Miért bukott ilyen hatalmasat a magyarországi ellenzék?

Nos, miután az ellenzéki pártok sorban néznek be köldökük alá, miután a Direkt36 megírta, hogy milyen is volt belülről a kampány, milyen idiótaságokat művelt Márki-Zay Péter és mennyire okosan játszott a DK és Gyurcsány, miután már mindenki kielemezett mindent IS, és Vona Gábor is megírta az öt pontját, most jöjjön a Nethuszár, hogy odategyük mi is a csontot a sok erre éhes száj, szellem elé, és elmagyarázzuk azt, amit az ellenzéknek nem lehet, de hátha akad olvasó, aki többet ért a szónál, legalább a számokat, azaz a mateket.

Ugye az alapkérdésünk az, miért is bukott ekkorát az ellenzék, illetve miért bukott egyáltalán, holott arról volt szó, azt harsogták minden sarkon, hogy most aztán vége, de nagyon vége az Orbán-rendszernek, de minimum annyit elérnek, hogy nem lesz kétharmada a Fidesznek. És lőn vasárnap, lőn szavazás, és lőn eredmények: semmi sem úgy lett, ahogy tervezték, de még a minimálisan elvárt szintnél is rosszabbul teljesítettek.

Mi lehet ennek az oka?

Nos, az ellenzék legnagyobb baja, hogy nem olvas Nethuszárt, illetve, amikor igen, akkor hajlamosak az itt leírtakat egyszerű fideszes dumaként arrébb söpörni. Holott, ha tetszik nekik, ha nem, mi már az elválasztások után megírtuk, hogy ebből sehogy sem lesz gálickő, és az egytelen nyertes az Gyurcsány Ferenc. Nem, nem különböző újságokban megjelent különböző hírek és azok cáfolatai alapján raktuk össze a politikát, hanem a nagyon is földhözragadt, szabályaiban nem túl rugalmas matematikát vettük alapul. Az akkori cikkünket tessék elolvasni itt, ellenzéki politikusok pedig szóról szóra tanulják be, négy év múlva kikérdem.

Mi is derült ki azon az előválasztáson?

Miközben az ellenzék dicshimnuszokat zengett, hogy mekkora siker az elválasztás TÉNYE, és az azonnali politikai-taktikai eredményeket összekeverte a stratégiai sikerességgel, addig mi ezt vontunk le tanulságként az előválasztási eredményből, jobb híján idézem magunkat:

„Másképp fogalmazva: a 2018-as parlamenti választások eredményei után feladott házi feladatot egyedül a DK végezte el, a többiek vagy ellógtak a suliból, vagy puskáztak a vizsgán, most pedig kiderült, hogy hiába a csillagos ötös, tudásuk, eredményük zéró. ”

Ikken, feleim, és ez köszönt vissza a választási végeredményben. Akárhogy is raktátok össze a listákat, és most akárhogy is próbálnánk visszaszámolni, hogy külön-külön mennyit értek volna el ezek a pártok, az eredmény akkor sem az, amire ti vártok: a DK-n kívül a jelentősen meggyengült Jobbik, olyan öt százalék körüli eredménnyel, illetve az MSZP, szintén jelentősen meggyengülve jutottak volna be a parlamentbe, valamint a Momentum, nagyjából a DK-val egyenlő mértékű aránnyal. A többiek mehettek volna haza, nincs Párbeszéd, nincs LMP a parlamentben, de, ha már LMP – mit is mondtunk tavaly a cikkünkben? Amikor a választási matekről beszéltünk, és ennek tükrében számoltuk ki az elválasztási végeredményt, majd vontunk le következtetéseket, akkor így Ghonzó így fogalmazott:

„Ez viszont azt is lehetővé teszi a DK-nak, hogy nagyvonalúnak mutatkozzon az ellenzéki közösség előtt, és akár egy-két helyről le is mondjon más javára. Gratulálok a többi párt stratégáinak, ezt jól összehoztátok!”

