Világháború előestéje? Amerikai-orosz randi ma Genfben

Hölgyeim és uraim, kedves olvasóink, 2022 berúgta az ajtót, és nem kisebb cselekménnyel indítjuk az új esztendőt, mint egy világháborús feszültséggel, immár nem az a kérdés, hogy az oroszok vagy az amcsik rántják félre a kormányt hamarabb, hanem az, hogy van-e egyáltalán szándék arra, hogy valaki féket nyomjon és bekapcsolja a józan észt, a jelek szerint erre kevés az esély, így a Pink Floyd hidegháborús slágere ismét aktuális, kérjétek a DJ-től szerte Kelet-Európában a „mother do you think they drop the bomb” című opuszt. Hidegháború ugyanis biztosan lesz (már van), kérdés, mondom, mennyire melegedik fel a helyzet, és nem az időjártásra vagy a Pridera gondolok most…

Azt már hetek, inkább hónapok óta tudjuk, hogy Ukrajna határainál van valami. Valami, ami magában foglalja az orosz csapatok jövés-menését, de orosz területen, azaz, saját szuverén államuk területén, ahol, elvileg, azt csinálnak, amit akarnak. Amerika azt mondja, Kijev hangjától megtámogatva, hogy a ruszkik arra készülnek, hogy lerohanják Ukrajnát.

Ha így tesznek, akkor olyan szankciókat kapnak a nyakukba, amilyent még nem láttak, mondta el Putyinnak Biden elnök, előbbit pedig ettől sem kapta el a hidegrázás, ugyanis minden háborút az nyer meg, akinek kezében van egy csap. Egy csap, ami az energiaforrásokra van bekötve, oroszul ezt úgy nevezik, hogy Gazprom, amelyik tavaly év végére, idénre egyértelműen megmutatta: ha ő nincs, azaz, ha orosz gáz nincs, akkor a dicső Európai Uniónak befagy a segge, bezuhan az ipara, növekednek a szociális fesztültségek, elszegényedik a társadalom, kirobbannak a feszültségek, mi is van még? – ja igen, a koronavírus, anarchia, káosz, zűrzavar, nem biztos, hogy ebben a sorrendben, de így is kijön egy Moby Dick sláger, hogy maradjunk a zenénél, egyéb információkért lásd Kazahsztánt napjainkban.

Aztán Ukrajna kapcsán addig üzengettek egymásnak a felek, amíg kiderült, hogy nem tudnak szót érteni, pedig még a szilveszteri buli előtt is odacsörgött Biden Putyinnak, hogy hóhóhó, apukámé, ne tedd az eszed, de Moszkvában olcsó a kaviár, plusz jó a pezsgő, így Vologya szart bele Sleepy Joe mondanivalójába, és elment inkább bulizni, tizedikén úgyis találkozunk, majd ledumáljuk, dászvidányá.

Ma pedig tizedike van, és indul az újév és az új hidegháború, amellyel kapcsolatban azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy egyáltalán véget ért-e 1989-ben, vagy csak láthatatlannál szelídült az egyik fél gyengeségének okán, de a választ jóval korábban kellett volna megtalálni, akkor talán elkerüljük a mai helyzetet.

Mi van ma?

Biden megnyugtatta Kijevet, hogy Ukrajna nélkül nem döntenek Ukrajnáról, most fene tudja, hogy van ez, de nekem nem rémlik, hogy kaptam volna meghívót az 1987-es Reagan-Gorbacsov randira, és nem azért, nem hívtak meg, mert csak tíz éves voltam akkor. Idén, 2022-ben, erre már Genfben kerül sor, ahogy a máltai ’87-ben lezárta a ’45-ös jaltai világrendet, úgy most a genfi tehet pontot a ’87-es máltaira, de várjuk ki a végét, ha nem a végzetét.

Kiszivárgott Biden fiának levelezése: apja segítségével szívta az ukrán energetikai cég vérét

Mindenesetre az amerikaiak álláspontját aligha lehet megérteni: azt mondják, hogy Oroszország meg akarja támadni Ukrajnát, amit az oroszok váltig tagadnak, de mintha ezt Washingtonban meg sem hallanák. Addig, addig, hogy végül Moszkva is benyújtotta kéréseit, ettől pedig Joe papa kaphatott hidegrázást, és ő sem az időjárás miatt. Putyin ugyanis nem kevesebbet kér, mint azt, hogy a NATO álljon le a keleti bővítéssel, a már NATO-tag országokban ne tartson katonai felkészítéseket, ne telepítsen rakétákat ide stb. Csupa aranybetűs kívánság, aminek csak egynegyedét kell teljesítse Biden ahhoz, hogy többet Amerikának semmi értelme ne legyen, legalábbis geopolitikailag.

Kérdés, hogy valójában mit akarnak az oroszok, a benyújtott ultimátummal is felérő óhajlistát ugyanis szerintem még ők sem gondolják komolyan, de van valahol egy minimum, amit el akarnak érni, és ez az, amit senki sem tud, hogy merre keresendő, így aztán kissé fura, hogy korábban a szakértelmével kampányoló Biden adminisztráció így ül le egy tárgyalóasztalhoz, de Blinkenből csodákat nem nézek ki, így aztán nem is várok tőle.

Cserbenhagy minket Amerika?

