Hölgyeim és uraim! A globalizáció vége megérkezett!

Hölgyeim és uraim, a globalizáció vége bekopogott, mit bekopogott, orosz tankok formájában bedübörgött a Nyugat ajtaján, és kárörvendő lelkek és lekeltlenek milliónak dünnyögése közepette épp véget ért. Tudtuk mi is, hogy a páciens beteg, talán meg is halhat, de nem épp ilyen temetési mentre készültünk, azonban, ha már így lett, akkor emígyen legyen, nekünk aztán sokáig nem fog fájni és addig is csak egy kicsikét.

Ahogy a nyugati dekandens világ által kitermelt interneteken olvasom, egyre többen festenek borús képet a jövőről, főként Nyugat jövőjéről. Ebben a kontextusban az van, hogy a Nyugat, amiben ők is élnek, és amely internetjeit ők is fogyasztják napi csípsz, hamburger, kólával mellé és vele együtt, nos, az ő szemeik előtt valami olyasmi lebeg fel, hogy a világ többi része majd jól összefog a Nyugat ellen, és nem fog velünk többet üzletelni, mert katonailag megtámadni nem fognak, azt csak Oroszország tette meg, még pontosabban, csak Putyin, de ő őrült és őrült elmében nincsen rendszer, csak autokratikus, de ez legyen az ő és az oroszai baja, kanyarodjunk vissza a témánkhoz.

Azt mondják egyesek, főként a közösségi médiában szaporodó gazsómazsó szakértők közül, hogy aztán itt Kína leválik rólunk, akkor lesz itt hadd el hadd…

Khm.. Mi lesz?

Mi van akkor, ha Kína leválik a nyugati rendszerekről?

Hazajönnek a Kínába teleült nyugati cégek és saját országaikban, vagy épp Kelet-Európában nyitnak majd munkahelyteremtő üzemeket? És nélkülünk Kína honnan fogja beszerezni azt a sok mindent, ami kell neki, hogy messzibbre ne menjek: élelem. Kulcsszó Kínában, napi egyszer megetetni egymilliárd embert nem kis meló, a Jangce sem hiába öntött tel mindent úgy három éve, tönkretéve millió emberek ebédet nyújtó termését, bővebb infókért tessék gyakrabban olvasni az egyik legjobbkülpolitikai szakírónkat, Szele Tamás urat.

S akkor aztán jönnek még a legendák, hogy majd Kína kiviszi a sok részvényeit Amerikából.

És akkor mi lesz?

Na, mi lesz, mi lesz? Na, na?

Akkor az lesz, hogy Hszi Csin-ping majd odaáll a kínai kommunista vezérkar elé, és elmondja nekik, hogy épp kidobta az ablakon a kínai GDP 34 százalékát, de cserébe milyen jól megszívatta a jenkiket. Ha-ha-ha, nevetnek majd egy jót a kínai kommunista vezérkar emberei, majd Hszi Csin-pinget felkötik az első fára, mert Kína nem háborút akar, hanem profitot, és az a sok részvény sok profitot hoz nekik, abból fizetik ki az országuknak szükséges gabona, kukorica, acél, olaj és egyéb importot, hogy csak a legsürgősebbeket említsem.

S akkor hallom még azt, hogy Oroszország majd jól eladja máshova a kőolaját, és mi ugyanazt kell majd megvegyük harmadik féltől csak sokkal drágábban. Óh, igen? Tényleg? ÉS Oroszország, HOGY fogja eladni azt a sok kőolaját? Teleportátlja? Elküldi hordónként egyesével a Fan Curierrel? Ugyanis Kína felé van ugyan EGY kőolajvezetékük, a kelet-szibériai, annak éves kapacitása 30 millió tonna. Európába pedig csak a Barátság 1-esen keresztül évi 70 millió tonna jut. És akkor van még a barátság kettő is, rázvátri, pányemájish?

Szóval, az van, hogy nagy Oroszország húh, de fene erős Putyinja vagy nekünk ad el, vagy éhen hal. Persze, persze, szinte hallom a szirének énekét, tengerre, orosz! és elszállítják majd hajókon…, ööö, hova? És hol? És hogyan?

Ugyanis a valós kép az,

hogy ott áll Igor a szentpétervári kikötőben, szívja a mahorkát, amit az Iljics Vlagyimir Strasszé 2B-ben működtett illegális szivarboltjában Kása néni füzetre írt fel neki, amíg eladja a kőolaját, szóval ül Igor a szentpétervári kikötőben az olajoshordón és szomorúan nézi a világtérképet, ugyanis sehogy sem jön ki a matek. Az Északi-tengeren? Jó, de mennyit kell utazni, amíg elviszi a szaros olaját a célig, ami ki tudja hol lesz, de nem közel, ugyanis nyugati államoknak nem adhatja el, meg kell kerülnie a fél bolygót, amihez nem lehet elegendő élelmet és vizet rakódni az útra, meg kell majd állni útközben egy-egy kikötőben élelmet vételezni, vizet vételezni, megtankolni a hajót, ilyesmik. Aham, de hol? Ugyanis a szankciók miatt jóformán egy olyan kikötő sincs útjában, ahova benavigálhatna.

