Márki-Zay Péter egy szlovák portálnak: a Benes-dekrétumok, kettős állampolgárság szlovák belügy

Az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének, Márki-Zay Péternek és a határon túli magyarságnak eddig sem volt felhőtlen a viszonya, gondoljuk csak az erdélyi utazásával kapcsolatos kisebb botrányra, és a szlovák nyelvű DenníkN portálnak adott interjúja sem fogja vidámabbá tenni ezt a kapcsolatot.

A Ma7 felvidéki magyar portál számolt be arról, hogy Márki-Zay Péter interjút adott egy szlovák nyelvű lapnak, a DenníkN-nek, amelyben kijelentette: úgy a Benes-dekrétumokat, mint a kettős állampolgárság kérdését Szlovákia belügyének tekinti. A Ma7 által az interjúból idézett mondatok eléggé ijesztőek tűntek ahhoz, hogy a Nethuszár utánajárjon annak, mit is mondott PONTOSAN az a magyar politikus, aki Magyarországot szeretné vezetni jövő év tavaszától?

A teljes interjú magyar nyelvű változatát ITT TUDJÁTOK elolvasni!

A DenníkN anyagára rákeresve szembesültünk azzal, hogy az interjú egésze (benne a szóban forgó válaszokkal) csak előfizetőknek érhető el, azonban szerencsénk volt: felvidéki olvasónk segített: előfizetett a lapra, és le is fordította nekünk az anyagot, ezt a Nethuszár szerkesztőségének nevében nagyon szépen köszönjük neki!

Miről lesz szó a cikkben:

• mit mondott pontosan MZP a Benes-dekrétumokról, és mi volt a kérdés
• mit mondott pontosan MZP a kettős állampolgárságról, és hogyan hangzott a kérdés
• milyen kontextusban érdemes értelmeznünk MZP válaszait?
• milyen politikai károkat okoztak/okozhatnak MZP válaszai, és
• mennyire árulkodik a miniszterelnök-jelölt felkészületlenségéről az interjú egésze?

Jelen cikkünkben viszont nem taglaljuk az interjú magyar belpolitikára vonatkozó részeit: ezek unalmasak, nagyjából ugyanazok a sémák, amelyeket a magyar sajtóból már ismerhetünk, bár az megérne egy külön cikket, hogy mennyiben nevezhető helyesnek az, ha egy miniszterelnöki szék várományosa a külföldi sajtóban mossa a belföldi szennyest, de mondom, ezen most lépjünk túl, ugyanis az interjúnak van legalább kettő olyan súlyos állítása, amely MZP politikáját vélhetően hosszú távra beárazza.

A WTF válasz:
döntsenek a szlovákok a kettős állampolgárság kérdésében!

A helyzet jobb megértéshez tudni kell, hogy 2010-ben a Szlovákiát vezető Fico-kormány hozott egy törvényt, miszerint: aki más ország állampolgárságát felveszi, az elveszíti a szlovák állampolgárságát. Most lehetne futni néhány kört annak kapcsán, hogy Szlovákia a maga részéről megadja ezt a lehetőséget a határain kívül élő szlovákoknak, vagy azon is, hogy egyik uniós tagállam ellehetetleníti egy másik uniós tagállam állampolgárságának felvételét, lehetne rágódni azon is, hogy mi értelme van így annak, hogy egy katonai szövetségben vagyunk Szlovákiával (NATO), de nem ez a jelen cikk tárgya, viszont olvasóinkat arra bíztatjuk, ne vessék el ezt a gondolati szálat sem.

2021 februárjában aztán némiképp módosítottak az állampolgársági törvényen, mostmár nem veszik el egyből és élből, de a szlovák állampolgárnak, amennyiben van egy másik állampolgársága is, akkor igazolnia kell, hogy legalább öt éve az illető ország területén él, ott ingatlant birtokol stb. Magyarán: a szabadságtól még nagyon messze van felvidéki testvéreink. A 2010 óta tartó időszakban, az uniós normákkal is ellentétben levő törvénykezés miatt még úgy is több mint 3.500-an vesztették el szlovák állampolgárságukat, hogy – köszönhetően a V4-eken belül egyre javuló magyar-szlovák kapcsolatoknak – a szlovák kormányok igazából nem lihegték túl a dolgot, gyakorlatilag csak akkor bukta el a felvidéki magyar a szlovák állampolgárságát, ha a szlovák hatóságoknál bejelentette, hogy immár van magyar útlevele is.

Mindez jól kirajzolja a jogi környezetet és a szlovák politikai szándékot – Márki-Zay Péter pedig ennek a közegnek üzen, amikor így fogalmaz:
(Kiemelések tőlünk – a szerk.)

Riporter: Magyarországnak a kettős állampolgárság ügyében régóta elhúzódó vitája van Szlovákiával, amit a szlovák fél elutasít, és ez valószínűleg ebben a választási időszakban sem fog változni. Mi az Ön álláspontja a kettős állampolgárság kérdésében?

MZP: Pozitív a hozzáállásom a kettős állampolgársághoz. Szeretném, hogy a magyarok magyar állampolgárok lehessenek, bárhol is éljenek a világban.

Riporter: A Szlovákiával folytatott tárgyalások során törekedne arra, hogy a szlovákiai magyarok számára is lehetővé tegyék?

MZP: Ez kétségtelenül a szlovák kormány belső ügye. A szlovák állampolgárok többségének kell eldönteniük. Remélem, idővel Szlovákia lakosságának többsége támogatni fogja ezt a gondolatot. Ezt a véleményt fogom képviselni a tárgyalásokon.

MZP válaszai félreérthetetlenek: amit Szlovákia gondol/akar a kettős állampolgársággal kapcsolatban, neki az az irányadó, amivel a magyarországi választók tekintélyes része előtt be is árazza magát, azonban a határon túliak ilyen jellegű cserbenhagyásán túl van egy másik, talán még ennél is súlyosabb probléma a fenti válaszokkal. MZP már jó előre kijelenti, hogy miniszterelnökként nem védi majd meg a magyar állampolgárságot, mint intézményt sem! Nem csak arról van szó, hogy a felvidéki magyarok számára veszélyes a magyar útlevél birtoklása a szlovák törvények alapján, és megilletné őket némi védelem a magyar politika részléről, legyen akárki is az illető magyar politikus, hanem arról is, hogy a magyar állampolgárság intézménye ezek szerint semmiféle olyan értékkel nem bír MZP szemében, amiért talán-talán illene egy kicsit bátrabban fogalmazni a kérdésre adott válaszban.

Hogy azt ne mondjam, Magyarország mindenkori miniszterelnök-jelöltjétől annyit azért minimum elvárnánk, hogy a szlovák olvasók felé tisztázza: a magyar állampolgárság nem valami ördögtől való dolog, annak felvétele nem bűn stb. Ebben az értelemben MZP nemcsak a felvidéki magyarokat, hanem az összes magyar állampolgárt hagyta cserben, s alig hiszem, hogy ennek ne lennének érezhető következményei, ha ő lenne a miniszterelnök.

Az interjú egy másik kérdésre adott válaszából egyébként egyértelműen kiderül ennek az oka is: MZP a közös nagy és boldog európai család ideájának varázslatában él, ahol vélhetően nincs jelentősége sem az állampolgárságnak, sem egyébnek, ahol mindannyian ugyanazzal a pénzzel fizetünk stb.
(Kiemelések tőlünk – a szerk.)

Riporter: Orbán Viktor kormányának retorikája erős a történelmi kérdésekben, és gyakran hangsúlyozza a magyar nemzet határokon átívelő virtuális újraegyesítését. Mi az Ön álláspontja ezekben a történelmi kérdésekben és Magyarországnak a külföldi magyarokhoz való viszonyához?

MZP: Magyarország és a környező államok közötti határokat az egyesült Európán belül fokozatosan le kell bontani, ahol ideális esetben ugyanabban a pénznemben fogunk fizetni, és többnyire ugyanazok a szabályok fognak ránk vonatkozni, szabad mozgás a határokon keresztül, a szabad választási döntés munkavállalásról vagy tanulásról. (…) A magyarok igazi hazájának ezt az egyesült Európát tartom.

Hát, igen..

