Putyin elkúrta. Nem kicsit. Nagyon.

A magyarajkú putyinista kommentelők vélhetően idegbajt kapnak az alábbi írástól, de hát ez van, a valóság, főleg az orosz valóság, a legritkább esetben követi a vágyakat. Így jártak, mondhatni, de nekünk sem árt, ha összefoglaljuk, mit is vesztett Putyin és ez milyen következményekkel jár.

Hetedik hónapja zajlik a világtörténelem talán legfölöslegesebb háborúja. Nem mintha az eddigieknek bármi különösebb haszna lett volna, de azért mégiscsak volt bennük valami logika, mégha ördögi is. Az Oroszország által megindított katonai agresszió viszont, minden bizonnyal, majd úgy vonul be a történelembe, mint az a háború, amelyiket senki sem értett, sőt, maga a kirobbantó sem.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy még Putyin sem tudja, mi is a célja ezzel az eszeveszett gyilkolással, így aztán azt sem tudjuk, hogy mikor lehet vége. Jó, persze, amikor Lavrov lelövi Putyint, de azért az még odébb van.

Mindenesetre Putyin, aki önmagát szereti a nagy Ruszijá megmentőjének, a cári birodalom, illetve az egykori Szovjetunió újjáépítőjének láttatni, és ebbéli igyekezetében nyugodtan támaszkodhat a magyarajkú putyinista kommentelők ezreire is, nos, erről a Putyinról az derült ki, hogy nem több, mint egy gonosz törpe, aki elmebeteg játékával a pokol mélyére küldte Oroszországot. Putyin már rég nem lesz, amikor Moszkva még fizetni fogja a ma elkövetett háborús bűneinek árát.

1. Szavahihetőség

Bármennyire is furának tűnik, ha politikai téren nem is annyira, de gazdasági téren mindenképp szavahihető partnernek számított Moszkva. Nehéz volt jó szerződést kialkudni a Gazprommal például, de azt utána az orosz fél betartotta. Amikor Putyin parancsára elkezdték csökkenteni az Európának szánt gázmennyiséget (már tavaly nyáron!), akkor már látszódott, hogy a Gazpromnak hiába van szavahihető vezetése, ugyanúgy Putyin markában vannak, mint bárki más Oroszországban.

Aztán azzal, hogy végképp felfüggesztette az Északi Áramlaton folyósítandó földgázt, Putyin egy csapásra kigittelte országának egyik legnagyobb vállalatát. Európa jól és mindig időben fizető partner volt. Volt. Azóta új források után néztünk, és ami ennél is fontosabb, hogy levontuk a tanulságot: a Gazprommal komolyabb szerződéseket, főleg hosszútávra nem kötünk. Nemcsak azt érte el Putyin, hogy függetlenedünk az orosz gáztól (40 százalékról kilencre esett vissza a függésünk, szpászibá!), hanem azt is, hogy markáns politikai figyelem és akarat irányul a megújuló energiák felé, ami a klímaváltozás kihívásaira is választ adhat majd.

Nem kis eredmény ez, ugyanis az olcsó orosz gázon alapuló német ipar, és a különböző országokban hozzácsatolt szervek eddig nem tudtak lemondani arról a profitról, amit egy esetleges zöld fordulattal vesztettek volna. Putyin megoldotta. Ja, és az atomenergia ZÖLD – ezt végre a németek is kezdik felfogni!

2. Európai egység

Emlékezzünk csak vissza, hogy is nézett ki Európa, és benne az Unió tavaly ősszel! Ideológiai polgárháború, bemerevedett frontokkal, erőszakolt és át nem gondolt zöld fordulattal, atomenergia, mint mumus, brüsszeli okos zsarolások, keleti lázadások, egy kovid utáni újrainduló és fölöttébb energiaéhes gazdasági környezetben.

Tavaly ilyenkor sokan voltak, akik arra is komoly tétekkel fogadtak volna, hogy az Unió nem éri meg a jelenlegi költségvetési ciklusának végét – legalábbis nem ebben a formában. Szevasz, ennek vége, Európa egységes, olyan egységes, amilyen még sosem volt. Sőt!