Valószínűleg igen, és ezt ideje kimondani. Beszédes, hogy sem a genfi amerikai-orosz, sem a brüsszeli NATO-Oroszország találkozóra nem kapott meghívást az Európai Unió. Semmilyen formában. Még csak Ursula von der Leyent sem engedik be, akár annyira, hogy lefőzze a kávét ezeknek, és addig fülelhetne. Nem, nincs, káncs, keine…

A NATO arra kérte Magyarországot, áldozza fel a magyar kisebbség védelmét az ukrán érdekek oltárán

Ennél világosabban már nem lehet, és nem is kell elmagyarázni, hogy az Európai Unió nem tényező, sőt, sosem volt így, hogy ennyire ne legyen sehogy. Lesz majd egy EBESZ-Oroszország találkozó is, ezen részt vesznek majd olyan európai politikusok, akik az Unióhoz ezer szállal köthetőek, sorban ez a harmadik és utolsó randi Putyinékkal, és ekkor, talán, valamit megtudnak az Európai Bizottságban is arról, hogy mi várható, legalábbis mivel kéne számolni a következő húsz évre, mert az biztos, hogy ami most eldől – főleg Genfben – az a következő húsz esztendőiket meghatározza, ha nem épp még többet, az idősebb generáció vegye elő az orosz tankönyveit, mi pedig gyakoroljuk József Attilát, mert húsz esztendőnk hatalom, ugye

Akarnak háborút?

Jó kérdés, ennek megítéléséhez nem ért tudnunk, hogy a politikusok, az általuk irányított adminisztráció milyen helyzetben van saját hazájában. Bár millió tanulmány jelenik meg arról, hogy Putyin ellenzéke erősödik, és most aztán, de legkésőbb jövőre, na majd akkor, elsöprés lesz, meg igazság, ezek ma már a sci-fi kategóriába sorolandók, írójuk pénzt kap ezért, így ne haragudjunk rá, csak épp nem kell elhinni. Vlagyimir otthoni pozíciója erős, a Gazprom rekordbevételeket ér el, a megnövekedett energiaigények miatt oda adja el a gázt, ahova akarja, Ukrajnát immár kikerüli az orosz vezeték, nincs semmi oka stresszelni.

Bidennek annál több: a nagy társadalmi reform, Amerika megbékéltetése, a koronavírus elleni harc – mind-mind a totális csőd képét mutatja, ráadásul idén a Kongresszus két házának valamelyikében biztos, hogy elveszítik a többséget a demokraták, de az sem kizárt, hogy mindkettőben, így aztán semmiféle gazdasági-politikai-jogi elképzelését nem tudja majd keresztül vinni. Legalábbis otthon, Amerikában. Mi marad neki? Demokratának lenni valahol külföldön, ahol lényegesen jobb a renoméja, mint otthon, már csak azért is, mert a globális kiafaszagyerek-tőzsdén Amerika elnökének lenni ma is státusz, biztos, hogy többet ér, mint egy Iohannis, de lehet, hogy kettőt is kitesz. Sleepy Joenak így az marad, hogy Amerika megvédi a demokráciát a világban, ő lesz ez az elnök, aki azt csinálja, ugyanis sok más lehetősége nem is marad, amint arról az előbb írtam. Elnökként a külpolitika az, ahol a  Kongresszus már nem annyira köti a kezét, viszont sem szabad MÉG teljesen, a kettő közötti aranyközépútba kéne beletalálni úgy, hogy a próbálkozás szele ne söpörje el Kelet-Európát, ahol egyre több szereplőnek van tele a töke a globális liberalizmussal, aminek már rég semmi köze a szabadelvűséghez, cserétbe viszont absztrakt fogalmak megjogiasításáért zsarol, fenyeget államokat, miközben a gazdaság romokban, és még csak most kezd kiütközni az orosz gáz hiánya az iparban, ahogy írtam pár sorral fentebb. A globális liberalizmus, benne az Európai Unió bürokratáival az ősi román játékot játssza: tara arde, babele se paptana, mondja a román mondás, nagyjából úgy fordítható le, hogy az ország lángokban, a nyanyák fésülködnek.

Szóval, akarnak ezek háborút?

A helyzet az, hogy igen, legalábbis mindkét félnek erős belpolitikai oka van rá: Putyin megteheti, és csak MOST teheti meg, egyrészt az időjárási viszonyok, másrészt a gázüzletág jövőbeni alakulásának kiismerhetetlensége miatt. Zeniten van a csávó, így semmi oka visszalépni, semmi oka elrántani a kormányt.

Biden esetében inkább úgy fogalmazhatnánk: semmi egyéb dolga nincs. Ha nem megy bele el egy elhúzódó konfliktusba, akkor annyira elszürkül otthon és külföldön egyaránt, hogy pár hónap múlva már senki sem beszél róla. Népszerűsége mélyponton van odahaza, ez a mélypont vetekszik Dábljúéval, amit alulmúlni nem lenne szerencsés, legalábbis nem a demokratáknak, Trump pedig csak kér egy kávét, amibe Mike Pence teszi a cukrot, Amerika visszainteget, a NATO-főtitkár szerint a „konfliktus kirobbanásának veszélye valós”, ami akár nyugati háborús készülődésként is érthető.

Ma Genfben sok minden eldől tehát, bár ennek 99 százalékát majd 30 év múlva tudjuk meg, de a fenyegetettség, a háború előérzete vélhetően még hosszú hónapokig, ha nem az egész esztendő folyamán velünk marad. Úgyhogy tessék csak dúdolni:

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár