérdése, ha ez nem lenne elég, akkor itt van a többi: a minisztérium itt a piros, hol a pirost játszik az oktatással, tulajdonképp senki sem tudja, melyik iskola nyit ki és mikor, ki ellenőrzi a tanári kar átoltottságát, ha ellenőrzi valaki, de az oktatásnak mennie kell, mert így döntött valaki. Miközben enyhe jelei már vannak annak, hogy a járvány eléri azt a bizonyos platót, és talán reménykedhetnénk abban, hogy beindul a csökkenés, a töketlen politikai osztály ismét visszaengedi a gyerekeket a suliba.

Welcome ötödik hullám,

amire nem készülünk fel, és hiába javasolja ezt Cseke Attila egészségügyi miniszter, ereje annyi, mint lepkének a sasok ellen – különben is: legitim és teljes jogú kormány híján itt semmire sem lehet felkészülni, pedig lenne mire: az infláció megugrott, az euró árfolyama már rég elütötte a lélektaninak számító öt lejes határvonalat, az üzemanyagárak az egekben, az alapvető élelmiszerek is drágulnak, az energiaválság kopogtat, a keleti nagyhatalom pedig csak pakolja, pakolja a hamu alatt szunnyadó parázsra a gázolajat – a robbanás előszele már érződik, a minapi kórháztűz után Cîțu miniszterelnök és Iohannis államfő hallgatnak, már nem is mernek kiállni a nép elé, akkora az elégedetlenség velük szemben – ez utóbbit ők is látják.

Hiába,

a politikai osztály továbbra is huszonegyezik, tizenkilencre lapot kérnek, úgy tesznek, mintha az ország nagy kérdéseivel foglalkoznának, pedig a PNRR újratárgyalása, amit a PSD lengetett be egyenesen öngyilkosság. Akár PSD-vel, akár anélkül, de legyen már kormány, sóhajtják már milliók, akiknek hangja azonban a falu széléig sem hallatszik, nemhogy a Cotrocenig, ahol Klaus legnagyobb gondja, hogy milyen golfütőt válasszon magának hétvégére.

Nyugalom!

Ezt tudom üzenni olvasóinknak, ez ugyanis csak a kezdet! Lesz itt még olyan bokszmenet az utcákon, hogy a revolúció vagy a minériáda ahhoz képest csak bébizsúrnak tűnik majd.

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár