Olasz meló: meglepetések a Meloni-kormányban

A Chigi palotában vasárnap átvette mandátumát Georgia Meloni olasz kormányfő és kormánya, ezzel átveszik a stafétát a korábbi miniszterelnöktől, Mario Draghitól. A Fratelli d’Italia által összeállított kormány névsora jelzésértékű is lehet, Meloni meg szeretné nyugtatni Olaszország partnereit, akik a Fd’I állítólagos fasizmusa miatt aggódtak mostanáig.

„Nincsenek meglepetések” – kommentálta a France Info számára a helyzetet Hervé Rayner a Lausanne Egyetem politikatudomány professzora és Olaszország-szakértő. „Az Fd’I tíz minisztériumot vezet majd, míg a koalíciós társak, a Berlusconi Forza Italiája, illetve a Matteo Salvini Ligája öt-öt tárcát kap majd az új kormányban” – magyarázta Rayner.

A France Info öt különböző minisztérium sorsán keresztül mutatja be, hogy Meloni miként teremtette meg az egyensúlyt ebben a nemcsak nemzetközileg, hanem olasz szempontból is kényes környezetben.

Külügyminisztérium

Dacára annak, hogy Georgia Melonit euroszkeptikusként tartják számon, az olasz diplomácia élére az Európai Parlament egykori elnöke, Antonio Tajani került. A meggyőződéses uniópárti politikus egyúttal kormányfőhelytettes is lesz. A Forza Italiához tartozó politikus kinevezését üdvözölte az Európai Néppárt elnöke, Manfred Weber is, aki mindezt úgy látta és láttatta, hogy „garancia egy proeurópai és atlantista Olaszországra”.

Meloni első napjait máris megnehezítette Berlusconi, aki születésnapjára egy vodkacsomagot kapott Putyintól, az orosz elnök egy meleghangú, baráti levelet is mellékelt hozzá, amire Berlusconi hasonló hangnemben válaszolt, mellesleg azzal vádolta Ukrajnát, hogy ő áll a háború kirobbanása mögött. Meloni erre reagálva határozottan leszögezte: „Olaszország teljes mértékben és felemelet fejjel Európa része és a NATO tagja”

Olaszország: végleges eredmények, indulnak a kormányalakítási tárgyalások

Matteo Salvini nem azt kapta, amit szeretett volna

A migrációellenességéről és Putyin-barátságáról egyaránt elhíresült Matteo Salvini nem azt kapta, amire számított. Bár korábban már szolgált belügyminiszterként, és most is ezt a tárcát szerette volna, Meloni a kevésbé fontos Szállításügyi Minisztériumot bízta rá, igaz, a kikötők így hozzátartoznak, tehát, ha akarja, ismét megtilthatja a migránsoknak segítő hajók kikötését. Emellé az új olasz kormányfőtől megkapta a másik miniszterelnök-helyettesi funkciót is.

Meglepetés: a gazdasági minisztérium

A szakértelem nem játszhatott mellőzött szempontot Melonia mérlegelése során, így aztán a gazdasági minisztérium ahhoz a Giancarlo Giorgettihez került, aki a Draghi-korányban a Fejlesztési Minisztériumot vitte. Jó, az is igaz, hogy Giancarlo korábban Matteo Salvini kabinetfőnőke volt, szóval nem ment messze a koalíciós partnertől, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy Giancarlo Giorgetti a Liga egyik mérsékelt politikusának számít, korábban pedig az Öt Csillagot is magába foglaló Conte-kormányban volt sportminiszter.

Belügyminisztérium: Salvini technokratája

Matteo Piantedosi, aki 2020 óta Róma prefektusa veszi át a Belügyminisztériumot. Egy római prefektus? Hm. Lesz itt Spárta – gondolhatnánk, és nem is járunk messze a valóságtól, hiszen az 59 éves Piantedosi életének nagy részét a Belügyminisztérium különböző osztályain töltötte és a prefektusi minőség sem egy puhánynak való pozíció. Amikor Salvini vezette a Belügyet, akkor Piantedosi volt a kabinetfőnöke, így végül is a Liga megkapta, amit akart, más kérdés, hogy nem Salvini a győztes, de erről majd később.

Jobboldali fordulatra készül Olaszország?

Nők a minisztériumok élén

Bár Melonit sokan vádolták fasizmussal, kormányának 24 miniszteréből hat a szebbik nem képviselőből kerül ki, ez pedig nem rossz arány a patriarchátusra hajlamos Olaszországban, hát még egy amúgy erősen konzervatívnak beállított Fratteli d’Italia rászéről. Eugenia Roccela került a Családügyi, Születésügyi és Esélyegyenlőség Minisztérium élére (szép név egy minisztériumnak, khm…), amely Meloni számára, aki az LMBTQ-jogokkal szemben nem kicsit bartáságtalan, fontos minisztériumnak számít, valószínűleg hallunk még majd róla.

Összegzés:

Georgia Melonitól mindenki azt várta, legalábbis arra számított, hogy a választások után radikális átalakításba kezd, de a szakértőknek és elemzőknek csalódniuk kellett, ezzel együtt nem nevezhető meglepetésnek az új olasz kormány. Meloni ugyanis nemcsak Olaszország jól felfogott érdekéből nem ment neki az EU-nak, hiszen onnan számít ő is nem kevés anyagi támogatásra, hanem saját jól felfogott politikai érdekéből sem akarta túletetni koalíciós társait – A Fratteli d’Italia alaposan leelőzte a parlamenti választásokon a Ligát és az FI-t, tulajdonképp ma ő az olasz jobboldal vezető ereje, miközben az elmúlt években, Meloni politikai pályafutása alatt ezt a szerepet már vitte a Berlusconi-féle Forza Italia, vagy a Salvini-féle Liga is – ma mindkettő marginális támogatottságú párttá esett vissza, önállóan kormányra kerülni semmi esélyük, miközben arcaik – akár Salvini, akár Berlusconi – jelentősen megkoptak – és a jelenséget testközelből végigélő Meloni biztosan levonta a szükséges következtetéseket!

Meloni gondolkodásmódját talán a belügyi tárca helyzete mutatja meg a legjobban: odaadta ugyan koalíciós társának, a Ligának, de nem Salvininak, hanem egyrészt olyan embert választott/fogadott el erre a posztra, aki a Belügyminisztérium kötelékéből érkezik, ismeri a dörgést, így jó esélye van arra, hogy értékelhető eredményeket tudjon felmutatni munkája során, ami viszont elsősorban Meloninak hoz politikai hasznot, csak másod-, vagy épp harmadsorban a Ligának és Salvininek – nem zárom ki azt sem, hogy Piantedosi előbb-utóbb a Fratteli soraiban köt majd ki. Akárhogy is, Meloni mozgásaiból az látszik, hogy ügyelt arra, ne szolgáltassa ki magát túlságosan a koalíciós társainak, miközben a mérsékeltek helyzetbe hozásával (Tajani, Giorgetti) a kompromisszumképes politikus képét ölti magára. Nem túlbonyolítva ezt az összegzést, hiszen alaposabb elemzést igényelne a történtet, az látszik, hogy Meloni sikere egyúttal a Liga és az FI eltűnését is eredményezheti – és egyúttal ez jelenti a legnagyobb veszélyt is ránézve, hiszen a legnagyobb ellendrukkeri házon, másképp szólva a koalíción belül lesznek.

FORRÁS: G4Media

(Nethuszár)