A NAKAM-minta: lesznek ukrán bosszúállók? Eisze igen!

Amint azt a Nethuszáron is olvashattátok, az ukrán parlament immár határozatban próbálta sürgetni a nemzetközi közösségnek nevezett absztrakt valamit, hogy az orosz háborús bűnösök felelősségrevonásának ügyében lépjenek végre valamit. Az ukránok türelmetlensége érthető, a nemzetközi jog azonban szövevényes, lassú és fölöttébb bürokratikus, ráadásul hiába vádolják meg bármelyik orosz vezetőt háborús bűnök elkövetésével, ahhoz, hogy érdemi tárgyalást lehessen lefolytatni, mondjuk Lavrovnak, vagy Prigozsinnak, esteleg – miért ne? – Putyinnak Hágába kéne utaznia, vagy az orosz hatóságoknak kéne őket letartóztatni és kiadni a háborús bűnöket vizsgáló bizottságnak, ügyészségnek, azaz: a nyugati hatóságoknak. Az tuti fix, hogy ebből nem lesz semmi a következő száz évben, de biztos, hogy nyugodtan alhatnak ezek a véreskezű gyilkosok? Nem annyira, és van számukra rosszabb is a hágai törvényszéknél. Sokkal rosszabb! Elmélet következik, nem kevés valóságalappal.

Amikor a vilniusi gettólázadás későbbi szervezője, Abba Kovner zsidó polgár kénytelen volt végignézni, ahogy hazáját megszállják a németek, talán még nem forgatott a fejében semmi különöset, ám a deportálások megkezdése után, amikor már tudomásukra jutott, hogy milyen sors vár rájuk, akkor nem ült tovább ölbe tett kézzel: megszervezte az ellenállást – jelenlegi ismereteink szerint, a hitleri népirtás idején ez volt az első alkalom, amikor a zsidók az ellenállás mezejére léptek. Belőlük lettek a Zsidó Brigádok, és ennek egyik csoportja, akit egyes elemzők máig szélsőségesként tartanak számon, 1945-ben felvette a

NAKAM (héberül: bosszú) elnevezést,

és Németországban utaztak, hogy ott nácivadász partit rendezzenek.

A nagyjából hatvan főt tömörítő brigád egyértelmű célja, hogy bosszút álljon a németeken a Holokauszt miatt, nem is akárhogy: a szemet szemért elv alapján hatmillió német kigittelését tervezték, ezt úgy kívánták elérni, hogy öt német város ivóvizét megmérgezik. Abba Kovner el is utazott Palesztinába, hogy a cionista vezetők morális támogatását megszerezze az ügyhöz. Eddigi tudásunk alapján találkozott is Chaim Weizmannal, a később megalakuló Izrael első elnökével, aki áldását adta az akcióra, sőt, mivel maga vegyész volt, a méreg beszerzésében is segédkezett. A terv azonban megbukott, az Európába visszatérő Kovnert letartóztatta a brit hírszerzés, megtalálták nála a mérget, az akciónak káncs.

Valóban?

A Nakam ugyanis nem épp hülyegyerekekből állt, így aztán persze, hogy volt egy B-tervük is. Nürnberg mellett volt ugyanis egy börtön, ahol 3600 egykori náci tisztet és katonát tartottak fogva. A Nakam kikutatta, hogy melyik pékségből szállítják oda a kenyeret, majd Arye Distel Nakam-tagnak, aki kékszemű, szőke gyerek lévén simán eladta magát árjaként, sikerült munkát szereznie a pékségben. A terv egyszerű volt: bekenni méreggel az összes kenyeret, amit a börtönben túlélésre számító náci katonáknak szállítanak.  Distel szépen elrejtette a pékség padlója alá a mérget, majd egy szombaton, miután három bajtárs csatlakozott hozzá, ügyesen bekenték az összes kenyeret. Hogy mi lett az eredmény, az ma sem tudható biztosan, ugyanis az amerikai szervek, akik akkoriban Németország ezen részén ügyelték a rendet, hamar megtalálták a pékséget, az elrejtett méreg nyomait, és rájöttek, hogy mi történt, de a pánik kitörésétől való félelmük miatt cenzúrázták a korabeli német lapokat is. A New Yorki Times április 20-i számában azonban egy rövid, de velősebb hír csak megjelent:

„Ezerkilencszáz német háborús rab betegedett meg komolyan arzénos kenyértől egy amerikai táborban… Halálesetet nem jelentettek.”

