Magyar Guantánamo: Budaházy – 17 év!?

Az orosz invázió által kiváltott háborús hírözön közepette is nagy feltűnést keltett a magyarországi bíróság tegnapi ítélete, amelyben Budaházy Györgyöt 17 év börtönbüntetésre ítélte a bíró egy olyan perben és egy olyan ügyben, amely – bizonyos elemeit tekintve – még a hírhedt és rettegett guantánamoi példát is meghaladja.

Budaházy György és társai ügye már kellően mediatizált esemény, így nem térek ki annak minden részletére, de azért idézzük fel a legfontosabb elemeket, hogy jobban értsük miről is van itt szó.

Magyarok Nyilat Nemzeti Felszabadító Hadsereg néven „terrorszervezet” alakult Magyarországon, a 2000-es évek közepén, a 2006-os állami rendőrterror után, nem kis részben arra válaszul. Hogy ez a szervezet terrorista-e vagy sem, azt már csak azért is nehéz eldönteni, mert az sem biztos, hogy létezett ilyen egyáltalán, a korabeli titkosszolgálati attitűdöt ismerve azt sem lehet kizárni, hogy a MNyNFH csak addig létezett, amíg az ezzel megbízott operatív tiszt jónak látta, hogy létezzen.

Az már más kérdés,

hogy Hunnia néven is mozgolódott egy szervezet, ez viszont semmiféle terrorista cselekményt nem hajtott végre, már csak azért sem, mert nem is tervezte, mi több, ez a szervezet az interneten mindenki által követhetően végezte tevekénységet, amely jobbára politikainak nevezhető, lehet velük nem egyetérteni, de ettől rettegni, ezt terroristának tartani, hát, eléggé paranoid.

Ami viszont tény: mindmáig ismeretlen személyek szocialista, azaz akkoriban kormánypártinak számító vérkorrupt politikusokat próbáltak arra rávenni, hogy döntéseikkel ne keserítsék meg a válság által amúgy is meggyötört magyar lakosságot, és eme „rábeszélésének” része volt az is, hogy – ismétlem: ismeretlenek! – Molotov-koktélt dobtak egyik politikus házára, aminek következtében szénné égett egy egész lábtörlő (nem viccelek!), illetve egyéb politikus házánál is történtek apróbb támadások. Az egész terrorista ügy tulajdonképp erre épült, ezek a cselekmények jelentették a vád alapját. Most nem megyek bele a milliónyi részletbe, és az összevissza vezető szálak bemutatásába, de legyen elég annyi: ebben a nagy magyar terrorista ügyben nem halt meg senki, nem követtek el senki ellen merényletet, és az okozott anyagi kár sem nevezhető jelentősnek, legalábbis ritka az a terrorper, amiben egy leégett lábtörlő vagy pár betört ablak lenne a rettegést kiváltó ok…

Nos, ennek „terrorista” pernek

Budaházy György a fővádlottja, aki egyébként 2006 és 2010 közötti Gyurcsány-időszakban kemény politikai ellenállást fejtett ki, így könnyen kivívhatta az akkori hatalom haragját, de ez is csak egy olyan mellékszál jelen esetben, amely elterelné figyelmünk a lényegről, így nem is bontom tovább ezt a gombolyagot. Szóval, a fiatalabb olvasóink számára meglepetés következik: Budaházy Györgyöt nem valami hosszan tartó körözés után fogták el, nem rontottak rá lakásában, búvóhelyén a maszkos antitero legények, nem, nem, nem…

Budaházy György, mit sem sejtve beballaggatott a rendőrség Teve utcai székházába, hogy egy soron következő tüntetést bejelentsen, elintézze az ehhez szükséges jogi formalitásokat – akárki láthatja, hogy ezt a világon miden terrorista így szokta intézni, bin Laden is napi szinten látogatta a New York-i rendőrkapitányságot különböző apró ügyek elintézésé miatt, há’ hogyne.

Nos, Budaházy bement

elintézni a tüntetés bejelentését, amikor is a derék rendőröknek eszükbe jutott, hogy hopp, itt egy terrorista, ezért letartóztatták. Mindez 2009-ben történt. Mondom, 2009-ben, azaz 13 évvel ezelőtt! Ahogy az lenni szokott, terrorista ügyekben nem kapkodik a hatóság, nem is siették el a tárgyalást és az ítélethozatalt, ehhez persze az égadta világon semmi köze nem lehetett ahhoz, hogy tonnányi hamis vallomást ollózot össze az akkori hatalmat korlátlanul és gátlástanul kiszolgáló ügyészség és rendőrség, köztük olyan „bizonyító erejű” hangfelvételeket, amelyeken sem Budaházy György, sem más vádlott társának hangja nem szerepelt, de még az sem bizonyítható, hogy Budaházy találkozott volna bármikor is a hangfelvételen szereplő és valóban súlyos állításokat megfogalmazó egyénnel. Hogy a hangfelvételeket nyilvánosságra hozó egyénnek hirtelen megvastagodott a bankszámlája, egyes rendőrségi ügyei észrevétlenül elmúltak, mint a tavaszi nátha, az nyilván és biztosan csak a furcsa véletlenek sorozatába illeszthető, és semmiképp sem ad okot valami olyasmi gyanúra, miszerint itt az állam állná a bosszút, áh, dehogy.

