Ledobja, vagy nem dobja?

Igazán furcsa dolgok zajlanak mostanság Moszkvában, annak is főként a Kreml által dominált vidékén, ez utóbbi mondjuk teljes Oroszországot is jelentheti, de a politikai földrajz ilyetén elemzésébe most nem megyek bele, helyette nézzük, miről is van szó. Vagyis: miről is nincs szó? Azaz: mármint, illetve, tehát ésatöbbi – ugyanis ember legyen a talpán, aki megfejti a mai eseményeket, persze nekünk sikerült, és nem is volt annyira nehéz.

Az van ugyanis, hogy Putyin kisebb hisztirohamot kapott, amiért nagyjából 50 – le is írom, hogy jobban értsd: ÖTVEN – ukrán fegyveresnek látszó emberke betámadt egy falut Oroszországban. Terroristamerényletekről beszél, az ukránok állítólag túszokat is ejtettek, Vlagyimirovics pedig összehívta a Nemzetbiztonsági Bizottság ülését, ez utóbbit Peszkov tagadja, mármint szerinte nincs ilyen ülés, ami azt is jelentheti, hogy már javában zajlik, de jelentheti azt is, hogy nem jelent semmit, ugyanis ez az aspektus csak a spektákulum szempontjából lényeges, a történet végeredményét nagyból három-négy nappal korábban már eldöntötte őháborúsbűnössége, I. Vlagyimir cár.

Ekkor történt ugyanis az, hogy Vlagyimirovics felhívta az FSZB figyelmét arra, hogy fokozottabban kell figyelni az orosz–ukrán határt, mert szabotázsakcióktól, terrorista támadásoktól tart az orosz államfő. Nos, Vlagyimir Vlagyimirovics sem hiába ivott pertut rénszarvasvérből készült koktéllal a sámánokkal, a csávó rendesen a jövőbe lát, ugyanis, mit ad Isten és a GRU?, alig pár nappal Putyin figyelmeztetése után tényleg ukrán szabotőrök akcióznak Mother Russia közel sem szent földjén.

Itt hívnám fel a figyelmét azon olvasóknak és érdeklődőknek, akik az utóbbi esztendőt átaludták, hogy az orosz állam hadserege nagyjából 300 ezer főnyi katonával tartózkodik egy Ukrajna nevű szuverén állam területén, ha pedig már ott vannak, azt csinálják, amihez a legjobban értenek: fosztogatnak, gyilkolnak, embereket, köztük kisgyerekeket rabolnak és ezekhez hasonló, mélyen ortodox és csúcscivilizációs tetteket hajtanak végre, mindezeket persze bőszen tagadják a szívükben orosz, nyelvükben magyar zokniagyúak, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyhoz.

Szóval, 50 ukrán katona átsétál Oroszországba, az már fene nagy terrorizmus, ha háromszázezer red armys tömeggyilkosságokat követ el a szuverén ukrán állam területén, az specoperácijá, ilyen ez az orwelli neorusszijá – megtévesztésig hasonlít arra a régire, amitől annyira vágytunk szabadulni.

És akkor mi történt valójában?

Történt valami az orosz–ukrán határ közelében, orosz oldalon. Nem tudjuk, hogy mi, mert erről egymásnak ellentmondó hírek érkeznek, az ukrán főparancsnokok tagadják, hogy katonáik arra jártak volna, a Kreml persze váltig állítja, állítólag civileket ejtettek túszul, ami nagyon vicces, ugyanis ennek ukrán szempontból az égadta világon semmiféle harci- politikai-gazdasági és demográfiai értéke sincsen, de a racionalitás sem Putyin erőssége, ezt legkésőbb 2022. február 24. óta tudjuk.

Nagyobb kérdés az, hogy az a valami, ami vagy történik vagy nem, miért is történik
?

Nos, ezt annyira megfejteni nem nehéz, mint azt elsőre gondolnánk, elég hozzá mentesíteni magunkat az orosz propagandától, illetve alaposan felvértezni magunkat az orosz politikáról szóló ismeretekkel, máris kialakulnak a lehetséges forgatókönyvek, amelyek akár együttesen is igazak lehetnek, lássuk csak:

Putyin visszanyúl az egyszer már jól bevált forgatókönyvhöz: a csecsen háború megindításának igazolásául az FSZB tömbházakban hajtott végre robbantásokat, amit a csecsenekre kentek. A műveletet kínosan balul szervezték meg az ilyesmiben amúgy sem túl acélos orosz szolgálatok, de ez errefelé nem nagyon probléma, az akcióknak ugyanis nem hitelesnek kell lenniük, bőven elég, ha a Kremlből annak látszanak. Valami ilyesmi történhet most is: Putyin szépen megszervezi az önmerényletet, aztán erre hivatkozva valami komolyabb lépést hajthat végre, de még mielőtt erre rátérnénk, mi lehet a motivációja?

Nos, Putyinnak szembe kell néznie egy nagy-nagy kihívással: a háború sehogy sem halad, a nagy áttörés immár biztos, hogy elmarad, a beharangozott orosz offenzíva pont annyi volt, amennyit ezen tél végén láttatok belőle, azaz: semmi extra. Nem tudtak nagyobb városokat elfoglalni, Bakhmut fél éve, vagy tán több is, hogy nem adja meg magát, iszonyatos mennyiségű áldozat orosz részről, közben érkezik a tavasz, felolvad a talaj, a páncélosoknak kampó, a tempó lassul, a nyugati fegyverszállítmányok érkeznek, szóval, a helyzet minden, csak nem rózsaszínű Vlagyimirovics elvtárs számára, akinek egy ennél súlyosabb politikai gonddal is szembe kell néznie: az ellenőrzött hatalomátadás egyre gyakrabban felmerülő igényével. Írtunk már erről korábban is, a történet kényege az, hogy az orosz állam fajsúlyos szereplői közül egyre többen kérik Putyint, hogy indítsa el ezt a folyamatot, amelyek a végén – az előzetes egyezség szerint – Patrusev fia, Dimitrij lenne az elnök.

