Vucic tovább tárgyalna Koszovóval + KONTEXTUS

Az ukrajnai háború mellett és/vagy után térségünk második legforróbb pontja a Balkán, ahol a szerbek továbbra sem tettek le arról a Koszovóról, amely már régóta a saját útját járja, dacára annak, hogy alig két évtizede még a csetnikek rendeztek köreiben kisebb népirtást, amely csak azért nem járt sikerrel, mert az amcsik időben felléptek. De nézzük egyszer az MTI legújabb hírét a szerb-koszovói viszonyról, aztán jöjjön a KONTEXTUS.

Szerbia még nem írta alá az úgynevezett francia–német javaslatot, amely a Belgrád és Pristina közötti helyzetet rendezné, a tárgyalásokat még folytatni kell – hangsúlyozta Aleksandar Vucic szerb elnök csütörtökön Belgrádban a parlament rendkívüli ülésén, amelynek témája a koszovói helyzet rendezése volt.

A szerb államfő arról beszélt, hogy Koszovóval voltaképpen hatszáz éve, a rigómezei csata óta rendezetlen a helyzet, az utóbbi időszakban azonban több incidensre is sor került. Emlékeztetett arra, hogy Koszovó egyoldalúan döntött arról, hogy 2008-ban elszakad Szerbiától, Belgrád azonban ezt nem fogja soha elfogadni.

A két fél 2013-ban írta alá a kapcsolat rendezését célzó brüsszeli megállapodást, annak legfontosabb pontját, a koszovói szerb önkormányzatok közösségének a megalakítását azonban Pristina azóta sem hajlandó végrehajtani – emlékeztetett Aleksandar Vucic. Közölte, hogy ez a közösség nagyobb autonómiát biztosítana a Koszovó északi részén élő szerbeknek, amire azért lenne szükség, mert az utóbbi években számos alkalommal vált bizonytalanná a helyzetük a pristinai hatalom döntései miatt, ezért szervezett önkormányzatiságra van szükség ahhoz, hogy saját maguk alakíthassák az életüket.

Aleksandar Vucic szerint a Belgrád és Pristina közötti kapcsolat rendezése a világban folyó változások miatt vált sürgetővé. Most voltaképpen „egy harmadik világháború” folyik, és a másként gondolkodókat nehezen fogadják el. Az európai országok közül egyedül Szerbia nem csatlakozott az Oroszország elleni európai szankciókhoz. A szerb köztársasági elnök közölte, hogy az úgynevezett francia–német megoldási javaslat pontjai még mindig titkosak, azt azonban elmondta, hogy a javaslat negyedik pontja nagyon nehezen elfogadható Szerbia számára, mert arról szól, hogy az ország nem akadályozhatja a jövőben Koszovó nemzetközi szervezetekbe történő felvételét. Ezzel pedig Koszovó az ENSZ, a NATO, az Európai Unió vagy bármely más szervezet tagjává válhat.

Aleksandar Vucic egy tíz pontból álló tervvel is előállt, amely Szerbia következő időszakra vonatkozó feladatait összegzi. Ezek között a béke és a stabilitás megőrzése, a koszovói szerb önkormányzatok közösségének megalakításáért folytatott harc folytatása, a Koszovóval és a nemzetközi képviselőkkel folytatott tárgyalások, illetve az európai integráció folytatása, valamint a nemzeti érdekek megőrzése és az ország további fejlesztése is szerepel.

FORRÁS: MTI

KONTEXTUS: Kezdjük ismét az elejéről: Vucic nem írja alá azt az egyezséget, amelyet a németek és a franciák ajánlottak fel neki, és amely – állítólag – rendezné a két ország viszonyát. Ugyanakkor fingunk sincs arról, hogy mit takarhat ez az egyezség, a szerb elnök szerint is ez titkos, így nem tudjuk megállapítani, hogy az abban foglaltak jók-e vagy sem a térség és úgy általában véve Európa számára. Azaz, dehogynem tudjuk: elég csak egy pillantást vetni a szintén német–francia bábáskodás mellett létrejövő minszki egyezségre, és annak utóéletére – épp háborúznak a felek.

Az sem túl biztató, hogy német és francia közvetítéssel szeretnének békülni, miközben a balkáni háborúk idején mindkét állam rendesen hipokrita attitűddel járult hozzá a harcok elhúzódásához. A németek pl. nem akartak fegyvert küldeni a megtámadott horvátoknak, mi több, szorgalmazták a Jugoszlávia elleni fegyverembargót, ami aztán életbe is lépett, így a jugoszláv hadsereg többségét adó szerbek nyugodtan élvezhettek a katonai felszerelések birtoklásának előnyéből fakadó népirtási lehetőségeket, az utóiratot Vukovárnál lehet elolvasni. A franciák pedig a bosnyák hadszíntér idején akadályozták meg többször a NATO-gépeket abban, hogy komolyabb nyomást gyakoroljanak a szerbekre, akik köszönték szépen és minden különösebb zavaró tényező nélkül, némi holland kéksisakos asszisztálás mellett lezavarták a srebrenicai népirtást.