A nyugati fele, és az úgynevezett magországok már nem tehetnek úgy, mintha Kelet-Európa nem létezne: Lengyelország vagy épp Románia áldozatvállalása – és felturbózott katonai ereje, valamint földrajzi fekvése – olyan politikai pozíciókat kínál az európai döntéshozatalra való befolyás kérdésében, ami alapvetően fogja átrendezni a kontinens eddigi erőviszonyait. Nem is biztos, hogy ez baj…

3. NATO

Putyin egyik deklarált, de nem komolyan vehető célja a NATO visszaszorítása Kelet-Európából – ugye emlékszünk még? Tavaly decemberben azzal a követeléssel állt elő a Kreml őrült ura, hogy a NATO vonuljon vissza az 1997-es (!!!) határai mögé. Nos, a háborúnak köszönhetően Finnország és Svédország csatlakozott a NATO-hoz, így Oroszország nyugati határán, a sovány Belorussziát és a román védőernyő alatt működő Moldova Köztársaságot leszámítva, immár csak NATO-szomszédok vannak. Gratulálunk, Putyin, ismételten köszönjük.

Azt is sikerült elérnie, hogy a NATO-erők irgalmatlan mennyiségű fegyvert és képzett katonai erőt dobtak át ezekbe az országokba, akik ehhez pluszba még komoly haderőfejlesztésbe is kezdtek, ha pedig igaz a hír és össze is jön Bukarestnek, akkor Románia lesz az első ország, ahol az izraeli Vaskupola működésbe lép. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs egy ember, akit Putyinnak hívnak, és nem akarja háborúval elérni mindennek pont az ellenkezőjét. Röhögjünk hát együtt…

4. Szavahihetőség 2.0

Emlékszünk még a gúnyos hangnemben megfogalmazott orosz nyilatkozatokra? Moszkva nem akar háborút, csak a Nyugat hisztizik, Biden hülye és téved stb. Még a háború megindítása előtti pár napban is tagadták, hogy erre készülnek, sőt, olyan bejelentést is tett a Kreml, hogy a „hadgyakorlat” véget ért, az orosz katonák elindultak haza az ukrán határról.

Aztán megindultak, és innen kezdve nincs olyan orosz vezető politikus, aki tárgyalóképesnek számítana. Lehet, hogy Lavrov tényleg nem akart háborút, és nem is tudta, hogy mi készül (a Krím annektálásáról is a tévéből értesült, hiába külügyminiszter, nem tartozik bele az Ozora Kooperatíván edzett szűk elitbe), de ezzel együtt, illetve épp ezért, Oroszország jelenlegi politikai elitjében nem maradt olyan politikus, akit bárhol, bárki komolyan venne.

Bármit is ígérjen Lavrov, azt Putyin bármikor felülbírálhatja, és bármit is ígérjen Putyin, azt bármikor megszegheti. Innen csak akkor tud visszajönni az orosz elit, ha Putyintól és jónéhány csicskájától LÁTVÁNYOSAN megszabadul. (Igen, az örökzöld slágerunk: Lavrov élő adásban lelövi Putyint…)

 

Háborús disznók: íme Putyin legbelsőbb köre!

5. Befolyásvesztés a „közel-külföldön”

Az egykori Szovjetunió tagállamai az orosz köznyelvben mai napig „közel-külföld” elnevezéssel kerülnek szóba. Nem véletlenül, hiszen ezek elszakadtak ugyan a Szovjetuniótól és az önálló államiság útjára léptek, de az orosz befolyás mindvégig megmaradt, sőt, tulajdonképp orosz érdekszférának számított.  Ma pedig ott tartunk, hogy Kazahsztán búcsút int ennek a világnak és a kínai védőernyő alá menekül, amerikai és európai cégeket enged be országába, hogy energiaforrásait gazdaságosan tudja kitermelni és értékesíteni. Azzal, hogy Oroszország zsarolási céllal feladta európai piacait, olyan űrt teremtett, amit hülye lenne kihagyni Kazahsztán. Moszkva egyik hűséges cimborája tehát elindult a maga útján.

