Üzenetek a frontról – ami kimaradt a médiából

Az orosz-ukrán konfliktust a történelem legjobban dokumentált háborújaként emlegetik. A 21. század technológiai vívmányainak köszönhetően olyan felvételek is világot láttak, amelyek egyébként soha nem lettek volna dokumentálva.

A történelem lapjairól eddig ismert háborúk úgy zajlottak, hogy az érzelmekkel teli momentumokat levélben küldték el a harcoló katonák, amelyek aztán napok-hetek múlva értek célba. A levél átadásakor sok esetben már halott volt az írója. Az alábbi leveleket a képzelet ihlette. Milyen lenne a háború, ha száz évvel korábban zajlik?

Drága anyám!

A dolgok megváltoztak, amióta legutoljára beszéltünk. A katonai pálya mindig is vonzó volt számomra, egészen addig, ameddig az ezredemet hadgyakorlatra nem vitték, hogy aztán kövesse a parancs: nem gyakorlat, és át kell lépjük az orosz határt! Az események egyik óráról a másikra változnak, már túl vagyunk három ütközeten és nagyon félek. A szomszéd Borisz fiát tegnap találta el egy repesz. Órákig tartott a szenvedése, majd végül belehalt. Félek, hogy rám is ez a sors vár. Hamarosan újra rohamra indulunk, már nem tudom, hogy miért is. Talán ezek lesznek az utolsó soraim. Apám halála óta én vagyok a családfenntartó és lehet, hogy cserben foglak hagyni téged és a húgomat. Ha elesnék a harcokban, az életjáradékból egy darabig fedezni tudjátok a költségeket, elég lesz arra is, hogy Mása befejezze az iskolát.

 csókol fiad: Iván

Drága szerelmem!

A háború olyan hamar ért el bennünket, hogy időm sem volt elbúcsúzni tőled. Az orosz hadsereg betörése az országba villámcsapásként érte a századomat, amelyet egyből a frontra irányítottak. Mire te visszatértél a szüleidtől Kijevbe, már csak az üres lakást találtad és egy levelet tőlem, amelyben röviden közöltem, hogy indulnom kell. Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Ha életben leszek és hazatérek, szeretném, ha hozzám jönnél feleségül és elfelejtenénk a borzalmakat. Sokat gondolok rád, el nem múló szeretettel írom a soraimat.

Georgij

Kedves Fiam!

Már hetek óta nincs hír rólad. Sokszor betelefonáltam a központba, de nem tudnak vagy nem akarnak információkat kiadni rólad. Nagyon sajnálom, hogy távozásodkor összevesztünk és most félek, hogy nem tudom jóvá tenni azokat, amiket mondtam neked. Nem kellett volna kiabáljak veled és most már tudom, hogy vannak fontosabb dolgok is az életben, mint az, hogy mikor fogsz végre megházasodni. Szeretném, hogy épségben hazatérj hozzánk. Naponta imádkozom érted és anyáddal együtt nagyon várunk haza. Kérlek, hogy adj életjelet magadról!

 Apád és anyád

Kedves feleségem!

Amikor kivezényeltem az ezredet a frontra nem tudtam, hogy a földi poklot fogjuk megélni. A pár naposra tervezett villámháború és a dicsőséges győzelemről szőtt álmok lassan a porba hullanak. Nagyon sok katonát vesztettünk és minden nap egyre bizonytalanabb. Sajnálom, hogy lekezelően beszéltem veled és hogy azt mondtam ,,menj asszony a konyhába és hallgass”, pedig te olyan szépen kértél, hogy ne aktiváljam újra magam, hiszen már nyugdíjba mentem. Ha a fennvaló egyszer hazavisz, többé nem fogom elhagyni Szentpétervárt. Veled szeretném leélni az életem.

Férjed: Alexej

Dantés

(Nethuszár)

(Nethuszár)

Nethuszár