Csökkentett követelések: Putyin visszavett az arcából?

Dimitrij Pjeszkov, a Kreml szóvivője a Reutersnek nyilatkozva úgy fogalmazott hétfőn, hogy az orosz katonai akciók „egy pillanat” alatt véget érnek, hogy Ukrajna teljesít néhány feltételt.

Ezek a feltételek pedig a következők lennének: szüntesse be az ellenállást, módosítsa alkotmányát, amiben elismeri a Krím Oroszország általi annexióját, a Donyeck és a Luhanszk úgynevezett népköztársaságok függetlenségét, valamint alkotmányában rögzíti, hogy nem lesz soha a NATO tagja.

Megfigyelendő, hogy a követelések listájától eltűnt Ukrajna nácítlanítása, és a kijevi kormány megbuktatása. Mi több, Pjeszkov azt is kijelentette, hogy Oroszországnak „nincs szándékában újabb területi követelésekkel előállni”, valamint hozzátette, hogy

„Ukrajna demilitarizálása nemsokára befejeződik, de az a fontos, hogy az ukránok befejezzék katonai akcióikat, ha ezt megteszik, akkor senki nem fog lőni”.

Elemezzük kicsit e nagyképű,

ugyanakkor némi riadtságról, visszalépésről tanúskodó sorokat: Pjeszkov szerint Ukrajna demilitarizálása „nemsokára” befejeződik, ez az ő nyelvezetében azt jelenti, hogy az orosz hadsereg megszállja Ukrajnát. Nos, nem tudom, hogy mit szív Pjeszkov, de akárhogy is nézzük, a „nemsokára” elég túlzónak tűnik, akkor is, ha a fogalom maga elég tág, talán nekik jövőre is belefér a „nemsokára”. Az orosz birodalmi gőg kicsapódása, ahogy a tűzszünetet attól teszi függővé, hogy az ukránok ne lőjenek. Halló, tátti! Te vagy bent a seregeddel egy másik országban, nem az ukrán sereg flangál tankokkal Novoszibirszkben és lődöz civilekre!

Ide tartozik az is,

hogy Oroszország korábban megígérte, hogy humanitárius folyosókat nyit, ezek azok az útvonalak, ahol a civilek elhagyhatnak egy-egy agyonbombázott várost, de persze ezt sem tartották be, egyrészt tovább bombázták a várost, mi több, azt az útvonalat is, ahol a kimenekítés zajlott volna, majd, biztos, ami biztos alapon, még alá is aknázták ezt az útszakaszt, hogy az öregekkel, anyukákkal és gyerekkel megtömött buszok biztosan felrobbanjanak. Ezt követően Moszkva ma ismét humanitárius folyosókról beszélt, amelyek hova vezetnek, na hova, hova? Fehéroroszországba, baszki, oda, ahonnan az orosz csapatok egy része elindult. Okos, nem? Ukrán civilek százezrei válnának így tússzá, ami nyomásgyakorlásra kiváló, épp csak a maximumnál valamivel erősebben gusztustalan, de mit várjunk egy Putyintól?

Mindezek a jelek arra utalnak,

amiről korábban is írtunk már: Putyin ideges, de most már arra is következtetni merek, hogy az oroszok lázasan keresik azt a kiutat, amivel arcvesztés nélkül még távozhatnak. Donyeck és Luhanszk, valamint a Krím megtartását talán otthon még el lehet adni, különben is, nincs már független sajtó, mindenki a Kreml mancsából papál, de ez már a veszteség félig-meddig beismerése. Ők Ukrajna teljes elfoglalását tűzték ki célul, benne egy oroszbarát kijevi bábkormánnyal, végül most annyit kérnek, amennyi eddig is megvolt…

A kérdés viszont adott: ha csak eleve ennyit akartak volna, akkor miért lövik Kijevet, miért léptek ki a két szakadár köztársaság területéről? És mindemellé jön Putyin atomfenyegetése, ami alapvetően rajzolta át a Nyugat, vagy épp Ukrajna tárgyalásokhoz való viszonyát.

Tárgyalás pedig lesz, ha minden igaz ma már az orosz külügyér ül le az ukrán kollégájával Törökországban, ami orosz részről szintén jelentős eseménynek mondható, hiszen a tűzszünetről szóló egyeztetésekre az oroszok eddig valami fusskiöblítsdki csinovnyikot küldtek…

Kapcsolódó:

Putyin ideges: nem ezt és nem így akarta…

(Nethuszár)

Nethuszár