Mindehhez tegyük hozzá, hogy MZP elkövet egy szarvashibát, amikor a fenti kérdésre adott válaszában még arról is beszél (egyébként teljesen feleslegesen, nem kérdezték erről, nem is tartott ilyen irányba az interjú), hogy:

„Természetesen a történelmet nem akarjuk elfelejteni, sőt közös történelmünkre nagyon büszkék vagyunk. Szlovákiával való kapcsolatunk ebből a szempontból különösen érdekes, hiszen Szlovákia egész területe a Magyar Királyság (Uhorsko) területe volt. A magyaroknak el kell fogadniuk, hogy a szlovákok az elmúlt ezer évben Szlovákia területén éltek, még akkor is, ha a térképen Magyar Királyságként szerepelt. Sajnos sok magyar nem akarja megérteni, hogy már háromszáz évvel ezelőtt is ott szlovákok éltek. Az én elődeim között is sok szlovák van, szarvasi evangélikusok. Azt hiszem, közös múltunk kérdéseiben erősen közeledünk egymáshoz. E tekintetben kicsit több különbség van köztünk és a román történészek között.”

Watta FUKK????

Most akkor az elmúlt ezer évben, vagy csak az elmúlt háromszáz évben? És miért kell a román történészeket ebbe belekeverni, ráadásul az egész gondolatnak nincs semmi értelme, nem fut ki sehova, és nem magyaráz meg semmit – csak ad egy magas labdát, amit vélhetően még évtizedek múlva is csapdosnak majd az erre hivatott szlovák történészek, amikor felmerül valamiféle magyarkérdés. „Lám, még a magyar politikusok is megmondták…” – hangzik majd a szólam, amire jó választ adni már nem lehet.

Nos, lehet, hogy MZP a választásokra készül, ezért van valami logikája arról, hogy miért mond ilyeneket, de a történet viszont nagyon jól kirajzolja a politikus megfontoltságának hiányát is: ezzel a kijelentésével már jó előre sarokba szorítja lehetséges szlovák partnereit is. Egy esetleges szlovák-magyar közeledés az állampolgárság kérdésében így már nem is történhet meg, a kérdésben talán még némi nyitottságot is mutató szlovák politikus ugyanis nemcsak azzal szembesül, hogy a társadalom ezt elutasítja, hanem azzal is, hogy a szlovák közvélemény MZP szavaira hivatkozik, amikor majd kikéri magának…

Másképp fogalmazva: MZP most saját miniszterelnöksége elé gördített komoly akadályokat, amiből az következik, hogy vagy nem gondolja komolyan az egész választási hajcihőt, vagy, komolyan gondolja, el is hiszi magáról, hogy nyerni tud, de az április választásoknál messzebb nem lát, nem készül, nem fontolja meg szavai súlyát. Akármelyik is legyen, egyik sem igazolja MZP ilyen mérvű és súlyú önfeladó politikáját, és mindkét esetben feltehetjük a kérdést: tudja Márki-Zay Péter, hogy mit jelent miniszterelnöknek lenni?

A Benes-dekrétumok

Ha a kettős állampolgársággal kapcsolatos megengedő, más olvasatban hazaáruló hozzáállás nem lenne elég felháborító, akkor itt van a Benes-dekrétumokról szóló kijelentése. Az interjú olvasásakor, amikor ehhez a részhez értünk, már egyértelműen az volt az érzésünk, hogy Márki-Zay Péter egész egyszerűen nem fogja fel, hogy miről beszél, hogy miről van szó. Mintha a kérdést illetően eddig teljes sötétségben élte volna az életét, és most, hogy valaki rányitotta az ablakot, pislogni kezd az erős fénytől. Nem állítjuk, hogy minden magyar politikusnak felkészültnek kell lennie a Benes-dekrétumokból és a szlovák-magyar kapcsolatok problémás részeiből (bár ezt ugyancsak kérhetnénk, mint egyszerű polgárok), de ismét csak azt a kérdést kell feltennünk: Magyarország miniszterelnök-jelöltje ennyire hülye vagy ennyire érzéketlen?

Arról nem is beszélve, hogy MZP nemegyszer hivatkozik egykori fideszes mivoltára, mi több, az első Orbán-kormányt példaértékűnek nevezi (1998-2002), s ha már máshonnan nem, hát innen, a magyar belpolitika eme sötét fejezetéből illene tudnia, hogy a Benes-dekrétumok kapacsán ő mást sem tesz, mint a legrosszabb szocialista-liberális hagyományokat folytatja tovább, annyi különbséggel, hogy talán még Kovács László egykori külügyér sem merte volna azt mondani a Benes-dekrétumokról, hogy az Szlovákia belügye, de a sztoriról kicsit később még értekezünk pár sort, most lássuk, mit is mondott Márki Zay Péter?
(Kiemelések tőlünk – a szerk.)