Ja, tudom, de a Fekete-tenger, ezért is háborúznak, mert az kell nekik… Nos, hogy miért háborúznak az oroszok, azt nem tudom, ez a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy a jelek szerint maguk az oroszok sem tudják, de tovább szőve a gondolatot: Fekete-tenger? Oké! Románia, Bulgária kiesett, velünk nem üzletel, mert nyugati államok vagyunk.

Törökország? Neki ott van az azeri, kazah cucc, köszöni, de minek költse a pénzét arra, amit amúgy is megkap az ő befolyási zónájából? Persze, Törökország megveheti, ha OLCSÓN adja neki Oroszország, és Ankara eladja majd nekünk közel duplájáért, de még az is olcsóbb lesz, mint most, viszont legalább Erdogan is keres egy kis zsebpénzt az ügyön, jól jön ez majd neki, amikor behunyjuk a szemünket a kurdok ellen vívott háborúja kapcsán, ugyebár?

Na, de, megy tovább az orosz,

és az a helyzet, hogy minél többet hajózik az olajával, annál drágább a szállítási költség, miközben sorra olyan földrajzi zónákon utazik át, ahol vagy nincs szükségük olajra, vagy csak nagyon kevésre, de jobbára mindannyian máshonnan veszik, mert, bármilyen furán is hangozzon a putyinisták fülének, nem Oroszhon az egyetlen olajkitermelő állam. Igor pedig, mire visszaér Oroszországba talán ki tudja fizetni mahorkáját Kása néninek. Talán. De nem biztos. Sőt, az sem biztos, hogy visszaér, de hát orosznak lenni gyűlölt munkakör manapság, ki kérte Putyint, hogy háborút indítson, ugyebár?

Ja, kitermelés: mégis, ez hogyan fog folytatódni? Ugyanis, jó, ha tudjuk, a dekandens nyugat hozza Moszkvának a kitermelő technológiát, ők maguktól nem voltak képesek erre az utóbbi 30 kötőjel 1200 évben, de ezen meg sem lepődünk már.

És akkor elszakad tőlünk,

illetve az USA-tól Dél-Amerika is – magyarázzák a Putyin-drukkerek bőrébe bújt Nyugat-kritikusok, mintha ezzel épp a katasztrófa köszöntene be számunkra. Szinte látom, ahogy a texasi rangerek sírva fakadnak bánatukban, hogy többet egy mexikói sem mászik át a kerítésen, mert bosszúból, most jól megmutatják a Nyugatnak. Ti is látjátok lelki szemtükkel a síró texasiakat? Na, ugye?

És mi lesz akkor, ha Kolumbia bosszút áll a Nyugaton? Moszkvába és Pekingbe szállítja majd a kokaint Florida helyett? Kicsit viccesnek tartom, a triádok azért kemény ellenfelei tudnak lenni a kartelleknek is, plusz az állam is mögöttük áll, és az orosz alvilág sem kutya, úgyhogy, miután körvendezték egymást, majd jól összevesznek, akárcsak India, Kína és Oroszország egymás között, amikor a kötelező Nyugat-utálós szeánszuk után összeverekednek egy kiló liszt felett. Hazafelé menet pedig India még belő egy atomot Pakisztánnak, csakhogy Kasmír miatt se nyugodjon meg senki, úgyhogy van egy olyan érzésem, nem is biztos az, hogy olyan rosszul járunk mi azzal, ha a világ nem Nyugathoz tartozó része külön utakra indul…

ELVÉGRE NEM EZT AKARTUK?

Hogy ne kelljen évi sokszáz eurómiliárdot költeni Afrika fejlesztésére? Nem az volt a bajunk, hogy Kína olyan szinten kémked gazdasági-technológiai tudományunk után, hogy az már szégyellős? Nem azt akartuk, hogy a termelési láncainkat visszahozzuk a közelbe, hogy ne kelljen mégegyszer kilométeres sorokat kiállni egy lélegeztetőgépért, amikor járvány van? Nem azt akartuk, hogy ne függjünk Oroszországtól? Attól az országtól, amelynek altalajában a periódusos rendszer összes elme megtalálható, mégsem voltak képesek egy működő jóléti államot összehozni maguknak, egy irkutszki nyugdíjas annyi nyugdíjat visz haza egy hónapban, amit te, kedve olvasó, egy közepes erősségű szombat estén elsörözöl.

