Május 9.: a totális háború vagy az örök béke napja?

Mi lesz május 9-én? Ez a kérdés, amelyre a választ az egész világ találgatja ugyan, de nem tudja. Két irány bontakozik ki a sajtó világában: az egyik szerint az oroszok váratlanul békét hirdetnek, és véget ér a háború, a másik vélemény szerint pedig ellenkezőleg: hadüzenetet küldenek Ukrajnának és kiszélesítik a háborút. Nos, sajnos az utóbbi a valószínű, és ezt maga a Kreml árulta el.

Az, hogy május kilencedike után leállnának az oroszok a háborúval többnyire arra a tényre alapozott vélemény, hogy ezen a napon ünnepli Moszkva a nácik felett aratott diadalt, Oroszországban ez hivatalos állam ünnep, de ezen túlmenően az egyszerű orosz emberek szívében, emlékében is jelentős, kiemelt helyen szerepel. Ilyenkor „illik” valami nagyot bejelenteni, különösen, ha „speciális katonai művelet” zajlik a szomszédos országban.

A helyzet az, hogy a békére elég kevés esély van: az oroszok az égadta világon semmi eredményt nem tudnak felmutatni, amit győzelemként lehetne eladni az orosz nagyközönségnek, persze azt is tegyük hozzá, hogy a Kremlnek nem okoz különösebb gondot, hogy a semmit is győzelemként mutassa fel – bár ebben a formában ez konkrétan vereséget jelentene, ehhez hasonló orwelli megállapításokat már láttunk Moszkva részéről, így nem érne nagy meglepetés.

Mégis, nagyobb a valószínűsége annak, hogy az oroszok felpörgetik a háborút, ehhez kapcsolódó bejelentést tesznek (aztán vagy sikerül felpörgetni, vagy nem – inkább nem). Soigu orosz védelmi miniszter ugyan bejelentette asztalbamarkolós Vlagyimir oldalán, hogy Mariupolt bevették, de ez sem bizonyult igaznak, hiába állította le Putyin az Azovstal elleni támadást, azok tovább folynak, az ott rekedt maroknyi ukrán harcos pedig továbbra is jelentős orosz erőket köt le, és bár nincs messze attól ez a tengerparti ukrán mártírváros, hogy az oroszok tényleg bevegyék, azért május kilencedikéig ez már nem fog megtörténni, így aztán díszes parádét sem lehet szervezni Mariupol főutcáin, holott ez is az orosz tervekben szerepelt.

A másik jel, amelyből arra lehet következtetni, hogy május kilencedikén valami durvát lépnek az oroszok, azt maguk a ruszkik árulták el: Peszkov, a Kreml szóvivője szerint ugyanis ezek a hírek, miszerint május kilencedikén Moszkva hadat üzenne Ukrajnának csak „spekulációk”. Nos, Peszkov, Lavrov és az egész Kreml szava mit sem ér már ebben a háborúban. Emlékszünk még? Az csak a Nyugat hisztije, hogy Oroszország megtámadná Ukrajnát, ők csak gyakorlatoznak, mi több, már el is indultak haza az ukrán határtól stb.

Aztán lerohanták Ukrajnát.

Ilyenformán Peszkov szavai nemcsak, hogy nem megnyugtatóak, hanem egyenesen idegborzolók – ha a Kreml valamit tagad, akkor biztos, hogy arra, vagy ahhoz hasonlóra készül. Mindezt még erősíti az is, hogy Transznisztria körül ismét elindult az orosz feszedezés, most épp robbantásokról ír az orosz sajtó, és emlékeztetik az oroszokat, hogy nemrég a tiraszpoli belügy épületét lőtték gránátvetőkkel – egy olyan merénylet volt ez, amikor az elkövetők mintha nagyobb hangsúlyt fektettek volna arra, hogy beazonosíthatóak legyenek, mint arra, hogy valami eredményt is elérjenek tettükkel, ahogy azt a lövöldözőket rögzítő kamera felvételeiből is kivehettük.

Videófelvétel a moldovai merénylőkről

Szóval, a kérdés marad: mire készülnek a ruszkik május kilencedikén?