Riporter: A Szövetség néven újonnan egyesült szlovákiai magyar párt a Beneš-dekrétumok visszavonását szorgalmazza, amelyből a magyarok és németek kollektív bűnössége következik. Ön segítene-e nekik ebben a törekvésben?

MZP: Beneš dekrétumai régóta fájó pont a magyarok számára, s ezt a szlovák kormánynak is meg kellene értenie. Még egyszer hangsúlyozom azonban, hogy nem kívánok a külföldi magyarok belügyeibe avatkozni. Orbánnal ellentétben mi nem csak akkor szeretjük őket, ha azokat választják vezetőiknek, akiket mi akarunk.

Elég nehéz félreérteni a Benes-dekrétumok kifejezést, de a jelek szerint MZP-nek sikerült, és most nagyon megengedőek voltunk vele szemben. Sokkal valószínűbb, hogy a politikusnak fingja sincs arról, hogy miről is kérdezik őt tulajdonképp.  A „még egyszer hangsúlyozom”  utalás a kettős állampolgárság kapcsán adott válaszra, azaz: a Benes-dekrétumokat is szlovák belügynek tekinti, az pedig, hogy „nem kívánok a külföldi magyarok belügyeibe avatkozni” egyenesen érthetetlen. Nem a felvidéki magyar belpolitika része a Benes-dekrétum, hanem a felvidéki magyar politika egységesen próbál fellépni a mindenkori szlovák kormányok ellen a dekrétumok eltörléséért, azok hatályon kívül helyezésért. Mindez pedig a „külföldi magyarok belügye” lenne? Akkor az úzvölgyi temetőrablás is az? A visszaszolgáltatott, majd újra elvett magyar ingatlanok sorsa szintén a „külföldi magyarok belügye”, esetleg Románia, Szlovákia stb. belügye?

Kényelmes álláspont, ez kétségtelen, a problémák ilyen szintű lepasszolása sok gondot levesz a válláról, de egyezzünk meg: aki békés, nyugodt szakmát akar, az keressen magának valami munkát máshol, más területen, lehetőleg home office-ban, de ne akarjon Magyarország miniszterelnöke lenni, mert ebben a szószerkezetben mindkét összetevő stresszfaktor jelent.

Miről is beszélünk a Benes-dekrétumok kapcsán?

A második világháború után a csehek és a szlovákok hoztak egy olyan törvényt, miszerint a területükön élő németek és magyarok háborús bűnösnek tekinthetők, ilyenformán ki lehet őket telepíteni az országból, vagyonukat el lehet kobozni, mindezt pedig ugye legálisan. Ennek egyik „eredménye” volt az a lakosságcsere, amikor többezer felvidéki magyar bepakolt a vagyonából annyit, amennyi belefért egy bőröndbe, és azzal áttették őt és családját Magyarországra, más tíz-százezrek pedig minden vagyonukat elvesztették, és az a szlovák állam vagyonává változott, mert a kommunisták tényleg tudtak, ha akartak, de a műfajban már akkor is a nacionalizmust kommunizmussal keverők voltak az ászok.

(A Benes-dekrétumok kapcsán nem csak kitelepítésekről, hanem deportálásokról is beszélünk – akiket erőszakkal, vagyonuktól megfosztva hurcoltak el Csehországba, ahonnan meg a szudétanémeteket telepítették ki. A Benes-dekrétumokról, és az abban az időben zajló bűncselekmények ismertetéséről a Nethuszár hamarosan külön sorozatban számol majd be. Kövessétek Facebook-oldalunkat, hogy ne maradjatok le róla!)

A Benes-dekrétumok hatása a mai napig nem múlt el, felvidéki olvasónk elmondása alapján, van olyan utca egy felvidéki városban, ahol az ingatlanok ugyan a szlovákok tulajdonában vannak, de a telkek tulajdonviszonyai még mindig rendezetlenek, és különösebben aggódniuk sem kell az esetlegesen benyújtott kárpótlási igények miatt, mert a háborús bűnösnek nem jár vissza az ellopott vagyon, a magyarok és a németek pedig ab ovo háborús bűnösök, a kör bezárult, lehet hazamenni Hódmezővásárhelyre, és elmélkedni a „szlovák belügy” kifejezés mélyebb értelmén. Vagy: a D4-es autópálya szlovákiai építésének idején pont a Benes-dekrétumokra hivatkozva sajátított ki magánterületeket az állam – hogy egy nagyon is közeli példát említsünk. (Az elkobzott – rendezetlen telkeket rossz fordítással „nevesítetlen” -ként (identifikáció nélküli) földingatlanként állami tulajdonban tartják nyilván!)