Tádzsikisztán dettó: olyan szép kis lövöldözést csaptak a velük elméletben szövetséges Kirgizisztánnal közös határszakaszon, hogy öröm volt nézni. A kirgiz elnök arra várt, hogy a Moszkva által grundolt és irányított Biztonsági Szövetség, az ellen-NATO, majd megoldja a történetet, de Putyintól csak egy sovány felszólításra futotta, miszerint a felek oldják meg diplomáciailag. A kirgiz elnök aztán meg is váratta Putyint a sanghaji találkozón, ami diplomáciai nyelven kb. annyit jelent: „szopjál le!”.

Népszavazásnak álcázott harci cselekmények – a Kreml régi-új stratégiája

Putyin tehát bukja Tádzsikisztánt, Kirgizisztán, de Dagesztánban sem örül osztatlan népszerűségnek, egyelőre itt a legerősebb a mozgósítással való népi szembenállás, ami nem is csoda, hiszen Oroszország nem a saját oroszait küldi meghalni, legalábbis nem elsősorban, hanem a nemzetiségeket. Mongólia szintén búcsőút int, a volt elnök fel is szólította az oroszországi mongol népeket, hogy álljanak ellent, Csecsenföldön szunnyad a hamu alatt a parázs – Oroszország magyarán elvesztette befolyását saját szomszédai felett, és ez még nem minden.

6. Befolyásvesztés a nagyvilágban

Kína bejelentette, hogy nem ismeri el az úgynevezett népszavazások eredményét (ahogy Kazahsztán is, hogy az 5-ös ponthoz hozzáfűzzem). Kína eddig sem nyújtott számottevő segítséget az oroszoknak, ezek után pedig nem is fog, ki tenne fel egy lyukas garast is akár egy döglött lóra?

Szerbia, az oroszok európai kistesója, az évszázados közös történelmi tudat ellenére (vagy épp azért?) szintén megmondta, hogy nem ismeri el az ukrajnai területeken katonai megszállás alatt zajló úgynevezett népszavazásokat.

India megüzente, hogy most nincs itt a háború ideje, egyedül Irán nyújt még némi segítséget, csakhogy ott közben kitört egy ajatollah-ellenes forradalom. By the way: Izrael addig tartotta magát távol a háborútól, amíg Moszkva nem kezdett el az irániakkal smúzolni – innen kezdve várható, hogy – ha nem is nyilvánosan – de a Moszad és az IDF nyújt valami segítséget Ukrajnának és ez eléggé fontos pontja lesz a háborúnak. (Izraellel csak az húz ujjat, aki öngyilkos akar lenni. Vagy még ő sem…) Putyin nemcsak az egykori Szovjetunió területén meglevő orosz befolyást pókerezte el a háború véres kaszinójában, hanem a potenciális globális szövetségeseit is minimum elidegenítette magától.

7. A világ második legerősebb hadserege? HA-HA-HA

Talán ez volt a háború legnagyobb meglepetése: azt még a helyzetet nagyon is jól ismerő nyugati szakértők és katonai, titkosszolgálati vezetők sem gondolták volna, hogy az évtizedes orosz korrupció, oligarcharendszer ennyire megtette volna hatását. Kiderült: az elmúlt évtizedekben a nagyvilágnak beharangozott húh, de komoly orosz haderőfejlesztések csak papíron léteztek. És a háború pedig világosan megmutatta, hogy a Red Army nemcsak, hogy nem a világ második legerősebb hadserege, hanem a negyedik helyre sem férne fel. Ha nem velünk és nem most történne, akkor röhögnének az egészen, de megnyugtat a tudat, hogy unokáink majd jól fognak szórakozni az orosz hadseregről készült Monty Python-szerű komédiákon.