Azonban nem kevés forrás állítja, hogy pár nappal később már ezerre kúszott fel a halálos áldozatok száma. A Nakam tagjai gyorsan felszívódtak, leléptek Németországból, de a történetük itt nem ért véget: benne voltak Alexander Laak, az egykori észt koncentrációs tábor parancsnokának kigittelésében, ahogy akcióztak Latin-Amerikában, Spanyolországban, illetve bárhol a világon. A Nakam tagjai később Izraelben telepedtek le, sokan közülük tábornoki rangig vitték, és tetteik minden valószínűség szerint inspirálták a frissen megalakult Moszad nácivadász alakulatait is.

De hogy jön mindez a jelenlegi ukrajnai háborúhoz?

Hát, khm. Dugin lányát, immár az amcsik szerint is, az ukrán hírszerzés küldte át a túlvilágra, bár első számú célpontjuk maga Dugin lehetett. Amennyiben ez igaz, és alapos a gyanú, hogy tényleg az ukránok voltak, akkor mi gátolja meg őket abban, hogy a háború után létrehozzanak egy oroszvadász csoportot. Szupertitkosan, akik saját maguktól akcióznak, semmilyen ukrán hatósággal nem állnak kapcsolatban stb.?

Sőt, mi van akkor, ha Kovnerhez hasonlóan, egy most épp Kelet-Ukrajnában az oroszok által meggyilkolt szüleit sirató huszonéves fogad örök bosszút? Akadnak neki hasonló helyzetben levő társai? Sajnos nagy rá az esély, ugyanis az oroszok ezrével ölték a civileket, ősi szokásukhoz híven. És az egészhez még csak az sem kell, hogy nagyon magas szinten tudjanak róla: egy ilyen csoport összeáll, egy titkosszolgálati középvezető felfigyel rájuk, ellátja őket eszközökkel, megtanít nekik egy-két trükköt, a többi megy magától. A helyzet az, hogy az ilyen akciók ugyanis nagyon kis részben múlnak a felszerelésen, az állami támogatáson, titkosszolgálati hátteren, sokkal inkább az improvizáción, az eltökéltségen és a motiváción – ezekből pedig egy ukránban nem lesz hiány.

Nem az a kérdés tehát, hogy Putyin megússza-e a hágai nemzetközi bíróságot, mert arra komoly esélyei vannak. Az sem kérdés, hogy a többi bűntársa eljut-e Hágába, mert biztos, hogy nem. Ezt még Szerbiával is nehéz volt lejátszanunk, ahhoz is irtó kemény politikai alkukra volt szükség, és az eredménye is felemás lett.

Csakhogy az ukrán Nakam előnye pont az, hogy szemre megkülönböztethetetlenek az oroszoktól. Oroszul tökéletesen beszélő ukránt találni – jó, ez a kérdés még viccnek is gyenge. Akkor miért ne lépnék meg ezt? És ami még jobb: miként tudnának ez ellen védekezni az orosz háborús bűnösök?

Nagyjából sehogy!

A világ hackerei ma már mind ellenük vannak, lakcímük, autójuk rendszáma, telefonszámaik megszerzése pillanatok műve, de, ami ennél is fontosabb, nincs az az Isten, amelyik a rokonai elvesztését megbosszulni óhajtó, hidegen gondolkozó, tervszerűen cselkevő ukrán bosszúállóktól megmentse Prigozsint, Lavrovot, Peszkovot, Zaharovát – és miért ne? – akár Putyint.

Idő kérdése, és mindannyian csúnya, erőszakos halált halnak majd, és utolsó gondolatuk az lesz talán:
… lehet jobb lett volna Hágában ….

Ghonzó

Felhasznált irodalom:

Világpolitika Blog

Keresd fel Zsidó Erdély rovatunkat is!

(Nethuszár)