A „szlovák belügy” pedig köszöni szépen, jól van: 1992-ben, miután Csehszlovákia kettéválik, a megalakuló cseh és szlovák kormányok egyaránt elutasítják a dekrétumok hatálytalanítását. 2002-ben épp az akkori magyar miniszterelnök, Orbán Viktor, valamint az akkori német külügyminiszter, Joschka Fischer a két állam közelgő EU-csatlakozás kapcsán megpróbálták sarokba szorítani a cseheket és a szlovákokat, hogy a Benes-dekrétumok eltörlése nélkül ne lehessenek az Unió tagjai. Áperzé persze nem lett így kimondva a szándék, de az tény, hogy mind az osztrák, mind a német, mind a magyar közvéleményt, eléggé érthető módon, élénken foglalkoztatta a kérdés. És akkor jött a botrány:

Benes és a 2002-es választások

Orbán Viktor 2002-ben kormányfő – azt a kormányt vezeti, amelyet MZP is az utóbbi 30 év legjobb kormányának tart. Javában tartanak a csatlakozási tárgyalások, a NATO-ban már tagok vagyunk, az EU pedig karnyújtásnyira. A német politika mérges a Benes-dekrétumok miatt, ahogy az osztrák is – érthető, akkor még sokan élnek azok közül, akiket a törvénynek köszönhetően telepítettek ki, megfosztva őket minden vagyonuktól. A közvélemény nyomását érzik az osztrák és a német politikusok is, ahogy azt is, hogy ebben a kérdésben csak egyféle igazság lehet – a törvényeket meg kell szüntetni, el kell törölni. A német külügyminiszter is ilyesmiről beszél, majd Orbán Viktor, egy brüsszeli látogatásán megkapja a kérdést: mi a véleménye a német külügyminiszter azon kijelentéséről, hogy Csehország és Szlovákia addig nem lehet tagja az EU-nak, amíg a Benes-dekrétumok érvényben vannak. Orbán, udvariasan és tisztelettudóan fogalmaz, de lényegében egyetért a kijelentéssel.

És akkor ebből kinő egy botrány:

a Visegrádi négyek lemondják közelgő budapesti találkozójukat, abban pedig semmi meglepő nincs, hogy a kisantant sajtója gyakorlatilag a patás ördög és Lecter Hannibal közé helyezi el a magyar kormányfőt, de az akkor túlnyomórészt szocialista és liberális pártok befolyása alatt álló magyar sajtó pedig megérzi a vérszagot, és össztüzet zúdít a magyar kormányfőre, így tesznek az akkor ellenzékben levő MSZP és SZDSZ nevű pártok is.

A korabeli sajtót lapozgatva még ma is vérforraló az, ahogy a magyarországi ellenzék ebben a kérdésben IS teljes érzéketlenséget tanúsít, saját pártpolitikai céljait, a közelgő választások megnyerését tartja a legfontosabbnak, és a Magyarország ellen induló szinte példa nélküli verbális támadás során mindvégig a külfölddel működik együtt.

Kovács László, akkoriban az MSZP elnöke, korábban külügyminiszter szerint

„Sajnos várható volt, hogy a partnerországok vezetőinek egyszer elegük lesz Orbán Viktor otromba stílusából” (Index, 2002 február 22.)

és

„az MSZP nevében arra szólította fel Orbán Viktort: a választásokig hátralévő időben már ne nyilatkozzon külpolitikai kérdésben, hogy az új kormánynak ne kelljen szétzilált kapcsolatok újjáépítésével kezdenie tevékenységét.”  (Index, 2002 február 22.)

