Győzzön Vásárhely! Jó, de mikor?

Amint az közismert, a Recorder riportja után Vásárhelyen felajzottak a kedélyek, a Nethuszár két szerencsétlen munkatársa pedig naphosszat vásárhelyi táttéjékkal folytat véget nem érő, unalmas és sehova sem vezető beszélgetéseket (tisztelet a kivételeknek!), amelyek pont fix ugyanolyanok, amelyeket régebb is folytattunk, még Florea idejében, amikor megpróbáltunk fényt deríteni a különböző mocskokra.

A táttájizmus unalmas: amikor látom, hogy hív X, aki Soósnak a kampányában csomagolta a csipszet, és ettől azt hiszi, hogy ő lett a bennfentesek bennfentese, akkor már előre tudom, mit fogok hallani. Olyan információkat, amiket csak a táttájé tud, senki más, de nekem elmondja, hogy ne tudjak velük kezdeni semmit: pletykák, bizonyítékok híján tálalt összeesküvés-elméletek, mások mószerolása, hátbaszúrásos próbálkozások, mondom, semmi extra, csak az, amit a vásárhelyi magyar közélet általában nyújtani szokott. Köszönjük a megkereséseket, de nem érdekelnek! Ha tudsz valamit, és elmondanád, akkor csatolj hozzá bizonyítékot, különben semmi értelme annak, hogy beszélgessünk.

Ennyit a személyes dolgokról, és most lássuk, pontokba szedve és utoljára, hogy mi is történt Vásárhelyen, és ennek melyek a legfontosabb tanulságai:

Az eset

Marius Libeg, valamint Ionela Ciotlaus, mindketten Soós Zoltán személyes tanácsadói, munkaszerződéssel, legálisan, ahogy az kell. Mindketten részt vesznek egy olyan beszélgetésen, ahol Andreia Morarut arra akarják rávenni, hogy az általa igazgatott szociális osztályra vegye fel a PSD-től odaejtőernyőzött Bardosi nevű urat. Libeg és Ciotlaus eléggé egyértelműek, „obligatoriu”, mondja Marius, „nu-i optional”, mondja Ionela, és – akár ízlett neki, akár nem – Andreia végül alkalmazza is az illetőt. A cselekmény törvénytelen, leginkább azért, mert sem Ionela, sem Marius nem rendelkezik olyan jogkörökkel, hogy bármire is utasíthatna egy osztályvezetőt. Ők Soós Zoltán tanácsadói, jogköreiket pedig világosan szabályozza az önkormányzati törvény. A törvénytelenség esete tehát fennáll, ehhez semmiféle kétség nem fér.

Az esetről hangfelvétel készül

Ez a hangfelvétel a Recorder stábjához kerül, akik Bukarestből leutaznak Marosvásárhelyre, és élénk nyomozásba kezdenek. Sokat kínlódniuk sem kell, az összes szereplő úgy nyilatkozik, mintha életükben először láttak volna kamerát. A törvénytelenség mellé bekerül a szekunder szégyenérzet. Amikor nézed őket, akkor nem tudsz nem arra gondolni: és ezek irányítják a várost?

A rögzítés

mindenki azon agyal, hogy ezt miként tudták rögzíteni. Hol, ki(k), miért és főleg HÁNYSZOR? A felvételeken szereplő esemény a Polgármesteri Hivatal egyik termében zajlott. HOGYAN lehetséges az, hogy egy városházán rögzítsenek úgy egy beszélgetést, hogy arról a jelenlévők nem tudnak? Ha ezt egy belső ember, egy kolléga rögzítette, akkor a kérdés így tevődik fel: MIÉRT, milyen szándékkal rögzítette? Le akarta buktatni korrupt kollégáit? Oké, de ezt miért nem Soós Zoltánnak jelezte először? Írásban, vagy valami olyan formában, aminek nyoma marad? Ráadásul, ha az önkormányzat szerződéses alkalmazottjáról beszélünk, és ő rögzít egy korrupciós bűncselekményről szóló bizonyítékot, akkor, mint közszolgának, feljelentési kötelezettsége IS van. Másképp fogalmazva: akár szólt Soós Zolinak, akár nem, neki a hatóságokat kellett volna értesítenie, és nem a sajtót, azon egyszerű oknál fogva, hogy a rögzítőt ne érhesse az a vád, hogy a neki valamilyen konkurenciát jelentő kollégáit akarja kinyírni, aztán semmi több. Az ügyben viszont semmi ilyesmi nem történt: a hangfelvétel vélhetően a legegyszerűbb spicliskedő módszerrel készült, az illető beült a beszélgetésre és telefonjával felvette. Aztán hogy ki tudja milyen irányú szándékait beteljesítse, elküldte a sajtónak.