Na, de visszatérve gondolatom fő irányvonalához:

mit is jelent a tegnap kihirdetett 17 év? Szóval, 2009-ben lecsukják a csávót, aztán 2016-ban meghozzák az elsőfokú ítéletet – hét évbe telt, míg egy szerencsétlen elsőfokú ítéletet kinyögtek, ekkor Budaházyt 13 év fegyházra ítélik, a felek fellebbeznek – értsd: az ügyészség súlyosbításért, Budaházyék persze felmentésért fellebbeznek, és itt jön az egyik olyan csavar, amitől agyfaszt kapunk: másodfokon a bíró kimondja, hogy a nyomozás során komoly „eljárásjogi hibák” történtek, mi több, az első fokú ítéletet a „súlyos megalapozatlanság” jellemzi, tulajdonképp kimondja, hogy az elsőfokon eljáró bíróság balfasz volt és béna, az egész eljárást hatályon kívül helyezi és új eljárás megindítását rendeli el. A sok börtön és háziőrizet után ekkor Budaházy György végre szabadon élhetett, és várta az új eljárást, annak eredményét, joggal hihette azt ő is, és miden normális, jogállamban bízó polgár, hogy ennek felmentés lesz a vége, már csak azért is, mert a magyar bíróság sem akarja feltétlenül kiröhögtetni magát, ennyi elég volt, zárjuk le ezt szépen, különösebb botrány nélkül.

Nem így történt!

Tegnap a magyar bíróságnak sikerült azt a bravúrt elérnie, hogy ugyanazon ügy kapcsán immár másodjára is szembeköpte Justiciát, és kimondta: Budaházy Györgyöt 17 év fegyházra ítélik!

AZAZ: második eljárásban súlyosabb ítéletet kapott, mint abban az első eljárásban, amelyet hatályon kívül kellett helyezni a bíróság és az ügyészség, valamint a nyomozók által elkövetett súlyos szabálytalanságok és törvénytelenségek miatt. Remélem ti értitek, mert mi nem…

Na már most:

Mohamedu Ould Szláhi, aki ifjonti korában, de még a 9/11 előtt valóban lejattolt Osama bin Ladennel, mi több, harcolt is Afganisztánban, majd Németországba tért vissza, hogy egyetemi tanulmányait befejezze, de ez idő alatt is tartotta a kapcsolatot különböző iszlám terrorista sejtekkel, nos ezt a Mohamedout letartóztatta a Mauritánia titkos szolgálata, majd Jordániába került, ahonnan végül a guantánamoi fogolytáborban kötött ki, mindez 2001 vége felé történt.

Mohamedout persze kínozták, így azt is bevallotta, amit esze ágában sem volt elkövetni, de az amerikai jogállam sem ma kezdte az ipart, az ügyvédek gyorsan bebizonyították, hogy nincs köze 9/11-hez, és a csávóról hiába bizonyosodott be, hogy VALÓBAN tagja volt terroristacsoportoknak, 2010-ben az amerikai bíró elrendelte szabadlábra helyezését, az Egyesül Államok kormánya fellebbezett, jött még hat év hercehurca, de 2016-ban végül Mohamedu Ould Szláhi elhagyta a börtönt, hazaköltözött Mauritániába, írt egy könyvet emlékeiről, ami bestseller lett – letartóztatása és szabadlábra helyezése között 14 esztendő telt el.

És mondom ismét: egy olyan személyről beszélünk, akit fialaton megfertőztek az iszlám radikalizmus eszméi, ezért ténylegesen létező és merényleteket ténylegesen elkövető terroristacsoportok tagja lett, akkor is, ha ez a tagság felszínesnek nevezhető és maga Szláhi soha nem követett el gyilkosságot. 14 esztendő alatt Szláhi megjárta a letartóztatás, a vallatás, a bírósági per rögös útját, hogy a végén szabadon hazatérhessen.

A magyar bíróságnak 13 esztendő kellett,

hogy eljusson oda, kimondjon egy 17 év fegyházról szóló ítéletet. Az első esetben egy valódi terroristáról beszélünk, a második esetben egy demokratikus jogállamban élő és ténykedő politikai aktivistáról. Az első esetben a gyanúsított komoly merényletekhez köthető, azért az se feledjük ki sztoriból, hogy Szláhi egyik uncsija bin Laden spirituális tanácsadójaként kereste mindennapi betevőjét, míg utóbbi, azaz Budaházy György esetében halálesetről nem beszélhetünk, ilyennek kapcsolatban nem hozható gyanúba, de ezt már mondtam.

Nos, a 13 esztendőnyi bírói hercehurcával, plusz a 17 év fegyházzal sújtott Budaházy Györgyről kijelenthetjük, hogy sokkal súlyosabb büntetést kapott, mint egy vérbeli muzulmán terrorista – azért ezt a bravúrt a világ egy bírósága sem tudja összehozni, és erősen kíváncsiak vagyunk arra, hogy Magyarországon mit kevernek a hatóságok csapvizébe, hogy ennyire zakkantak tudnak lenni?

Tényleg ennyire nem érzik?

Ghonzó

(Nethuszár)

Nethuszár