Mondhatjuk, hogy azóta sok víz lefolyt a Dunán, és Kovács László ma már nem tényező, azonban Eörsi István még itt van velünk, a napi politikai élet szereplője. 2002-ben „Vacakságok vacaksága” címen jelentette meg írását a Népszabadság hasábjain (hol máshol, ugye?), amiben bírálja a magyar igazolvány bevezetését, gúnnyal kezeli az egész határon túli kérdéskört, ahogy a Benes-dekrétumok kapcsán előállt magyar álláspontot is. A liberális párt liberális politikusa félvállról veszi a dekrétumok súlyosságát, írásának lényege, hogy majd az EU-s csatlakozás megoldja, különben is, a törvények már nincsenek hatályban, kár ezért ekkora cirkuszt csapni. (Népszabadság, 2002 február 26.)

A Népszava sem marad ki a jóból:

„a külpolitika sokak számára olyan, mint a foci, hiszen mintha mindenki értene hozzá. Orbán Viktor a minap kijelentette, Magyarország azt várja, hogy Csehország és Szlovákia az EU-csatlakozás után törli jogrendjéből a Benes-féle dekrétumokat. Tegnapi tévés interjújában pedig azt javasolta a csehországi magyaroknak, mivel magyarigazolvány nem illeti meg őket, igényeljenek magyar állampolgárságot, nem törődve avval, hogy ott élő honfitársaink esetleg elvesztenék cseh állampolgárságukat, ha felvennék a magyart. (Egyáltalán, milyen diplomáciai érzékkel megáldott miniszterelnök az, aki más ország állampolgárainak ad ilyenféle tanácsokat?) Miniszterelnökünk tehát forradalmi kijelentéseket tesz. Magyarországon 1990 után még egyetlen kormány sem vetette fel a benesi dekrétumok ügyét. (…) Orbánnak tizenkét év diplomáciai erőfeszítéseit sikerült lerombolnia. Nem lesz könnyű az utódjaira hagyott mély árkokat befedni”

Fiatalabb olvasóink számára, akik vélhetően semmit sem értenek ebből az egészből, talán sokat segít, ha ismertetjük azt a tényt, hogy Kovács László, az MSZP akkori elnöke és a külügyminiszteri szék várományosa hangot is adott azon vélemények, hogy Magyarországnak nem kell a nagyok dolgába beleszólni, kis ország stb. blabla – ekkor hangzott el a „merjünk kicsik lenni” kijelentés, amelyből aztán később szlogen, majd hivatalos állami politika lett.

Rónay Tamás, a Népszava szerzője is megszólalt:

„Orbán Viktornak alaposan sikerült felkavarnia Közép-Európának az utóbbi időben amúgy is sokat háborgó állóvizét avval a múlt szerdán elhangzott mondásával, mely szerint Magyarország azt várja, hogy töröljék Csehország és Szlovákia jogrendjéből a benesi dekrétumokat. Sokan talán lelkesen tapsolnak e kijelentés hallatán, mondván: végre akad valaki a magyar politikában, aki bátran beszél a honfitársainkat oly igazságtalanul érintő rendelkezésekről. Lelkendezésük annyiban érthető, hogy az egykori csehszlovák elnök által kiadott több mint száz jogszabályhalmaz valóban tartalmaz olyan megfogalmazásokat, amelyek sötét foltokat ejtettek a magyar történelmen. Egyik kitételében háborús bűnösökként, a náci birodalom kollaboránsaiként kezelte a magyar és német kisebbséget, ezért megfosztotta őket állampolgárságuktól és földjeiktől. Még mielőtt üdvrivalgásban törnénk ki Orbán mondatai hallatán, néhány dolgot azért érdemes tisztázni. Egyfelől senki sem gondolhatja komolyan, hogy több mint félszáz évvel a dekrétumok kibocsátása után Csehország és Szlovákia polgárai ma is náci kollaboránsokként tekintenek a magyarokra.” (Megérte? Népszava, 2002 február 25.)

Rónay Tamás ma is a Népszava szerzője, és külpolitikai szakértőként vezetik fel a gyanútlan olvasóközönség előtt. Hogy mennyire bizonyult telitalálatnak az a jóslata, hogy „senki sem gondolhatja komolyan, hogy több mint félszáz évvel a dekrétumok kibocsátása után Csehország és Szlovákia polgárai ma is náci kollaboránsokként tekintenek a magyarokra”?

Nos, 2007-ben, Szlovákia uniós csatlakozása UTÁNI ötödik esztendőben a szlovák parlament megerősítette a Benes-dekrétumok érvényben maradását, azok sérthetetlenségéről szóló törvényt fogadnak el, a határozatot az ÖSSZES szlovák párt (kivétel: a Magyar Koalíció Pártja) megszavazza.

