Erzsébet királynő halála: egy csipetnyi birodalmi érzés mindenkinek

A sajtóból és más médiumokból már mindenki értesülhetett, hogy 96 éves korában, 70 évnyi uralkodás után elhunyt II. Erzsébet, az Egyesült Királyság és az anglikán egyház feje. De miért olyan jelentős esemény ez, azon kívül, hogy a brit nyelvterületeken kívül álló országok lakói is osztozhatnak egy kis birodalmi érzésben? Mindenki gyászolja, rengeteg közösségi bejegyzés és mementó látott napvilágot. Az alábbi írásban vizsgáljuk meg kicsit uralkodásának és halálának a jelentőségét.

Erzsébet 1926-ban született York hercegének és hercegnéjének (a későbbi VI. György brit királynak és Erzsébet királynénak) elsőszülött gyermekeként, ami azt jelentette, hogy annyi esélye volt trónra lépni, mintha a mai viszonyokban mérve Henry herceg és Meghan Markle beterjesztenék a trónigényüket, azaz gyakorlatilag semmi.

V. György király halála után annak rendje és módja szerint az elsőszülött fiú, Edward walesi herceg (Erzsébet nagybátyja) került a trónra 25-évesen és VIII. Edwardként kezdte meg a 326 napos uralkodását, amely a korona és az alkotmányos monarchia becsületének válságához vezetett. Azon kívül, hogy a fiatal király nem igazán szerette sem az etikettet, sem az udvari protokollt, még a csapodár életmódjáról is híres volt. A pontot az i-re az tette fel, amikor feleségül kérte a kétszeresen elvált Wallis Simpsont. Abban az időben még egy közember számára sem jelentett ez piros pontokat a családja körében, az uralkodó részéről meg egyenesen botrány volt, a közerkölcs lábbal tiprása. Edward azonban hajthatatlan volt és kitartott szándéka mellett, olyannyira, hogy amikor alkotmányos válsággal próbálták jobb belátásra téríteni (lemond a teljes parlament), inkább lemondott ő maga az Egyesült Királyság trónjáról.

A korona irányába teljes körű volt a bizalmatlanság, a közbeszédben többen is belengették, hogy el kellene már felejteni ezt az egész dolgot, hiszen a 20. században élünk és inkább csak szégyent hoz az ország fejére, mintsem megbecsülést és elismerést. Edward lemondását követően, legidősebb fivére, a beszédhibás és beteges Albert került a trónra, aki VI. György néven kezdte meg 16 éves uralkodását. A második világháború alatt vállalta azt, hogy Londonban marad, ezzel valamelyest helyreállt a trón tekintélye és megjelent az uralkodópár mellett egy üde színfolt is 1943-ban, Erzsébet hercegnő, a majdani II. Erzsébet királynő. Már 16 évesen aktívan részt vett a közéletben, elkísérte az uralkodót útjaira. Bár a korona becsülete helyreállni látszott, a birodalom szétesőben volt: VI. György király uralkodása alatt függetlenedett India és Pakisztán, valamint ekkor alakítottak köztársaságot az írek is. Erzsébet a 21. születésnapján egy rádióüzenetet intézett a nemzetközösséghez, ahol elhangzott ikonikus, egész uralkodására erős vállalást tevő mondata is miszerint: ,,Mindannyiuk előtt fogadom, hogy egész életemet, legyen bár rövid vagy hosszú, az önök szolgálatának szentelem.”

György királyt meggyengítették betegségei, végül 1952-ben, 56 éves korában adta vissza lelkét a teremtőjének. Erzsébet követte őt a trónon, akit az apja halálát követő évben koronáztak királynővé és megkezdte hosszú misszióját, amely első sorban a királyi család és a korona megszilárdítása köré összpontosult. A királynő hosszú uralkodása, példamutató viselkedése letette névjegyét minden alattvaló lelkében. Ezt a nyomot még a fia Károly és Diana hercegnő között kialakult házassági botrány is csak ideiglenesen tudta beárnyékolni.

Erzsébet beteljesítette népének tett ígéretét, hűségesen szolgálta alattvalóit és uralkodott a birodalomban. Egy korszak végének lehettünk tanúi csütörtök délután, a történelem egy filmkockája tárult elénk. A trónon Károly herceg fogja követni – bár az utóbbi években szárnyra kapott a pletyka, hogy inkább Erzsébet királynő legidősebb unokáját (Vilmost) látnák szívesen a királyi szerepben, a VIII. Edward körüli botrányok miatt ez NEM valószínű, hogy megtörténik. Azóta egyébként egyértelművé vált: (Károly herceg, III. Károly néven kerül a trónra)

Búcsúzunk a 20. század egyik legkiválóbb uralkodójától. Ha ti is ezt teszitek, akkor azért hajtsatok fejet előtte, amit a saját népéért tett és vállalt és ne azért, mert ti is szeretnétek egy csipetnyi birodalmi érzéssel maradni.

Dantés

(Nethuszár)