8. Két-, illetve többpólusú világrend

Mai napig hangoztatja az orosz hivatalos kommunikáció, hogy a régi egypólusú – értsd: Amerika által irányított – világnak vége, és ők egy többpólusú világrendért harcolnak. Röhög a vakbelem, amikor tömeggyilkososok segítségével akar eljutni valaki addig a világhatalmi státuszig, ahol a többi népek tisztelik és szeretik őt, de mellőzve ezt az intermezzot, nyugodtan megfogalmazhatjuk, hogy az orosz félnek spéci ebben igaza van. Félig.

Valóban többpólusúvá válik a világ, csakhogy ebben pont egy ország nem fog szerepelni, és az Ruszijá.

Moszkva ott követte el élete legnagyobb hibáját, hogy köszönhetően a kontraszelektált és induktorinált rendszerében hemzsegő buta szerencselovagoknak, nem olvasta jól, sőt, végzetesen hibásan olvasta a világban zajló folyamatokat. A többpólusú világrend kialakulása ugyanis Oroszország nélkül is folyt, sőt, épp azért tudott ez a folyamat gellert kapni, mert nem volt – legalábbis a tömegek szintjén nem volt – orosz fenyegetés. Amerika gyors visszavonulása Afganisztánból, hogy csak egy példát említsünk, már jelezte, hogy Biden ott folytatja, ahol Trump abbahagyta (America first), és nem, az USA többet nem akar a világ minden pontján csendőr lenni, megmarad az észak-atlanti keretek között, ott viszont nagyon is, lévén Európa is ezt szeretné (emlékszünk még, amikor Trump beolvasta Merkelnek, hogy országát teljesen függővé teszi az orosz gáztól, és, ha így, akkor ő elviszi a rammsteini amerikai bázist Németországból? Emlékszünk még Merkel mama hogyan futott zokogva Washingtonba, hogy ezt azért ne tegyék meg a jenkik. By the way: nem vitte volna messzire, az egyik terv szerint épp Konstancára).

Szóval, a többpólusú világrend épp kialakulóban volt, a maga geopolitikai törvényszerűségei szerint, és Oroszországnak egy dolga lett volna, hogy ne tegyen semmit, illetve a soft power eszközeivel, a nyugati politikusok, pártok közötti haveri kapcsolatok kialakításaival növelje befolyását és befolyási övezetét. Ha így tesz, akkor Kelet-Európa biztosan, de talán több is ingyen az ölébe hullik, de legalábbis biztosan nagyobb nyereséggel zárja a folyamatot, mint ezzel a háborúval. Nem így történt, és talán valahol jó is: mi időben megismertük a gonoszt arcát, nevét, karakterét, és Ruszijá nem kap majd helyet magának az új, többpólusú világrendben.

Amúgy is, jobbára energiaforrásai miatt volt eddig is nagy játékos, de ezt épp őmaga kockázta el. Olyan új szereplőkkel kell inkább számolni, mint a Kaukázus egy része: Kazahsztán, Azerbajdzsán, akik energiaforrásaik révén jó szerződéseket kötnek majd Európával és elindulnak a gazdagodás útján, a kőolajban és LNG-ben gazdag arab államok, mint Katar, Szaúd-Arábia, de azt sem tartom kizártnak, hogy Venezuela is visszamászik a geopolitikai porondra. A nagy játékos, az ellenpont pedig nem Oroszország lesz, hanem Kína – Peking helyében köszönőlevelet küldenék Putyinnak, ugyanis senki nem tudta volna Kína legerősebb geopolitikai vetélytársát (mert a közbeszéddel ellentétben nem Amerika, hanem Oroszország Kína legnagyobb vetélytársa) így lenullázni.

9. Az atomcsapás

Amikor a háború első napjaiban Putyin belengette az atomarzenált, akkor még megijedtünk. Most, amikor ismételten megfenyegette a világot egy nukleáris csapással, már nem remeg annyira a hangunk, kezünk, a Nyugat, élén Amerikával pedig már a válaszcsapásban gondolkodik.