Orbán Viktor a 2002-ben, a Testnevelési Egyetemen

elhangzott híres beszédében nem véletlenül, és főként nem miden alap nélkül fogalmazott úgy:

„És bizony azt a szomorú igazságot is el kell mondanunk mindenkinek, hogy amikor hazánk bármilyen nemzeti kérdésben a nemzetközi porondon vitára és küzdelemre kényszerült, akár a románokkal volt vitánk, akár a szlovákokkal, akár az Európai Unióval, kettőt sem fordultunk, és mindig az ellenfél oldalán találtuk őket. Ez az igazság!” (Origó, 2002)

A fenti csak ízelítő abból a világból, ami 2002 tavasza után virradt ránk – Günter Verheugen, az EU bővítésért felelős biztosa sem kapott szívinfarktust attól, hogy Csehország és Szlovákia nem kívánja eltörlni a kollektív bűnösség elvét követő törvénycsomagját, így aztán a magyarországi bal- és liberális oldal számára hivatkozási alappá volt, és az egész akkori korhangulatot belengte egyfajta erősen csípős, de keményen büdös fingszag, miszerint a magyarok itten csak ne csináljanak semmit. Magyar igazolvány a határon túli magyaroknak? Ha megengedik a szlovákok, románok, akkor igen, különben csak húzzuk meg magunkat. Benes-dekrétumok? Az már a múlté, nem kell felhánytorgatni, különben is, kik vagyunk mi, kicsoda Orbán Viktor, hogy engedheti ezt meg magának, ráadásul nem is érvényesek már, majd az EU-csatlakozás után elporladnak – mocsármentalitás és végzetes szellemi-intellektuális leszakadás.

MZP hozzáállása azért is érthetetlen,

mert szinte fétisszerűen követi az Európai Unió intézményeinek direktíváit, Márki-Zay Péter számára Brüsszel az iránytű – nos, az Európai Parlament még 2003-ban ajánlást fogalmazott meg, amely szerint a Benes-dekrétumok összeegyeztethetetlenek az uniós törvényekkel. Mi több, az Európai Parlament Petíciós Bizottsága (PETI) ismét napirendre tűzte a Benes-dekrétumok kérdését – az erre vonatkozó kérelmet Juhász Imre, az ELTE jogi karának tanára nyújtotta be, szóval, ez már nem is a külhoni magyar politikusok belügye, hogy MZP is megértse, hanem a nagyon is magyar belvalóság.

Mindezekből arra következtethetünk, hogy Márki-Zay Péter nem ismerte a fenti tényeket, nem ismeri a Benes-dekrétumokkal kapcsolatos európai álláspontokat, és talán nem is érdekli őt – csakhogy ebben az esetben ugyanott tartunk, ahonnan elindultunk: miért kellett neki pont így fogalmaznia?

Összegzés:

A magyarországi ellenzék talán joggal, talán nem, de sokszor sérelmezi, hogy a határon túli magyarok nagy számban, sőt, a közösség szinte egésze Orbán Viktorra szavaz a magyarországi parlamenti választásokon, ahogy az is kisebb vihart kavart, hogy nem is olyan rég Márki-Zay Pétert nem óhajtotta fogadni Székelyudvarhely polgármestere. A fentiek után talán eléggé világos, hogy miért bizalmatlan a határon túli magyarság mindazzal szemben, ami a magyarországi ellenzék irányából jön.

A helyzet azért is kacifántos, mert az ellenzéket több párt alkotja, Erdélyben pedig szeretjük a színeket, talán a kelleténél is nagyobb hangsúlyt fektetünk ezen pártok között meglévő különbségekre, így aztán érthetetlen, hogy – különösen a fiatalabb politikai szereplők – részéről miért nem érkezik egy, Márki-Zay Péter kijelentéseit tisztázó nyilatkozat, hogy azt nem mondjam elhatárolódás?

A képlet jelenleg ugyanis tiszta és egyértelmű: Márki-Zay Péter a legrosszabb szocialista időszakhoz nyúl vissza, és ezzel nem fog átmenni a hídon – kényszerűen visszafordul majd, mint Sólyom László.

Felcser V. Örs

(Nethuszár)

Nethuszár