Hol vagytok, digitális székelyek?

Az idei népszámláláson először nyílik lehetőség arra, hogy az internet segítségével online is kitölthessék az íveket a megszámlálandó polgárok, ez május 15-ig lehetséges. Ekkor az online népszámlálás lezárul, és kezdetét veszi a hagyományos módszer, amikor a kérdezőbiztosok mindenkit felkeresnek, és kitöltik az adatokkal az ívet.

Magyarán: az, hogy most az online kitöltés az országos átlag alatt van nem egy nagy tragédia a népszámlálás szempontjából, ugyanis azok, akik nem töltik ki online nem vesznek el, nem is alakulnak át, hanem később kerülnek majd a rendszerbe. Ma számoltunk be arról a hírről, hogy Székelyföldön különösen alacsony az online kitöltők száma, mert, idézzük: „tízből kilenc ember nem rendelkezik az online kérdőív kitöltéséhez szükséges digitális kompetenciával”. A dolog szépséghibája, hogy mindezt közösségünk kiemelt vezetője, Horváth Anna mondja.

Ikken, itt tartunk mi, székelyek.
A 21. század második évtizedének elején…

Kétségtelen: tízből kilenc az nagyon rossz arány, annyira, hogy talán azt is mondhatjuk: biztos, hogy nincs így! Azonban a valóság sem lehet ennél sokkal jobb, így alaposan el kell gondolkoznunk azon, hogy mit is csináltunk mi, mit csináltak vezetőink és főleg, mit csinált értelmiségünk az elmúlt tíz évben? Alapvető digitális kompetenciákra, az internet kezelésére bárkit meg lehet tanítani – de mintha nem az ilyen jellegű civil szervezetek szakítanák be a közélet ajtajait. Sem most, sem az elmúlt tíz évben.

Igaz, digitális kompetenciákhoz talán digitális térre is szükség lenne – a járvány alatt volt hír, hogy a székelyföldi iskolások alig fele tud részt venni az online órákon: vagy nincs hozzá eszköze – ez a ritkább, vagy nincs internet ott, ahol lakik. Az emotikonok puszijukat küldik Úzvölgyéből – ahol azért nem lakik senki, egy magyar lélek sem, mert nincs áram sem, nemhogy internet. A temetőrabláson mindenki felháborodott, a mögöttes problémahalmazt már senki nem látta, nem akarta látni – azzal kezdeni kéne valamit, dolgozni kell vele, kínos, így jobb a csend.

Abban a korban, amikor az online oktatás, illetve az online munkavégzés az életünk részévé vált, vagy épp akkor, amikor a világ dolgairól való informálódás a digitális eszközökön zajlik, akkor ez a fajta digitális analfabetizmus óriási problémákat vetít elénk. Gyakorlatilag a kapitalizmus megjelenése óta hallgatjuk, hogy az „élethosszig tartó tanulás” korszakában vagyunk – csak épp arról feledkeztek el valakik, de ők nagyon, hogy talán tanítás kéne a tanuláshoz, nem biztos, hogy csak úgy kiszopja az emberfia a kisujjából, este nyolckor, miután béhajtotta a csűrbe a tehenet…

Amint látom, e hírrel kapcsolatban két attitűd kristályosodik ki: az egyik a tagadásé, ez nem igaz, a székelyek nem lehetnek ilyenek, biztos nem igy van, mi több, sértés ilyent mondani a székelyekre. Ez utóbbi szinte általános jelenség, ha valami baj van Székelyföldön, akkor sincs baj, mert lesz, aki megsértődik azon, hogy baj van, ezért jobb a békesség, részletes információkat Borboly Csabánál lehet igényelni… stb.

A másik: sajnos ez van, ilyenek a vezetőink, hibás az udéméré, de, ha az igazi ….-ra szavazol (a pont helyére tetszés szerint bárki beírható, Putyintól kezdve a helyi kocsmárosig), akkor nem így lesz, eljön a Kánaán.

És a Kánaán sosem jön el. Ahhoz ugyanis tanítók kellenének.
Mert tanulni vágyó már van elég…

Ghonzó

(Nethuszár)

Kapcsolódó:

Népszámlálás: tízből egy székely tudja kitölteni online a kérdőívet