Mit csinál ilyenkor a sajtó?

Nos, millió olyan kommentet olvastam, és tucatnyira tehető azon vásárhelyi táttájék száma, akik azzal hívtak fel, hogy a „a Recorder megrendelésre gyártotta az anyagot”. Butaság.

A történet viszont sokkal egyszerűbb: a Recorderhez beérkezik a felvétel. Akár emailen, akár más úton, de megkapják, meghallgatják, stábjuk ellenőrzi (mindig leellenőrzik, hogy nem fake, lett-e belenyúlva stb.), majd felveszik a kapcsolatot a küldővel, hogy a felvétel körülményeirő, és csak ezek után indulnak el Vásárhelyre forgatni. Arról sem kéne elfeledkezni, hogy az égadta világon sehol nem létezik olyan újság, portál, médiaorgánum, ahol egy ilyen felvételt elhanyagolnának. Ha megkapják, és az ellenőrző körök után valósnak ítélik a helyzetet, akkor naná, elvégre ők lehetnek az elsők, akik kirobbantják a botrányt.

Miért volt, van ügy?

Azért, mert valakik illegálisan akartak alkalmazni embereket a vásárhelyi Városházán. PONT! Az, hogy erről riport készült, az már nem ügy, az már nem a betegség, hanem a tünet.

Soós Zoltán azonnal kirúgja az érintetteket, legalábbis azok egy részét. Igen, AZONNAL, még akkor is, ha ez néhány kommentelőnek nem tetszik. Azért nem az interjúkészítés után, mert akkor még nem lehetett tudni, mire megy ki pontosan a játék. Senki nem fog felbontani úgy egy munkaszerződést, hogy nem várja meg a dolgok végét, és ez így is van rendjén. Az anyag forgatása közben a Recorder (ahogy egyik stáb sem, soha, semmilyen körülmények között) nem közli az érintettekkel, hogy mi fog szerepelni az anyagban, azt pedig végképp nem, hogy milyen bizonyítékai vannak! Soós Zoltán ma már azt is bejelentette, hogy öt évre visszamenőleg átvilágítják az alkalmazásokat (erről majd később még lesz szó).

Szép: Soós Zoltán azonnal kirúgta a botrányba keveredett tanácsadóit

És akkor jöjjenek a fontos kérdések:

Soós Zoli és legszűkebb stábja: a tanácsadók

Ahogy azt írtam, összesen hat tanácsadója van, ebből három érintett a botrányban. Ki így, ki úgy, ki jobban, ki kevésbé, de hárman bizony érintettek, ami azt is jelenti, hogy stábjának FELE úgy ment végig ezen a történeten, a nyomásgyakorláson, az illegális alkalmazásokon, a hangfelvétel készítésén, annak kiszivárogtatásán, hogy egyikőjük sem szólt Zolinak: te, Főnök, valami kakec van a palacsintában, nem lesz ez így jó, mert neked is szoppantyú lesz, ha kiderül… A kaviár tetején a citrom az, hogy ráadásul ezeknek a tanácsadóknak ez lenne a dolga – nem az ilyen helyzetek előidézése, hanem azok elkerülése! Az, hogy hatból három érintett, annyit jelent, hogy Zoltánnak nincs uralma saját emberei felett – mert vagy szólt neki valaki ezekről, de Zoli leszarta, ebben az esetben jogilag is bűnös, vagy senki nem szólt neki, akkor pedig adódik a kérdés, kiket bíz meg azzal, hogy tanácsokat adjanak neki? És ők milyen munkát végeznek?

Ki készítette a felvételt?

