Bemutatjuk az új brit miniszterelnököt: Liz Truss
2022. 09. 05. 17:10:52
Liz Truss – szokjuk az új nevet, immár ő Nagy-Britannia miniszterelnöke, és nem is biztos, hogy ez rossz a nagyvilágnak, ahogy az ellenkezőjére is gondolhatunk. Mindenesetre óvva intek attól mindenkit, hogy a britek új miniszterelnök-asszonyát az alapján ítélje meg, hogy mekkorát bakizott földrajzból Moszkvában, és attól is óvva intek mindenkit, hogy az új vasladyt lássa meg őbenne. Liz Truss ugyanis egyszerre kemény konzervatív és engedékeny liberális, miközben azt sem lehet egyértelműen eldönteni, főleg, ha múltját vizsgáljuk, hogy mennyire elkötelezett atlantista. Akárhogy is: az Oroszországgal szembeni brit attitűd nem változik, ahogy az amerikai-angol viszony is várhatóan szorosabbra fonódik majd miniszterelnöksége alatt. Ha lehet az még a jelenleginél is szorosabb…
Liz Truss mintegy 80.000 szavazatot szerzett a brit Konzervatív Párt voksolásán, ellenfele, Rishi Sunak volt pénzügyminiszter pedig alig több mint 60.000 voksot tudott besöpörni. Miután Boris Johnson lemondott miniszterelnöki posztjáról, a vezető Konzervatív Párt egyfajta belső választást írt ki, hogy ki kövesse Johnsont a miniszterelnöki székben. Ennek a versenynek lett ma vége azzal, hogy Liz Truss megnyerte, így beülhet a kormányfői székbe.
Bár mindkét jelölt hangoztatta, hogy Nagy-Britannia nem fog változtatni az Oroszországgal szembeni attitűdjén, valamint fenntartják Ukrajna támogatását, a két jelölt között egy alapkérdésben óriási különbség is adódott: míg a volt pénzügyminiszter, Sunak fiskális fegyelemmel igyekezett volna elejét venni a negyven éve nem látott inflációnak (10% – khm…), addig Liz Truss megígérte, hogy első intézkedései között az adócsökkentés szerepel majd.
Ugyancsak hangsúlyeltolódások vannak Sunak és Truss között az Oroszországgal szemben mutatott keménységet tekintve. Míg Sunak nem lépi túl a konvencionális, és kissé unalmas brit semmitmondás határait, addig Truss kőkeményen beleszállt Moszkvába, amikor egy újságírói kérdésre válaszolva kijelentette, hogy igenis, készen áll ara, hogy megnyomja a piros gombot.
Mivel ez utóbbi kijelentése a magyar médiában is nagy port kavart, így nem árt, ha jobban elmagyarázzuk, mit is mondott ott és akkor Liz Truss: az újságíró szerint nem is az a kérdés, hogy készen áll-e Liz Truss arra, hogy megnyomja a piros gombot, ha az szükségessé válik, hiszen miniszterelnökként ez a dolga, hanem az, hogy miként érezné magát… Truss első válasza: „azt hiszem Nagy-Britannia miniszterelnökeként ez a kötelességeim közé tartozik”.
A közönség tapsviharban tört ki, majd az újságíró visszatért a kérdés alapgondolatára, hogyan érezné magát Liz Truss, ha ezt kéne tennie – hát, Truss sem örülne neki, ahogy senki sem, ez nyilvánvaló. Nos, ez az intermezzo terjedt el aztán a világsajtóban, tegyük hozzá gyorsan, nem Liz Truss az első nyugati politikus, aki nem mutat félelmet egy nukleáris válaszcsapás esetén.
Korábban Donald Trump, még amerikai elnökként a Twitteren válaszolt Észak-Korea atomfenyegetéseire, amely azonban az egész világnak, így Oroszországot is ideértve (!) üzenet volt akkoriban, nem is indítottak háborút a ruszkik, mert Donald volt/van annyira őrült, hogy Moszkvában is féljenek tőle. Az amerikai elnök akkor, a piros gombra célozva, így üzent Kim Dzsong-Un észak-koreai diktátornak:
„nekem is van. És az enyém nagyobb, erősebb és működik is!”