Khm, ki is ad át néhány mandátumot, hogy az LMP frakciót tudjon alapítani? Tán csak nem Gyurcsány? Óh, je…

Hiába magyaráztuk akkor, egy példával élve, hogy a torta az fix, de idézzünk önmagunk, mert az olyan jó:

„A torta példájánál maradva: addig osztják körbe a szeleteket, amíg elfogy a torta, és az kap többet, aki első a sorban. Ráadásul az első eleve három szeletet kap, a második csak kettőt, a harmadiktól arrébb pedig mindenki csak egyet-egyet – hogy a lista erősorrendjét érzékletesebbé tegyem. Ebből jól látszik, amennyiben az MSZP-s, LMP-s, Momentumos, Párbeszédes jelölt akar még egy szelet tortát (parlamenti helyet), akkor azt csak úgy kaphatja meg, ha előtte a dékás ismét kap három szeletet, a jobbikos ismét kap kettő szeletet – a torta mérete pedig fix, azaz előbb-utóbb elfogy, így könnyen kiszámolható, hogy nincs olyan helyzet, amikor az összefogás pártjai közül mindegyik jól lakik, azaz mindegyik annyi képviselőt tud beküldeni listáról, amennyi számára szükséges. A tortára éhes szereplők száma pedig nem itt még nem is véges, ugyanis MZP bejelentkezett a Mindenki Magyarországa Mozgalom nevében, hogy neki is kellenek befutó helyek a listán (kér a tortából) – azt pedig csakis valaki más rovására lehet összehozni.”

Akkor miért is bukott az ellenzék?

Szokták felróni kormánypárti oldalon, hogy az ellenzéki pártok túl urbánusak, nincsenek tisztában a vidéki Magyarország realitásaival. Ez jogos és igaznak tűnő indok, különösen annak a fényében, hogy miket meséltek a Budapestről vidékre leutazó szavazatszámlálók, de magyarázatnak, ha jó is, még mindig kevés. Van elég urbánus, ellenzéki érzelmű szavazó, amely a jelenleginél mindenképp nagyobb számú ellenzéki szavazatot tudott volna biztosítani, ha nem is hozták volna el a kormányváltást. Háború ide, retorika amoda, média így meg úgy, azért az tény és fix, hogy az ellenzék a nagy összefogásában saját választóit helyzete kényszer elé: úgy kellett volna Y párt hívének X-re szavaznia, hogy valójában nemcsak X-et, de az Y-on kívül az ábécé összes betűjét utálja – ez már meghaladhatatlan feladat bármilyen kampánystratégának, de a valami ellen való szavazás még ezt is felül tudja írni, azonban a matematikát nem tudod megváltoztatni, akkor sem, ha te vagy a legdemokratább legény a budapesti romkocsmák gátján, akkor sem, ha fél kézzel állítod meg a villamost, akkor sem, ha…, na jó, nem folytatom, mindenki érti.

Összegezve:

Matematikai esélyük sem, volt arra, hogy jelentős eredményt érjenek el, nemhogy kormányváltáshoz szükségest, de ezt a tényt, a matematikai szabályokkal együtt mindvégig szőnyeg alá söpörték, miközben a nép, ha nem is tudta, de mindenképp érezte, hogy itt nincs valami rendben. Nemcsak az volt a baj, hogy amit állítottak a kampányban az nem talált értő fülekre, persze ez is nagy baj nekik, de a legnagyobb baj mégis az, hogy arra akarták rávenni a jónépet, hogy az elhiggye: a kettő plusz kettő eredménye nem négy, hanem annyi, amennyit ők mondanak, de azt még ők sem tudták egymás közt eldönteni, hogy akkor mennyi is legyen az annyi, majd, ha kormányra kerülnek,  akkor feles törvénnyel írják bele az új alkotmányba, miután megegyeztek abban, hogy ki melyik minisztériumot kapja.

Az ellenzék idén megpróbálta saját szája ízére formálni Püthagorasz tételét, hátha úgy győzni tud, a hírek szerint négy élv múlva a gravitáció megszüntetésével próbálkoznak majd, és még akkor akadnak olyanok, akik szerint a Kétfarkú Kutyapárt a viccpárt és a többiek komolyak.

Ugyan már…

Ghonzó

 

(Nethuszár)