A Nethuszárhoz érkező információk szerint többen is szóba jöhetnek ugyan, de ezek egy része már az imaginárius, a mágikus realizmus tárgykörébe tartozik, úgy, mint „lehallgatta őket a SRI csak azért, mert magyarok” – persze, igen, meséljetek még, csak ne nekem. A másik variáció, ami a Nethuszárhoz beérkezett, hogy maga a Soós-adminisztráció egyik tagja vehette fel, és juttatta el a Recorderhez. Ezt az információt mi megerősíteni nem tudjuk, bizonyítani senki nem bizonyította, de ezzel együtt, ez a lehetőség felvet újabb kérdéseket: milyen csapattag lehet az, aki saját kollégáit így lefüleli? Hogy lehetséges az, hogy saját szándéktól vezérelve valaki rögzítsen egy beszélgetést a saját kollégáiról úgy, hogy ők nem is tudnak erről? Ebben az esetben azt a kérdést is fel kell tennünk: vajon csak ennyi volt a rögzített beszélgetések száma és tartalma, amit mi hallhattunk? Vannak még más felvételek is? És azoknak mi a sorsa, ki és mire használja őket? Azonban a KI készítette kérdés eltörpül egy másik, ennél sokkal fontosabb kérdés mellett:

Hogyan lehet az,

hogy Soós Zoltán polgármester legszűkebb stábjának beszélgetéseit valaki rögzíti? HOGYAN!? Ugyanis ez felvet egy másik lehetőséget is: nevezetesen azt, hogy más szereplők más beszélgetései is rögzítésre kerültek, akár olyanok, amelyek nem kerülnek ki ugyan a nyilvánosság elé, de gazdásági hátrányt IS okozhatnak a városnak! Nem, nemcsak a polginak, hanem magának a városnak. Mi a biztosíték arra, hogy ez nincs így, és ki és mivel tudja garantálni azt Soós Zoltánnak, vagy akármelyik alkalmazottnak a városházán, hogy nem kerül rögzítésre, amit beszél valakivel, akárcsak ötletelés formájában, hogy aztán gazdasági szereplőkhöz eljutva, a felvétel elvégezze feladatát, nevezetesen azt, hogy pályázatokat lehessen megbundázni, képviselőket, tanácsosakat, osztályvezetőket, alkalmazottakat titokban zsarolni, politikai nyomást gyakorolni stb.? Hadd ne kellejen folytatnom, remélem mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy az ilyen szintű információszivárgás valóságos aranybánya bárkinek, akinek nem a város érdeke az első. És ilyenekből sokan vannak.

Marius Libeg és Ionaela Ciotlaus
saját fejüktől mennek előre,

amikor a PSD-s egykori kabinettagot állásba akarják helyezni a Városházán, vagy valaki megkérte őket erre? Ne legyünk naivak, az utóbbi a valószínű. Ki volt az? Soós Zoltán és stábja az RMDSZ-hez van bekötve, ilyen jellegű kérést pedig csakis valami Szövetségbeli korifeus fogalmazhatott meg, nem hiszem, hogy a kapus, vagy a mérleges néni kedvéért belemennek egy ilyen játékba. Ki kérte (utasította) őket arra, hogy Bardosinak elintézzék a munkahelyet? Amennyiben Soós Zoltán feje felett nyúltak át, akkor ezt az ügyet sürgősen és azonnal intézni kell a Maros-megyei RMDSZ-en belül, mielőtt az ilyen esetek elszaporodnának, mert ez Soós Zoltán tekintélyét, hatalmát ássa alá, és a soron következő választáson a biztos vereséghez vezet!

Andreia Moraru:

nem mondhatni, hogy kézzel-lábbal tiltakozik az illető alkalmazása ellen, de nem tűnik túl boldognak sem, ez tény. Ahogy az is tény, hogy végül is Bardosi oda kerül, ahova óhajtják: a szociális osztályra, ahova Andreia Moraru veszi fel. (Igaz, nem főnöki pozícióba!) Az egész történetben az a legdurvább, hogy Andreia nem akarja, de végül beadja a derekát, így most ő is a munkaszerződés felbontásának szélén áll, az tény, hogy a legkorrektebb az lenne, ha beadná a felmondását. Azonban azt le kell szögeznünk, hogy Andreia Moraru szakmai kvalitásaihoz NEM FÉR KÉTSÉG! Felmondását viszont Soós Zoltán nem köteles elfogadni…, ha értik mit akarok mondani… 😊

Ezekre a kérdésekre egyelőre nem tudjuk sem a választ, sem a megoldást, de legyek most én Soós Zoltán tanácsadója, ingyen és bérmentve, hogy ne érjen az a vád, csak kritizálok és nem javaslok, íme, elmondom, hogy mit kéne tennie:

Azon nyomban kirúgni az összes tanácsadóját!