Míg a Nyugat-ellenes retorika máris bűnösnek és hidegvérű gyilkosnak kiáltotta ki Liz Trusst, addig mi azt is tegyük hozzá, hogy az atomfenyegetést nem az angolok kezdték, nem is a Nyugat, hanem Moszkva, mi több, már a háború első napjaiban belengette Putyin az atomarzenált, hogy aztán azóta is heti rendszerességgel fenyegessenek meg egy-egy nyugat-európai fővárost azzal, hogy atomrakétáikkal eltörlik a Föld színéről. Mi több, Londonnak is kijutott ebből az orosz áldásból, így aligha mondhat olyant egy brit miniszterelnöknek készülő politikus, hogy „áh, nem, én peace vagyok, tutkó John Lennon, nem lövök ki ilyesmit, akkor sem, ha az oroszok telibekúrják a Buckingham-palotát tíz tonna atommal”.
Nos, ez a kis történet jól jelzi azt a különbséget, amit Liz Truss hozhat a politikába, miközben a múltja azért még ennél is érdekesebb. Szülei a Munkáspárt aktív tagjai, támogatói, így hát csontbaloldali családból származik, majd az egyetem elvégzése után, mindenki, de főleg a matematika professzor apja meglepetésére a Konzervatív Pártba iratkozik be. Mielőtt valaki most azzal jönne, hogy a nyerő pároshoz igazol, és haszonleső lenne, csak szólok, hogy mindez akkor történt, amikor a brit konzervatívok a második világháború utáni legmélyebb szintjüket érték el, sokan egy fabatkát sem adtak volna arra, hogy valaha is lesz még konzervatív miniszterelnöke Nagy-Britanniának.
Truss egyébként a Brexit egyik ellenzőjeként volt közismert, hogy a népszavazás után végül a legdurvább egyezmény hívévé váljon, egyik vezetője az EU-val folytatott tárgyalásoknak. Támogatja az Észak-Írországgal kötött különleges szerződés brit részről történő felmondását. Miközben a Konzervatívok egyik emelkedő csillagjává vált, liberális, baloldali gyökereiből is sikeresen merítkezett, így juthatott oda, hogy a női esélyegyenlőség minisztere legyen, mert a briteknél bizony ilyen is van, 2013-ban a melegházasság mellett szavazott, majd 2019-ben ugyancsak támogatta ezt Észak-Írország esetében is. Hogy milyen politikusként, azt leginkább a főbb kérdésekben leadott szavazatai mutatják meg.
Abortusz: az abortusz dekriminalizálása mellett szavazott, amikor az Észak-Írországra vonatkozott, viszont tartózkodott, amikor Anglia és Wales abortusz-dekriminalizációjáról szavaztak.
Eutanázia: Liz Truss nem volt jelen, amikor 2015-ben az eutanázia-törvényről szavaztak
Klímaváltozás: Liz Truss jószerivel minden esetben a klímaváltozást meggátoló törvények ellen szavazott. Az erre vonatkozó listát itt lehet megtekinteni!
Oktatás: Liz Truss 2020 decemberében megszavazta az egyetemi tandíj 9.000 font/év összegre történő emelését.
Skócia: a skót parlamentnek átadandó hatalmi jogkörök ellen szavazott, majdnem minden esetben.
Nos, míg sokan Margaret Thatcher kettőpontnullának tartják, azért az jól látható, hogy a keménysége talán megvan, de a Thatcherre jellemző széles látókörűség, vízió azért még hiányzik.
Vagy ki tudja, lehet, hogy most fog meglepetést okozni – Liz Trusst ismerve, az lenne a meglepő, ha nem lepne meg minket valamivel, csak az a kérdés, hogy ez kellemes, vagy kellemetlen lesz majd számunkra.
Felhasznált források:
(Nethuszár)
