Hogyan történt a Kercsi híd elleni merénylet? Amit eddig tudni lehet!

A Krím félszigetet Oroszországgal összekötő Kercsi hídon október nyolcadikán reggel történt robbanásban öten haltak meg. Az egyik áldozat maga a teherautó sofőrje, míg négyen a robbanás időpontjában pont a teherautó mellett tartózkodó gépkocsi utasai közül kerültek ki. A MASH orosz Telegram-csatorna szerint az áldozat egy szentpétervári család volt.

A hídon később újraindult ugyan a forgalom, de a kamionokat csak kompon lehetett szállítani, október kilencedikén Szergej Akszjonov krími vezető közölte, hogy további értesítésig ez így is marad. A krími közlekedési minisztérium pedig igazán eredeti ötlettel állt elő, azt javasolta a kamionosoknak, hogy Herszon, Zaporozsje és Donyeck régiókon keresztül menjenek Oroszországba – azaz a háborús övezeten keresztül. Remek ötlet!

A robbanást övező mítoszok és legendák körében mai napig az a legnépszerűbb álláspont, hogy azt Vlagyimir Putyin orosz háborús bűnös elnök születésnapjára időzítették. A történet idővonala szerint a robbanóanyagokat szállító kamion, amelynek sofőrje nagy valószínűség szerint nem tudott  a rakomány tartalmáról, pont Vologya bácsi szülinapján ért a Kercsi hídhoz, azonban a  torlódást látva inkább megállt aludni.

A VChK-OGPU és a Moskovsky Komsomolets lapok szerint Mahir Jusubov kamionsofőr október hatodikán talált magának egy megrendelést, a kamionosok körében népszerű alkalmazáson keresztül. Ezt visszakövetve a következő kép rajzolódik ki előttünk:

Egy uljanovszki TEK-43 nevű cég rakományszállításra vonatkozó megrendelést tett közzé az említett alkalmazáson keresztül, mindezt egy moszkvai IP-címről. A megrendelés szerint „alkatrészeket”, illetve „konténereket” kellett volna elszállítani a krasznodari járásban található Armavirből, az innen 660 kilométerre, a Krím-félszigeten található Szimferopolba. Október hetedikén Jusubov felvette a rakományt. Az MKRU orosz portál szerint a felpakolást október hatodikára tervezték, így hetedikén ért volna a hídra a kamion, ami pont Putyin születésnapja – arról egyelőre nincs megbízható infó, hogy végül miért tolódott ki hetedikére a rakomány felvétele.

Szóval, hetedikén Jusubov felveszi a rakományt, és el is indul a Krím felé – minden bizonnyal még aznap a hídon lehetett, csakhogy nem ment át rajta, a hídon levő ellenőrzőponttól néhány kilométerre megállt aludni. Erről maga a sofőr beszélt telefonon a rokonainak. Ideje akár még lehetett is volna, ugyanis október nyolcadikán, reggel tíz órakor kellett volna Szimferopolban legyen, talán ezért is állt meg aludni, hogy a megbeszélt időpontban érkezhessen meg.

A történet további része már közismert: reggel elindult további útjára, amikor a híd közepe táján lehet, reggel nyolc óra magasságában, a kamionban található robbanóanyag elvégezte küldetését.

Eddig az orosz források alapján összeállított történet, aminek azért eléggé valóságszaga van. Most pedig jöjjön a KONTEXTUS!

KONTEXTUS: Amennyire aprólékosnak tűnik az esemény idővonalának felgöngyölítése, annyival több kérdést vet fel az egész ügy.

• Moszkvai IP-címről adták le a megrendelést.
• A rakomány felvétele, és ezzel együtt vélhetően a robbanóanyag kamionon való elhelyezése is Armavirban történt, azaz az OROSZ FÖDERÁCIÓ területén!
• A kamion aztán gond nélkül hajt fel arra a Kercsi hídra, amelynek mindkét végén ellenőrzőpontok találhatóak.

Ezek célja egyébként pont az ilyen jellegű csomagok kiszűrése, a merényletek megelőzése – ráadásul háborús időszakban vagyunk, amikor már nem egyszer merült fel a közbeszédben a Kercsi híd elleni támadás lehetősége, ami fokozott éberségre inti (vagyis inkább kéne intse) az ellenőrzést végző hatóságokat. Mindezek ellenére a kamion minden gond nélkül felhajt a hídra….

Verzió 1.: Az oroszok voltak

Meglepődnél? Ha téged még mindig meglep az, hogy a ruszkik képesek önmerényletet elkövetni, akkor az utóbbi fél évszázadot átaludtad, és töriórákról is rendesen lógtál. Hogy messzire ne menjünk: amikor Putyin elnöki periódusának kezdetén úgy látta, hogy egy csecsen háború megindítása jól jön neki hatalomkonszolidációs tervként, akkor habozás nélkül elvégeztette az FSZB-vel a piszkos munkát. Kezdők és hithű putyinisták számára ismételjük el, távirati stílusban, dióhéjban: Putyin alig egy hónapja elnök, az ország a jelcini éra nyomorát nyögi, az új elnök népszerűsége nem magas még annyira, mint a későbbi időkben, és ez is kopni kezd. A Kreml úgy dönt, hogy egy második csecsen háború majd megszilárdítja az új elnök hatalmát, de ehhez ugye kell egy casus belli. És az FSZB megcsinálja: két moszkvai, egy volgodonszki és egy bujnaszki akcióban több lakóházat robbantanak fel, a halálos áldozatok száma 307 ember.

