Muszka Sándor: Gyémántmozaik

Írásbeliség nélkül nem létezne civilizáció, tartja Miklóssi Szabó István, s mert úgy véli, a világ az ősi mítoszok mentén már nem értelmezhető (pedig látszólag mi sem kézenfekvőbb egy író számára), ezért újakat teremt. Saját világot hoz létre, keletkezéstörténettel, mitológiával, istennel, hétköznapi valósággal és saját megváltóval.

Megjelent az Előretolt Helyőrség novemberi számában. A Helyőrség irodalmi-kulturális folyóirat a Székelyhon-lapcsalád, azaz a Háromszék, Székelyhon, Brassói Lapok és a Nyugati Jelen mellékleteként jelenik meg, keressétek az újságárusoknál! A Helyőrség honlapját pedig ITT TALÁLOD! Az írást Varga Melinda szerkesztő engedélyével közöljük, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk neki!

Szereplői értelmet, megnyugvást, a magányból való kiutat, a jót és bizonyosságot kereső (ahogy azt a könyv mottójául választott Hermész Triszmegisztosz- és József Attila-idézet is sejteti), káromkodó és imádkozó emberek.

Hogy miért olvas az ember? Azért, mert ha nem tenné, eltűnnének a könyvek, mondja Miklóssi Szabó könyvtolvaja a szerző újonnan megjelent, Gyémántmozaik című novelláskötetének első írásában.

És máris egy robogó vonaton találjuk magunkat, utazunk, megyünk az éjszakában, jelenen, jövőn, múlton is túl. Belealszunk a zakatolásba. Álmok törnek ránk. Kegyetlen szeretőnk faládába zár. Ropog a hó, medve jön felénk, karján kisgyerek. Bűntudat. És újra a könyvek bizonytalansága. Halott lapok. Verseket írunk, és zacskóba kötjük a kutyakölyköket. Jezsuha, ó Jezsuha. Bontják a házat. Fekete vasgolyó veri a falat. Feltámadunk. Emberek jönnek a nem volt időből, helyet akarnak cserélni velünk. És minden kezdődik újra.

Miklóssi Szabó István: Fény és víz (Részlet a Gyémántmozaik című kötetből)

Hogy mi az, ami mindezt összetartja? Talán Buddha gyémánthálója, amelynek darabjait a könyv címe is megidézi. Vagy az, hogy akarva-akaratlanul mindannyian ugyanannak a történetnek vagyunk a szereplői. Ebben a könyvben mindkét állítás igaz, vagy igaz lehet, ahogy azt Vida Gábor, a könyv szerkesztője megfogalmazza: „annyiban igaz csak, amennyiben elhiszi és el tudja hitetni történeteit, de ne feledjük, a hatás az a valami, amiben megnyilatkozik az, ami nem valami, hanem valami más”.

Továbbgondolva a könyv szerkesztőjének mondatát, egy jó novelláskötet (de akár egy regény, verseskötet stb.) több, mint a novellák összessége, mert túlmutat önmagán. Ha ezt a meghatározást elfogadjuk minőségi ismérvnek (és miért ne tennénk?), akkor bátran kijelenthetjük, hogy Miklóssi Szabó Istvánnak ez bravúrosan sikerült, könyve az önmagukon túlmutató művek sorába tartozik.

Olvassák, ne hagyják eltűnni a könyveket!

Muszka Sándor
Előretolt Helyőrség

Beleolvasnál a Gyémántmozaikba? Klikk ide, és tedd meg bátran!

Még több kultúranyagot találsz, ha felkeresed ASSZÓ rovatunkat.

(Nethuszár)

Nethuszár