Az európai töketlenkedésről, és a nagyszerb vérengzésről az alábbi cikkünkben olvashatsz horrorisztikus részleteket:

Holland “igazság”szolgáltatás: népirtásért 10% felelősség – A Nethuszár bemutatja: ez volt Srebrenica, és ezt (nem) tették a hollandok

Hogy a posztfacebookos korban olyannyira fontos idővonalat tisztába tegyük: Milosevics már a nyolcvanas végén beígérte a nagyszerbeknek Rigómezőt, de a skipetárok megúszták még egy pár évig, mert a horvát majd a bosnyák front lefoglalta a birodalmi álmokat dédelgető rácputyint, de, ami késik, nem múlik alapon, Dayton után nemsokkal nekiláttak felszabadítani és nácitlanítani, csakhogy addigra Amerika megunta, hogy az európaiak töketlenkedése miatt mindig neki kell jönnie rendet tenni, így időben léptek és kicsit megszórták Belgrádot, ezt az eseményt szokták ma a putyinisták úgy emlegetni, mint valami ősbűnt, mivel az ENSZ BT engedélye nélkül lépett az US Army, elfeledve azt az aprócska tényt, hogy a BT-nek vétóval rendelkező tagja az a Ruszijá, aki mindvégig támogatta a balkáni szerb mészárosokat.

És akkor ugorjunk vissza a jelenbe: az erősen oroszbarát szerbek, az európai allűrökkel alig rendelkező, de az uniós csatakozást azért óhajtó Vucic elnökükkel most épp Moszkva házibolondját játsszák a Balkánon. Ez nem lenne annyira nagy baj, ha a fentiek alapján nem tudnánk azt, hogy ők bizony képesek ki-, le-, és meglőni bárkit, ha a nackóvér felpezsdül bennük.

Csakhogy elteltek azok az idők, amikor a szerbek akarták megmondani a komplett Balkánnak, hogy hány óra van negyedegykor, így a skipetárok köszönik szépen, és magasról tojnak Belgrádra, a többit pedig csak azért nem lépik meg – egyelőre –, mert a fejlett Nyugat erre kéri őket. Egy koszovói albánok vs. szerbek csatából nagyon nem biztos, hogy az utóbbiak jönnének ki győztesen, és a muzulmán bosnyákok, a rokonnépség Albánia, Makedónia déli területei és Montenegró jelentős része borulna olyan lángokba, amelyhez már Szaúd-Arábia és Törökország is szívesen szállít tüzelőanyagot.

Hogy mennyire nem tanultak semmit saját kárukból a szerbek, azt Vucic szavai nagyon is jól példázzák: Koszovó, mondja a szerb főnök, „egyoldalúan” döntött úgy, hogy nem kér Szerbiából – véralgebrai szakkérdés következik: egy négyzetkilométerre jutó népirtások száma mennyiben növeli és/vagy csökkenti az egyoldalúságot?

Rigómező kérdése hatszáz éve megoldatlan – folytatja Vucic.

Igen, khm, és mondjuk Palesztina, mint zsidó föld kb. háromezer éve, de ebben a tér-idő kontinuitásban még rengeteg szereplő találná meg a maga kis számítását, közös kapocs, hogy jól fejlett humanoid módjára egymás agyoncsapása lenne az egyetlen kiút, aminek a pandamacik és az esőerdők örülnének a legjobban, végül is az emberi faj teljes kiiktatását akár zöldpolitikának is vehetjük, cinizmus kérdése az egész.

A javaslat negyedik pontjáról tudunk valamit: ez nem engedné meg Szerbiának, hogy megakadályozza Koszovó nemzetközi szervezetkehez való csatlakozását. És ez nem fogadható el Szerbiának. Hát nem aranyos? Mintha Putyint hallanád, akarom mondani, pont őt hallod. Nem tudom felfogni, hogy Belgrád miért képzeli azt magáról, hogy 1. Koszovó az övé és 2. még mindig ők a balkáni birodalomépítők, de most már nem is akarom megtalálni a válaszokat, elvégre, ha nem tanultak saját hibáikból, akkor ki vagyok én, hogy megmondjam nekik a tutit, ugye?

Kezdő geopolitikusoknak és az orosz propagandától meghülyített történelemrelativizálóknak tegyük hozzá, hogy amikor a balkáni háború őrülete elindult, akkor a szerbek voltak az urak a Balkánon, alig öt évvel később már elvesztették Horvátországot, Szlovéniát, Boszniát, hogy az így megmaradt új államból, a Szerb-Montenegrói Köztársaságból a crnagoraci tesók egy elegáns népszavazással távozzanak, így kapjuk meg a mai Szerbia térképét.

Hát nem volt zseniális ez a politika?

És Vucic ezen az úton haladna tovább, nem kevés francia–német tökölés mellett, aminek borítékolhatóan az lesz a vége, hogy a skipetároknak egy szép nap lépnek és lelépnek maguktól. Véres lesz ez a szép nap, a történelembe majd mint Belgrád utolsó kenete vonul be, de addig is, szurkoljunk Vucicnak, aki továbbra is tárgyalna, például a koszovói szerb önkormányzatok létrehozásáról, mert az emberi és kisebbségi jogok olyannyira amorf képződmények, hogy az egykori népirtóknak is megengedik, hogy intézményes keretek között védjék magukat.

By the way: cserebere mintára, ugye a Presevo-vögyben is lesz albán autonómia, Mr. Vucic?

(Nethuszár)