Szijjártó Moszkvában: nem akarunk ismét az egyik blokknak a perifériáján élni

Szijjártó Péter alaposan meglepte a sajtó munkatársait, de vélhetően tágabb köréhez tartozó ismerőseit is, amikor ma délben posztolta Facebook-oldalán, hogy indul Moszkvába gázt vásárolni. Találkozott Szergej Lavrov külügyminiszterrel is, majd közösen tájékoztatták a sajtót, alább a videó, majd az MTI beszámolója, és végül a Nethuszár helyezi kontextusba a nap azon eseményét, amely kétségkívül túlmutat a napi politikán, és még sokáig fogunk beszélni erről a napról.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, valamint Szijjártó Péter közös sajtótájékoztatója:

Az MTI beszámolója:

Két célja van a mostani oroszországi látogatásnak, az egyik Magyarország energiaellátásának teljes biztosítása, a másik pedig annak kinyilvánítása, hogy hazánk minél előbb békét akar Ukrajnában – jelentette ki a tárca közleménye szerint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön Moszkvában.

A tárcavezető az orosz kollégájával, Szergej Lavrovval tartott közös sajtótájékoztatóján aláhúzta, hogy a kormánynak az európai energetikai válsághelyzet közepette is kötelessége Magyarország ellátásának teljes biztosítása.

Mint közölte, ezért döntöttek a hosszú távú szerződésekben rögzített mennyiségen felüli 700 millió köbméter plusz földgáz beszerzéséről, ami „ha tetszik, ha nem, Oroszországból származó források nélkül nem lenne lehetséges”.

„Lehet hiú reményeket árulni, lehet ábrándozni, lehet kommunikációs luftballonokat fújni, de a tény attól még tény marad, a fizikai valóság fizikai valóság marad, hogy orosz források nélkül ma ennyi plusz földgázt vásárolni Európában egyszerűen lehetetlen”

– fogalmazott.

Hozzátette: menetrend szerint zajlik a gáztározók feltöltése, ennek szintje jelenleg az éves fogyasztás 27,3 százalékán áll, míg az európai átlag 17,3 százalék. „Normális időkben ez elég is lenne, biztonságot adna, de mindannyian tudjuk, hogy nem normális időkben élünk, ezért még biztosabbra kell mennünk” – hangsúlyozta.

Szijjártó Péter arról számolt be, hogy Magyarországon megtettek minden szükséges intézkedést az extra mennyiség fogadása és a pénzügyi források biztosítása érdekében. A következő hetekben napi mintegy 20 millió köbméternyi beszállítási kapacitás áll majd rendelkezésre erre a célra a déli útvonalon, illetve a Szlovákia és Ausztria felőli interkonnektoron.

Kitért arra is, hogy szakmai és vállalati szinten már zajlanak egy ideje a tárgyalások, azonban politikai megállapodásra is szükség van, márpedig a mostani találkozó célja épp az, hogy minél gyorsabban le lehessen zárni a folyamatot és mihamarabb megkezdődhessen a szállítás.

„Mindenfajta körülmények dacára el akarjuk azt érni, hogy Magyarországon senki ne kerülhessen méltatlan vagy kiszolgáltatott helyzetbe, legyen elég földgáz minden magyar ember, minden magyar család és minden magyar vállalkozás számára”

– mondta.
A miniszter kijelentette, látogatása másik célja, hogy világossá tegye: Magyarország minél előbb békét akar Ukrajnában, a háború ugyanis tragikus következményekkel jár.

– húzta alá.

„Arra kérünk mindenkit, hogy mindent tegyen meg annak érdekében, hogy a háború minél előbb véget érjen és minél előbb béke legyen. Azonnali tűzszünetet szeretnénk és béketárgyalásokat”

Végül pedig leszögezte, hogy a magyar nemzeti érdekkel ellentétes lenne, ha a világ újra a blokkosodás irányába menne.

„Nem akarunk újra olyan világrendet, ahol az egyik blokknak a perifériáján, egy ütközőzónában vagy egy ütközőzóna melletti területen találjuk magunkat”

– hangoztatta. Szijjártó Péter Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, illetve Alekszandr Novak energiaügyekért felelős és Gyenyisz Manturov ipari és kereskedelmi miniszterelnök-helyettessel tárgyalt Moszkvában.

KONTEXTUS:

Mna, akkor vegyük sorba: Lavrov azt nem ígérte meg, hogy beleegyeznek a plusz 700millió köbméter gázszállításába, majd „megvizsgálják”. Azt viszont megtudtuk, hogy a Roszatom továbbra is azon van, hogy megépíti Paks2-őt – ez Magyarország energetikai könnyítése szempontjából nem is biztos, hogy rossz lépés. Azonban van egy olyan érzésem, sőt, erősen azt gondolom, hogy ebben az utazásban sokkal több van, mint egyszerű üzleti deal megkötése.

Lavrov kezdte ugye a sajttájt, és felmondta a kötelezőt, önmagához képest viszonylag higgadtan, de továbbra is marad a Kreml irányvonala, miszerint mindenért a Nyugat a hibás, ők szende szüzek, sőt, áldozatok.

Na, és akkor jött Szijjártó:

Rögtön azzal kezdte, hogy KÉT dolog miatt jött ide, egyrészt a gáz, másrészt a háború miatt. Miközben alig egy perccel korábban Lavrov még speciális hadműveletekről, Szijjártó egyből „háború”-ról beszélt. A magyar külügyér ezután rátért az energiapiac aktuális helyzetére, ez benne van az MTI hírében, és megnézhetitek a videófelvételeken.