Ha van valami, amivel Putyin végleg elásta azt az Oroszországot, amit maga után hagy, akkor ez az.

Ha van Putyin, ha nincs, Oroszországnak innen csak akkor lesz visszaút, ha az atomarzenálja feletti ellenőrzést nyílttá teszi, mi több, ezek egy részét leépíti, azt sem tartom kizártnak, hogy a nemzetközi közöség majd kéri, mi több, követeli, hogy Oroszországnak tiltsák meg az atomfegyverek fejlesztését. Egyszerűen Putyin nem hagyott más utat, ugyanis senki nem akar mégegyszer ilyen perceket, órákat, hónapokat átélni – Moszkvának, a Putyin-éra után, olyan garanciákat kell nyújtania, ami atomarzenálját illeti, amit nagyon nehezen tud majd számára kedvezőbbé alkudni egy új orosz vezetés.

És nem is igazán lesz egyéb lehetősége: a szankciók ugyanis, véleményem szerint, addig maradnak majd életben (vagy azok egy része), amíg ezt az atomkérdést meg nem oldjuk.

Putyin beveti az atomot, de mit lép Amerika? Elemzés

10. A demográfia

Írtam már korábban arról, hogy Oroszország egy olyan demográfiai csapdába szorult, ami azt jelkenti számára, hogy vagy az idén, jövőre indít háborút, vagy soha (ezt még a háború előtt írtam, ma nyilván kicsit másképp látom egyes részeit!).

Nos, a háború kitörése után, egyes hírek szerint mintegy félmillió, főként fiatal és jól képzett orosz hagyta el az országot. A mozgósítás elrendelése óta, HIVATALOS orosz adatok szerint is közel 270 ezer ember menekült el az országból – jórészt persze a katonakorú fiatalok.

Egy ilyen vérveszteséget még egy fejlett államban is nehéz kiheverni, és komoly, valamint költséges állami programok kellenek hozzá. Moszkvának erre immár esélye sincs, és belátható időn belül nem is lesz – az egyre szegényedő államba nem akarnak majd visszatérni az elmenekült fiatalok, pénzük pedig nem lesz a szükséges állami programok beindításához, amelyek első eredményei amúgy is csak jó két évtized múlva jelentkeznének.

Moszkva nem, arról híres, hogy képes hosszú távban gondolkodni, sőt, immár arról híres, hogy nem képes gondolkodni. A háború előtt fennálló demográfiai deficitből Putyin egy népesedéspolitikai katasztrófát idézett elő, úgy is fogalmazhatunk, hogy az első orosz atombombát erre a területre dobta le. A meghalét, lemenekült, kiábrándult és amúgy is kevés orosz fiatalság hiányában Oroszország előtt csak egy út marad: a süllyedés!

+1. Az Orosz Föderáció szétesik

Ami tegnap meseszerűnek tűnt, ma reálisabb, mint korábban bármikor, és holnapra TALÁN valósággá is válik. A fent említett, egyébként csak a jéghegy csúcsát jelentő problémahalmaz mellé jön még az, hogy az elégedetlen nemzetiségek, az erőszakkal, félelemmel Föderációban tartott államok elindulhatnak az önállósodás útján – ebben az esetben hosszú és nagyon véres polgárháború után az Orosz Föderáció szétesik. A csecsen háború idején már közel jártak ehhez, akkor sikerült megállítani a folyamatot, de az akkor elvetett sérelmek talán most fognak kikelni – és nemcsak Csecsenföldön. Amennyiben ez megtörténik, akkor Putyin öröksége egyértelmű: ő volt az, aki szemtanúja volt a Szovjetunió szétesésének, majd saját kezűleg szétverte az Orosz Föderációt is.

Adalékok az orosz háborús bűnök listájához

Hát, így hirtelen ezeket tudom felsorolni, mint Putyin dicső eredményeit. Hajrá, putyinisták, induljon a kommentcunami!

Ghonzó

(Nethuszár)