Jó tudni, hogy az első csecsen háború még nem is ért véget, ekkoriban a radikálisabb csecsenek abban láttak fantáziát, hogy a szomszédos Dagesztánra is kiterjesztik a harcokat. A mérsékeltebbnek számító Maszhadov akkori csecsen elnök, akinek mérsékelt mivolta annyit tesz, hogy péntekenként, vallási okokból talán nem fejezett le ártatlanokat, szóval Maszhadov eleinte a nyugati hatalmakat vádolta a helyzet destabilizálásával, majd később magát Moszkvát. Unalmas lemez, de mégis, mindig bejön azon a vidéken.

Nem is csoda, ha az említett oroszországi komoly merényleteket végül egy dagesztáni forradalmi csoport vagy valami hasonló, de lényeg, hogy dagesztáni banda vállalta magára. Ezzel megvolt a casus belli: ha Putyin nem vonul be Csecsenföldre, akkor Oroszország szétesik, a dagesztániak is háborúzni fognak, jaj, Istenem, muszáj menni háborúba, meg kell védeni a hazát, russzijá mir, bla-bla-bla…

Ismerős álláspont?

Az FSZB azonban annyira belejött a casus belli-gyártásba, hogy megpróbáltak még egy merényletet elkövetni, ez aztán röhejes lebukáshoz vezetett: a korábbi merényletek miatt óvatosabbá váló lakosság ugyanis nyitva tartotta szemét, így aztán amikor egy rjazanyi polgár telefonon jelezte a helyi rendőrségnek, hogy gyanús kinézetű, csecsenekre hasonlító alakok zsákokat visznek le egy lakóház pincéjébe, akkor a rendőség nem vette tréfának dolgot. Nem macerálok most a részletekkel, lényeg, hogy nagyon gyorsan kiderült, hogy FSZB-s akció volt az ügy mögött, a hírszerzés akkori vezetője – bizonyos Patrusev, Putyin gyerekkori cimbije – pedig azzal nyugtatta a lakosságot, hogy csak gyakorlatról volt szó, a zsákokban pedig porcukor volt. Ennek némileg ellentmondani látszik a helyszínen felvett jegyzőkönyv, amelyik egyértelműen bombát állapított meg, azt is, hogy az hajnali négyre volt időzítve. Az ügyet Anna Politkovszkaja újságíró derítette fel, meg is gyilkolták, – mit ad Isten? –  az orosz nép halálos ellenségei tették meg ezt a szívességet Putyinnak – a csecsenek.

Visszatérve a Kercsi hídra: nem lehet kizárni, hogy az egész mögött a ruszkik állnak, pontosabban az FSZB valamely frakciója – lehet, hogy a békekeresők próbálták így eszkalálni a helyzetet, mert ők tudják a legjobban, hogy Putyin nem fogja bírni az iramot, és így játszanak a bukására. Az is lehet, hogy a háborús héják lépték meg, hogy Putyint rávegyék a keményebb fellépésre, és nem is annyira harctéri keménységre, mint inkább a Kreml falain belül történő tisztogatásra. Kadirov és Prigozsin már hetek, hónapok óta vadássza Sojgut, mindenképp ki szeretnék nyírni a védelmi minisztert, aki egyelőre élvezi a goszpodiny prészident támogatását. Mindenesetre a kivitelezés, az események idővonala nagyon erősen afelé tolja gyanakvó elménket, hogy az orosz szervízek voltak a tettesek, lenne is, akinek használna egy ilyen merénylet, talán túl sok szereplőnek is.

De mi van akkor, ha az ukránok voltak?

Nos, nem zárhatjuk ki, hogy az ukrik léptek egy szintet, de akkor ez nagyon-nagy szint. Azért gondoljunk csak bele alaposabban, hogy mit is jelent szakszerű szemmel nézve az, ha az ukránok állnának a merénylet mögött: az SBU nemcsak beférkőzött Oroszországba, de képes bonyolult akciókat úgy végrehajtani, hogy mindvégig árnyékban marad. Mi több, úgy hajtja végre az akcióit, hogy azt tulajdonképp gyanútlan orosz kamionosok végzik el. És azt is sejteni lehet, hogy nem időzített bomba robbant fel, ehhez az is kellett, hogy valaki, valahol időben nyomja meg a távirányítót, azaz, végig figyelemmel követték a kamion útvonalát, tudták, hogy a sofőr megállt aludni, így a szülinapi ajándéknak szánt csomagot nem most kell pukkasztani stb.

Mindez olyan logisztikát és szervezést feltételez az ukrán részről, ami nem tűnik nagyon bonyolultnak, valóban nem – csakhogy ők mindezt annak az Oroszországnak a földjén játszották le, amely háborúban áll velük. És volt elég emberük, hogy párat kivonjanak a háborús hírszerzésből, és átadják nekik az akció lebonyolítását…

És a harmadik variáció:

Mivel Ukrajna lényegében túl sokat nem nyerne egy ilyen merénylettel, leszámítva a nem lebecsülendő szimbolikus értékét, az FSZB-nek viszont van olyan frakciója, nem is egy, amelyiknek hasznára válna egy pukkanás a hídon, így az sem zárható ki, hogy az FSZB megegyezést kereső része lepaktált egy alkalomra az ukrán SBU-val. És mivel az akció jól sikerült, ez lehet egy szép barátság kezdete is.

Felhasznált anyagok:

Meduza

MASH

MKRU

(Nethuszár)