Ami sokkal érdekesebb, Szijjártó beszédének MÁSODIK része – ha nem mondta ki vagy harmincszor, hogy HÁBORÚ, akkor egyszer sem. Az orosz tolmácsnak szerintem nem kevés izzadni valója volt, de az ukrán menekültek emlegetése is valami olyasmi, amit a tolmács nehezen tud majd beleszőni a Kreml hivatalos narratívájába, ugyanis Moszkva szerint senki sem menekül előlük, sőt, a lakosság alig várja a felszabadítókat.

A blokkosodás pedig kifejezetten kemény üzenet – ugyanis Putyin szándéka, amint azt épp a minap jelentette be: új világrend, több pólusú világrend stb. Magyarán, az orosz elnöknek pont a blokkosodás felelne meg. Teljesen egyértelmű, hogy Szijjártó az egykori szovjet blokkra céloz, amikor arról beszél, hogy Magyarország évtizedeket veszített az életéből, azért, mert egy blokkba kényszerültünk.

Összegezve: legalább annyit beszélt a békéről (és a háborúról), mint a gázvásárlásról, ha nem épp többet.

A kérdések következtek,

először egy magyar újságíró kérdezett, magyarul, Szijjártó válaszából pedig kiderült, hogy az ENSZ közgyűlésének elnökét előzetesen tájékoztatta moszkvai útjáról, majd a Rossija24 állami tévécsatorna hölgyikéje kérdezett Lavrovtól, pontosabban eljátszotta a mikrofonállványt, megadva a lehetőséget Lavrovnak, hogy ismét szidja Európát, Amerikát, valamint Koszovó és Szerbia, valamint a minszki egyezmények kapcsán már jól ismert és ezerszer megcáfolt hazugságokat szajkózhassa.

Ilyen ez a popszakma, ezen nincs mit csodálkozni, mi több, Lavrov nem is nagyon mondhat mást, különben a halakt tanítja majd sakkozni.

DE!

És az a félmondat, amin most vélhetően a nyugati titkosszolgálatok fognak csámcsogni, és elemezni: az Európai Unióval folyatott kapcsolatépítéssel kapcsolatosan elmondta, hogy mik voltak az orosz célok, majd – és ezt figyeld: „ezeket részben sikerült is elérni”. Ha thriller-forgatókönyvet írnék, akkor ez lenne a titkos kód, amit ki kell mondani, akkor, ha…

Kis kremlinológia:

A jelenlegi háború kapcsán előtérbe kerülő és médiában gyakran, vagy akár ritkábban szereplő orosz személyiségek közül kétségkívül Szergej Lavrov a legérdekesebb figura. Mindenki Putyin seggében van, de kivétel nélkül mindenki (jó, tán Sojgu van még, aki nem haveroknak köszönhette karrierjét, de feje rendesen beszorul Vlagyimirovics alfelébe), Lavrov viszont nem tartozik Putyin belső köréhez, de még a külső körhöz sem nagyon. Sokan tudjátok, hogy Putyin csak a legbizalmasabb embereivel osztotta meg Ukrajna lerohanásának tervét, sem pl. Peszkov, sem a titkosszolgálatok vezetői nem tudták, hogy ez történik majd, és minden bizonnyal Lavrov is ebbe a körbe tartozott.

Miért mondom, hogy minden bizonnyal?

Nos, azt már kevesen tudják, tudhatják, hogy 2014-ben, a Krím annektálásakor Lavrovnak nem szóltak, hogy mi készül, a csávó gyakorlatilag a tévéből tudta meg, hogy a legközelebbi nemzetközi sajtótájékoztatóján a Krímmel kapcsolatos igencsak kellemetlen kérdésekre kell válaszolnia. Mindeközben az orosz politikában egyetértés van abban, hogy a Lavrov által vezetett külügyminisztérium jól végzi munkáját, Lavrovval szemben sincsenek különösebb kifogások, viszont sosem volt tagja az Ozore Kooperatívának, nem gyerekeskedett Szentpéterváron, nem dzsúdózott együtt Putyinnal és hasonló problémák, így nem is került be soha abba a belső pixisbe, viszont abban is egyetértés van az orosz politikát alaposabban ismerők körében, hogy a külpolitikában nem minidig Lavrov szava a döntő. Ez egyébként az orosz rendszer hierarchiájából következik: itt sokkal többet számít az, hogy kivel vagy jóban, mint az, hogy milyen pozíciód van, így aztán különböző ötletek „versengenek”, Putyin pedig ezekből választ magának, és így lesz azokból politikai program – Galeotti találó kifejezésével élve, az orosz rendszer egy adhockrácia.

Újra példálózzunk Krímmel:

a megszállt területet végül Szurkov kapta meg – nem mindennapi hátbaszúrásként élhette ezt meg Lavrov.

Hogy Putyin békülne, és véget vetne már a szankcióknak, az világos. Hogy az EU is ebbe az irányba halad, az is mindenki előtt világos. Ugyanakkor a két entitás között már annyira megromlott a viszony, hogy egy Ursula-Putyin találkozó ma még elképzelhetetlen. Nem úgy a magyar külügyminiszter és a nyugati diplomáciai körökben amúgy elismert Lavrov között.

Aki, mint írtam, annyira nem Putyin embere, amennyire az orosz kormányzati struktúrákban valaki nem Putyin embere lehet – ez sokat nem jelent, de keveset sem.

Szóval, el kell tennünk emlékbe ezt a mai napot, mert lehet, hogy lesz még stratégiai jelentősége.

(Nethuszár)