Jóra biztos nem, pedig, ha valakinek, akkor nekik volna érdekük a béke – sőt, már-már CSAK nekik. Korábban írtam már arról, hogy a Nyugat szemebsült azzal a dilemmával, hogy békét akarjon vagy győzelmet, nos, a válasz is megszületett erre azóta, és ez egyértelmű: győzelmet akarunk, a britek szerint Moszkvát ki kell véreztetni, a jenkik arra számolnak, hogy az oroszoknak minimum tíz évbe telik csak az eddigi veszteségeiket pótolni, de, ha lehet még több veszteséget okozni nekik, akkor miért ne? Ukrajna pedig már nem is említi a béketárgyalásokat: pedig Zelenszkij első ajánlatai, közte a Krím 15 évre szóló státuszával, a február 23-i vonalak mögé való orosz visszavonulással ma már az oroszoknak is kedvezne, de akkor persze Moszkva még ereje teljében érezte magát, és leszarta a béketárgyalásokat, ezt csak porhintésként használtak a Nyugat erre érzékeny szemeibe.

A Nyugat stratégiai dilemmája: békét akarunk vagy győzelmet?

Ha korábban azt írtam, hogy a Nyugat stratégiai dilemmája a béke és a győzelem közötti ingadozás, akkor most Oroszország szembesült egy dilemmával: béke most, vagy az ország bezuhanása, esetleg szétesése a közeljövőben?

Nincs más opciójuk:

az olajembargó hírére már bezuhant az orosz kőolaj ára, és ez csak folytatódni fog, plusz, ha csak egy-két világpiaci szereplőnek tudják majd eladni, akkor az vélhetően a szarért-húgyért kategóriába tolja le az árakat, mindezt úgy, hogy a nyersanyagukért még valutát sem kapnak. A szankciók többi eleme pedig csak most kezd hatni, ezeknek valós súlya úgy nagyjából szeptemberre lesz érezhető – a két tényező, az olcsóvá váló orosz olaj, a szankciók miatti hiányok pedig pont télen teszik meg hatásukat, ami viszont már kegyetlen állapotokat idézhet elő, és a kegyetlen állapotok kegyetlen belpolitikai lépéseket okoznak, ahogy azt Murphy is megírta.

A másik orosz szempont pedig ennél is lényegesebb: a gáz- és kőolaj embargókkal, azzal, hogy Putyin elzárta a csapot Bulgária és Lengyelország elől úgy felgyorsította az orosz energiáról való európai leválást, ahogy azt ezer Timmermans sem tudta volna soha a büdös életben elérni. Ezzel együtt fizikai tényező, hogy bizonyos időn belül Európa NEM TUD függetlenedni az orosz energiától, így a mihamarabbi béke márcsak azért is orosz érdek, hogy ebben a bizonyos időben MÉG tudjon üzletelni Európával, mi több, az újjáalakuló energiapiacon fogjon magának jó helyeket. Putyin gázcsapelzárása ugyanis nemcsak Európának, és a két országnak fáj, hanem a Gazpromnak és közvetlenül az orosz költségvetésnek is: a lépésnek ugyanis volt egy világ felé szóló gazdasági üzenete is, teljesen mindegy, hogy a Gazprom milyen szerződést ír alá veled, ha Kreml elnöke megbolondul, akkor te gáz nélkül maradhatsz. És ezt a világ gazdasági szereplői megértették, ezért az orosz gáz ára valószínűleg szintén zuhanórepülésbe kezd, ugyanis az is beépíti a kockázatokat az árba, aki velük üzletel, így bizonyos összeg felett már inkább vásárolnak drágábban ugyan, de máshonnan és politikai veszélyek nélkül, minthogy kiszolgáltatva legyenek az oroszoknak.

A szakadék szélén: Oroszország HÉT nagy vesztesége

A fentiek felismeréséhez azonban kellenének olyan emberek a Kremlben, akik Putyinra is befolyással bírnak és van annyi sütnivalójuk, hogy felismerjék saját érdekeiket. Az is lehet, hogy van is ilyen réteg, az oligarchákat biztos ide sorolnám, hisz ők értik a pénz a nyelvét, de az, hogy ez a réteg, csoportosulás mikor lép és mit, és ebben a cselekvésében milyen segítséget kaphat az FSB-től, akik nélkül Oroszországban a légy sem repülhet, nos, az egy nagy kérdés.

Összegezve: nagyobb az esély a háború kiszélesedésére május kilencedikén, mint bármiféle békére, persze bárcsak tévednék. Ugyanakkor a legvalószínűbbnek mégiscsak azt tartom, hogy pont fix kilencedikén semmi nem fog történni, már csak azért sem, mert mindenki erre készül, így az azt követő napokban várható majd izgalom.

Örsh

(Nethuszár)