Orosz szépíró: ez a háború elveszett!

Az alábbi írás az orosz Telegramon jelent meg, nem másnak, mint Borisz Akunyin tollából, aki egyébként az Orosz Állam Történelme című többkötetes mű szerzője.

Akunyin elképzelte, hogy miként fogja majd megírni a jelenleg zajló háborút mondjuk úgy 2032 tájékán.

Boris Akunyin: ez a háború elveszett

A háború immár 100 napja folyik, nem látni a végét, én azonban másra gondolni nem tudok. Úgy próbálom gyógyítani magam, hogy egy valamikor megjelenő mű részletein dolgozom.

Ma egyszer csak azt próbáltam elképzelni, hogy eltelt 10 év, 2032-őt írunk, és én az „Orosz Állam Történelmének” 12. részét írom, címe: „A birodalom végleges összeomlása”. (Akunyin szépíróként arra vállalkozott, hogy megírja hazája történelmét. 2013-ban jelent meg az első kötet. Jelenleg a kilencediknél, II. Miklós uralkodásánál tart – a ford. megjegyz.)

A történések száraz összefoglalása következik, semmi érzelem, csak tények és elemzés.

Az utolsó fejezetben, melynek címe „Kis győztes háború”, lesz egy ilyen eszmefuttatás:

„… Már egy-két héttel a bevonulás után világossá vált, hogy gyors győzelemre – de egyáltalán győzelemre – nem lehet számítani. Öt, a kormány számára váratlan tényező jelentkezett:

– Az ukrán hadsereg erősebbnek bizonyult a vártnál.

– Az orosz hadsereg gyöngébbnek bizonyult a vártnál.

– Az ukrán társadalom váratlanul összetartónak bizonyult.

– Az ukrán vezetés váratlanul cselekvőképesnek bizonyult.

– A nyugat reakciója váratlanul erősnek bizonyult.

Mint kiderült, a helyzet igen rossz, amelyből ki kell hátrálni a lehető legkisebb veszteségekkel. Csakhogy voltak olyan tényezők, melyek ellentmondtak ennek a logikusnak tűnő döntésnek:

– Az orosz propaganda olyan hurrá-győzelmi hisztériát gerjesztett, hogy a háborúnak bármilyen nem győztes kimenetelle az elnök népszerűségének elvesztésével és politikai válsággal fenyegetett volna. Ettől az elnök nagyon félt.

– Az elnök közvetlen környezete nem nagyon félt ettől, ismerve annak beteges gyanakvását és az „árulókkal” szembeni kegyetlenségét.

– Országunk vezetője bízott szerencséjében és II. Miklóshoz hasonlóan Istenre hagyatkozott, aki a végórában megmenti felkentjét.

Ennek következtében a diktátor a számára szokásos módon viselkedett: a februári lázas aktivitás után alvajáró módjára kezdte halogatni a dolgokat, hónapokra elhúzva a hadjáratot. Az idő ellene dolgozott: a katonai és pénzbeni erőforrások kifogytak, a nemzetközi elszigetelődés mélyült, a társadalomban fokozatosan nőtt a belső feszültség, az elitek idegeskedtek és jövőjüket féltették, a diktátor pedig tétlenül ült. A háború ment a maga útján. az emberek haltak, városok semmisültek meg, a tábornokok véres műveleteket terveztek.

Moszkvában abban reménykedtek, hogy áttörést érnek el a fronton, nem értették, hogy nincs az a lokális siker, amely elhozhatná a győzelmet. Egy villámháború akkor úszható meg, ha tényleg gyors lefolyású. Ha a világnak – az egész világnak – volt ideje összefogni az agresszor ellen, akkor az a háború elveszett.”

Borisz Akunyin: (1956-) rendkívül sikeres grúz származású orosz író, Japán szakértő, filológus, fordító, közszereplő. Igazi neve Grigorij Sálvovics Cshartisvili.

FORRÁS: Orosz Tükör

(Nethuszár)