Ez nem opcionális! Az információszivárgás ugyanis olyan mély bizalmatlanságot teremt a városházi légkörben, hogy Soóshoz többet a büdös életben nem jut el semmiféle adekvát információ, legalábbis nem időben. Ki meri majd felvenni neki a telefont? Ki mer majd vele egy szobában bármiről is beszélgetni, az időjáráson kívül, ha azt látják, hogy jó, jó, egyszer megszívta, de UTÁNA sem tett rendet?! Akárhogy is, hatból három sáros, az sok. Az annyira sok, hogy már felveti a másik három szereplő kérdését is, ők vajon mit csináltak, miért nem beszélnek egymás között, egyáltalán, milyen csapat ez? Ilyenkor az összes tanácsadó kirúgása egyrészt biztonságtechnikai kérdés, másrészt politikai üzenet is: ha őket kirúgta, akkor bárkinek a nyakára léphet. Tetszik vagy sem, egy vezetőnek ilyen képet IS kell sugároznia magáról, márpedig Soós Zoltán eddig EGYSZER SEM tette ezt – talán ennek IS köszönheti azt, hogy beleszaladt egy pofonba.

Új tanácsadók

Ahhoz, hogy Soós Zoltán valóban hasznos munkát végző új tanácsadókat vegyen fel, először meg kell tanulnia a vezetők első számú leckéjét, az aranyszabályt. Azt, amit egy vezető sem tud megkerülni, ami nélkül nincs vezetés, csak tessék-lássék irányítás, mint svéd bakter a vonatállomáson, az ehhez illő eredménnyel. A lecke pedig ez: olyan tanácsadókkal kell magad körbevenned, akik okosabbak, mint te, és ellentmondanak neked! Ebben a szakmában a seggnyalás kontraproduktív! Okosabbnak kell lennie, mint a vezetőnek, mert azért fogja kapni a fizetését, hogy, amikor csak lehet és szükséges ELLENTMONDJON a vezetőnek. Ha butább, akkor abból csak okvetlenkedés, kekeckedés lesz, ami nem a jó döntés előszobája. Ha okosabb, akkor opponenst tud játszani, az így létrejövő információszintetizálás pedig már majdhogynem garanciája a jó döntésnek!

Az öt éves átvilágítás, mint példa:

tudjuk jól, ez bullshit. Politikai kommunikáció szempontjából még elmegy, de annak sem a legjobb ötlet. Soós Zoltán, amikor egy ilyent bedob a közvéleménynek, akkor vagy ő, vagy, aki ezt tanácsolta neki, csak annyit látott, hogy valahogy meg kell nyugtatni a közvéleményt – ez pedig a valóság hibás feltérképezése. A „valami” kényszerű bedobása nemhogy nem old meg semmit, hanem újabb kényszerhelyzetet teremt. Amennyiben akárcsak EGY illegálisan alkalmazott munkás is marad a Városházán a meghirdetett átvilágítás után, akkor Zoltán elveszett! Ilyesmiket csak akkor lehet bedobni a politikai kommunikációban, ha van mögötte valós erő, hogy ezt végig is vigye. Ettől függetlenül, ezt még kihozhatja pozitív eredményre is, ha az öt évre visszamenőleg szóló átvilágítással együtt leépíti az amúgy is túlzsúfolt adminisztrációt, nem mellesleg, ezt ígérte volt a kampányban is. Ehhez viszont erő kell, az erő egyik alapfeltétele a jó tanácsadói kar, a másik pedig a bizalom, legalább annyira kell bízniuk egymásban, hogy ne rögzítsék a beszélgetéseket stb. Amint látható, ettől jelenleg messze vagyunk, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy egy ilyen jellegű lépés meghirdetésekor már harmadik lépésedet kell BIZTOSAN tudd. Ahhoz, hogy az eseményeket annyira kordában tudd tartani, hogy harmadik lépésed még érvényes lehessen, ahhoz erő és bizalom kell, a többiért pedig olvasd el ismét az előző mondatot.

A hangfelvételt készítő figura viszont a fentiekkel nem biztos, hogy tisztában volt, és biztosak lehetünk abban, hogy intelligenciája nem elég ahhoz, hogy a társadalomban fizikai szabályszerűséggel működő törvényeket felismerje és megértse – ez most Soós Zoltán nagy szerencséje, amit ki kell használnia.

Mégegyszer nem lesz neki…

(Nethuszár)

Nethuszár