Mindehhez nagyon nem fűlik Putyin foga, emiatt voltak már kisebb-nagyobb összezördülései Patrusevvel is, akit – egyes hírek szerint – még Geraszimov is támogat. Márpedig, a Kirill pátriárka által kiadott nukleáris bibliamagyarázó zsebkönyv szerint is, aki egyszerre húz ujjat Patrusevvel és Geraszimovval, az könnyen kiesik a kilencedikről, zuhanás közben pedig elüti őt egy véletlenül arra közlekedő oligarcha-luxusjacht, de mit csináljunk, nem lehet mindenki olyan maradi, hogy ágyban, párnak között haljon meg, Oroszország e téren pedig nagy újító, ezt azért ismerjük el.

Nos, a fentiekhez csak annyit kell még hozzátegyünk, hogy a 2024-es esztendő azért nincs annyira messze, de elég távol ahhoz, hogy Putyin kiszámíthatatlannak ítélje meg, számára pedig kulcsfontosságú a jövő év, akkor indul ugyanis a választáson elnökjelöltként immár X-edik alkalommal, ez az a képlet, ahol X meredeken tart a végtelenhez.

Összegezve: belpolitikai okai bőven vannak Putyinnak arra, hogy egy ilyen kamuakcióval meg tudja lépni azt, amit meg akar lépni, de mik lehetnek ezek? Nos, sötét, nagyon sötét, és legsötétebb verziók jöhetnek szóba:

Hadat üzen Ukrajnának. Hivatalosan.

Ezzel mondjuk az egész világ körberöhögi őt, kivéve persze az olyan segglyuk-államok, mint Irán vagy Észak-Korea, esetleg az emberi jogok mély tiszteletben tartásáról híres Nicaragua, de Vlagyimirovicsunkat ez nem zavarja: neki ugyanis otthon kell eladnia azt, hogy…

Hogy mit?

Például az elnökválasztások elhalasztását a jó népnek, a katonai és gazdasági erőt képviselő blokknak pedig azt, hogy most nincs itt az idő az ellenőrzött hatalomátadásnak, mert Ruszijá Anyácska támadás alatt áll. Itt erősen fontos lenne, hogy Patrusev ezt elhiggye, amire azért van kevés esély, hiszen ő ismeri a legjobban az ilyen cseleket: a cikk elején említett csecsen háborút igazoló tömbházrobbantásokat ugyanis ő vezényelte le, majd ő tüntette el a bizonyítékokat és kente el az ügyet. Hogy ebből kinő majd egy Patrusev-Putyin összecsapás vagy sem, azt ma még korai megjósolni, de emlékezettek vissza a Kirill-biblia szövegére – vannak még kilencedik emeletek Moszkvában, ahol nem csukódnak az ablakok.

A hadüzenettel ugyanakkor Putyin egy másik legyet is leüthet, ha már ez maradt neki, mert az ukránok nem hagyják magukat lecsapni. Kihirdetheti a hadigazdaságot, és egy sor olyan intézkedést hozhat, amitől az orosz költségvetés fellégezhet. Persze, ha levegőnek nevezzük azt, hogy a szart átteszi az állam egyik zsebéből a másikba, de Oroszországban vagyunk, ahol a kilenc is páros, ha azt úgy diktálja valaki hatalmasság.

Szóval, hadigazdaság, amivel csak a gond, hogy már most is munkaerőhiánnyal küzdenek a ruszkik, pedig a börtönökből is toboroznak tanképítőket, nemcsak a Wagner jár ebbe a biobazárba ágyútöltelékért. Persze, a hadigazdaság kihirdetésétől még nem lesz több munkaerő, az embernek még Oroszországban is eleve elrendeltetett az az evolúciós kezdeti korszaka, előbb az anyja csicséből szopik, majd kicsi autókat tologat a homokozóban és csak ezt követően kerül válik alkalmassá munkára. Ruszijá komoly demográfiai katasztrófával nézett szembe már a háború előtt is, ezen pedig a spécoperácijá egyáltalán nem segített, közel 200 ezer halott és több mint egymillió sorozás elől külföldre menekült munkaképes fiatallal nem Ruszijá az az állam, amely megnyeri a jövőt.

Putyinnak ez viszont teljesen mindegy: ő azért akar majd hadüzenetet, hogy ezzel belpolitikai helyzetét stabilizálja, kérdés, menyire jön ez össze neki, ugyanakkor az sem mellékes szempont, hogy egy hivatalos háború esetén, ahol a Kreml szerint az orosz államot érte támadás, akkor bevetetőek az atomfegyverek.

Nos, mielőtt a szívetekhez kapnátok, hogy ja, tényleg, csak szólók, hogy ezt is megírtuk már korábban: erősen nagy a valószínűsége annak, hogy Putyin, a háború valamely szakaszában majd ledobja a nukit – hogy ez most az a szakasz, vagy sem, az kiderül nemsokára, de az, hogy ez az őrült csávó pár nappal ezelőtt felmondta a START-egyezményt, az nem sok jóra enged következtetni.

Addig is, üljetek nyugodtan, olvassátok a Nethuszárt, kövessétek Facebook-oldalunk, mert onnan fogtok elsőként értesülni arról, ha éjjel is ragyog majd a nap.

Boldog nukleáris csapást mindenkinek!

A putyinistáknak pedig üzenjük: Mozart is a great composer!

(Nethuszár)