Nem az volt épp a problémánk, hogy a globalizmus miatt a termelési és ellátási láncok egyaránt megnyúltak, nem az volt a bajunk, hogy a korporációk Kínában gyerekmunkásokkal varratták meg nekünk a Gucci táskát?

Nem az volt a bajunk, hogy iparunk már nincs is, itt Nyugaton, mert minden Kínában, Indiában és a többi olcsó munkaerőt biztosító helyen van? Ami egyébként szintén a miénk, mert nyugati cégekről, nyugati tőkéről és nyugati technológiáról beszéltünk, amit az olcsó munkaerő miatt vittünk Keletre, ez nekik is jó volt ott, munkahelyeket hoztunk létre stb. Az utóbbi 30 év globalizációjáéban érdemes lenne meglátnia sikert is, azt a sikert, amiből óriási rész jutott Kínáénak, Indiának és a fejlődő államoknak úgy általában, még akkor is igaz ez a kijelentés, ha tudjuk, hogy ez a fejlődés nem volt épp zökkenőmentes, hogy finoman fogalmazzak. De minden bújával-bajával együtt ez a globalizáció volt az, amelyik sosem látott iramban szedte ki a népességet az írástudatlanságból, amelyik a történelem során még sosem látott mértékben számolta fel a mélyszegénységet ott, ahova belépett, és ez akkor is igaz, ha máshol meg szegénységet termelt, mintegy collateral damage-ként.

Nem mi tehetünk arról,

hogy Oroszország továbbra is egy csöves állam maradt, miközben talajában a Mengyelejev-féle periódusos rendszer összes eleme megtalálható. Egy ilyen ásványi és egyéb talajkincsekben gazdag ország csak akkor maradhat annyira szegény, hogy keleti és déli részeiben gyakorlatilag Afrika színvonalú a GDP, ha azt az országot folyamatosan hülyék vezetik. És sajnos így van, be kell látnunk, hogy Oroszország nem volt képes arra sem, hogy egy valamire való országirányító elitet kitermeljen magának, az egykori KGB, újabban FSZB ügynökei adják egymásnak a kilincset a Kremlben, és igyekeznek saját javukra kifosztani saját országukat. Persze, ezt rákenik a nyugatiakra, a zsidókra, az ukránokra, az amcsikra, mindenki másra, mert ők maguk soha nem lehetnek hibásak, de azért gondolkozzon el azon mindenki, hogy Oroszország az utóbbi száz évben két termékkel tudott hozzájárulni a világ gyarapodásához, az egyik a Kalasnyikov, a másik a vodka, és ez el is mondja, hogy az orosz társadalom mire van beállítva: inni és gyilkolni – utóbbit lehetőleg ártatlan civilek ellen, mert, amint az az ukrán fronton kiderült, ha az ellenfél esetleg visszalő, akkor megy a siránkozás, hogy nem erről volt szó…

Úgyhogy, a globalizmusnak a végét járjuk,

de ez nem csak és kizárólag a háború miatt van, már a járvány is feladta a leckét, azért mindenki elgondolkozott azon, hogy miért Kínában kell sorban állnunk maszkért, lélegeztetőgépért és mekkora probléma az, hogy a karantén miatt megakadnak a szállítási láncok, de Európa (Amerika azért nem, ott több ész van) képes lett volna arra, hogy ismét a kényelmes, problémákkal való szembenézés halogatását válassza, csakhogy jött Putyin és felébresztett minket.

Így aztán a Nyugat, azaz Amerika és Európa a következő 5-10 évben szépen leválik a globális láncoktól, szépen kivonja tőkéjét a keleti diktatúrákból, amelyekkel eddig üzleti érdekből bratyiztunk, eléggé el nem ítélhető módon, és megállunk a saját lábunkon, mert meg tudunk. Mi több, Európa (és Amerika is), mindig akkor élte legsikeresebb periódusait, amikor önmagával foglakozott, amikor nem a világ bajait akarta orvosolni, hanem a saját dolga után nézett.

S igazság szerint ezt akartuk eddig is:

a Nyugat-kritika legélesebb és legmegalapozottabb elemei mindig olyan esetekből merítettek, amikor a Nyugat volt az elkövető, de nem nyugati területen. Nem lesz többé Irak és Afganisztán, nem támogatunk többet színes forradalmakat Afrikában, cserébe a minimálra tekerjük majd le a kereskedelmünket is ezekkel az országokkal, azán csináljanak, amit akarnak.

Hölgyeim és uraim!

A globalizáció vége tehát megérkezett, és, ha nem is pont így, de pont ezt akartuk.
Azért pezsgőt még ne bontsatok!

Felcser V. Örs

(Nethuszár)