Az utolsó május 9.: az orosz lúzerség nagy napja

 

Amikor e sorokat írom, hétfőről keddre virradó éjjel, a nagy kilencedikei győzelmi mámor hajnalán, akkor Moszkvában FSZB-ügynökök ezrei kapkodnak még mindig a Kreml körül, hogy holnap minden, de minden tényleg flottul menjen: ne zavarja meg valami ukránnak becézett drón a légvédelmével addig bölcselkedő Kremlt, ne tiltakozzanak az orosz emberek se halkan, se szimbolikusan, de főleg hangosan a háború ellen, amit az orosz újbeszél nemcsak spécoperácijának nevez, hanem börtönnel bünteti azt, aki nem így tesz. Május 9., a nagy ruszki győzelem napja, amikor Szovjetunió legyőzte a náci Oroszországot, hogy Sztálin ott folytassa, ahol Hitler abbahagyja, és a történelmi léptékkel csak pár percre elejtett, a vöröscsillagos pravoszláv keresztbe bújtatott szvasztikás stafétát ma már Putyin vigye tovább arra a kevés időre, ami a Szent Ruszijának még megmaradt ebben a történelemnek nevezett kuplerájban. És ez nem sok.

Mit Nyugat? Mit NATO? Mit Amerika? Ezer meg ezer nyugati fegyver, politikus, korporáció vagy hadsereg sem tudott volna ilyen rövid idő alatt ennyi kárt okozni Oroszországnak, amennyit Putyin tett alig egy év alatt. Mert hogyan is kezdődött? Majdnem úgy, hogy megint sikerült…

Mert még a háború előtt Putyin agyba-főbe emelte a gáz árát, hogy ezzel zsarolja az európaiakat, gondoltuk akkor, pedig csak a háborújára gyűjtötte a pénzt. Mi sem mutatja jobban balfaszságba ágyazott békevágyunkat, hogy a Nyugat akkor még fizetett, mint a katonatiszt. Putyin aztán letagadta, hogy háborút akarna indítani, még 24 órával azelőtt is, hogy megindultak volna csapatai, az volt a hivatalos kommunikáció, hogy a háború csak Amerika és a Nyugat fantáziájában létezik, ők persze, a ruszkik, ilyent soha nem csinálnának.

Aztán megindultak.

Ez lett a vesztük.

Paradox, de ez lett a mi szerencsénk.

Ki tudja, ha Putyin tovább folytatja a zsarolását, de nem indít háborút, akkor, elnézve a pipogya németeket, talán már tényleg Berlinben lenne kancellár, hivatalos neve persze látogatás, occupation, no just visiting. Putyin viszont elindította tankjait, és ezzel egy csapásra kisodorta Oroszországot a történelem színpadának szélére, idő kérdése, hogy mikor zuhannak le a szakadékba.

Azt mondták, hogy az orosz és az ukrán testvérnép, őket akarják felszabadítani, a tesók majd virággal várják őket. Kaptak egy negyvenmilliós országot, ahol utálják őket, mint a büdös szart, és ez a következő ötven évben aligha fog változni.

Azt mondták, három nap alatt beveszik Kijevet és ezzel együtt Ukrajnát. Azóta kénytelenek voltak visszavonulni Kijev alól, majd kipicsázták őket Harkivból, Herszonból, és ma ott tartanak, hogy napi 150 méter előrenyomulás Bahmutban már orosz katonai sikernek számít.

Azzal riogattak, hogy beizzítják az atomfegyvereiket. Kicsit meghökkentünk ugyan, de nem tántorodtunk meg, hanem még erősebben álltunk az ukránok mellé.

Azt mondták, nem adnak majd több gázt, ha nem viselkedünk jól, értsd, nem nézzük ölbe tett kézzel, ahogy csecsemőket és aggastyánokat rakétáznak le, nőket erőszakolnak meg és civileket dugnak be tömegsírba. Most meg sírnak, hogy nincs Északi Áramlat. Nem tudnak gázt eladni, a bevételek csökkennek.

Azt mondták, hogy nem baj, majd visszamegyünk mi a Gazprom-meleg akolba, amikor télen fagyoskodnunk kell. És propagandafilmet is gyártottak a fagyoskodó londoniakról, akik kénytelenek megenni gyerekük kedvenc aranyhörcsögét.

Mi pedig? Mi pedig leváltunk az orosz gázról, különösebb megrázkódtatás nélkül vészeltük át a telet, Putyin pedig még mindig azt várja, hogy megfagyjunk. Nem tettük meg neki ezt a szívességet – ezt sem.

Több millió orosz hagyta el az országot, mert nem akart bevonulni a seregbe, hogy Putler bábjaként hagyja ott a fogát egy donbászi mezőn. Fiatalok, képzettek menekültek el egy olyan országból, amely a háború előtt is a demográfiai szakadék szélén táncolt. Mindehhez még tegyük hozzá az Ukrajnában elveszített 200.000 ruszkit. Ők sem a nyugdíjasok közül kerültek ki, és Ruszijá lassan kiürül. Szó szerint.

Azt mondták, új, igazságosabb világrendet akarnak – csak épp a világ nem akarja őket, de azon nem gondolkodnak el, hogy vajon miért. Az új világrend egyébként tényleg összejött, egyrészt pont olyan, mint a régi hidegháborús, és sokunknak nincs benne semmi új, ezért sem akarjuk vissza, másrészt pont arrafelé megy a világrend, amerre háború nélkül is ment volna. Amerika a Csendes-óceáni térségben próbál úrként megmaradni, Kína faszakodik, de ez volt eddig is, most egy kicsit felgyorsultak az események, de a ruszki semmi alapvető változást nem tudtak maguk számára elérni.

Emlékszünk még? Azt mondták, vége a petrodollárnak, jön a világrubel időszaka. Ha, ha, ha – és annyira balfaszok voltak, hogy azt sem vették észre, jót kerestünk azon is, amikor Putyin elrendelte a rubelben való kötelező fizetést, nagyjából ebből is tudjuk finanszírozni Ukrajnát. Mert mindenhez, de mindenhez, amihez ez az őrült hozzáér, az sárrá, dagonyává és vértócsává változik. Ennyit tud, de ezt egyelőre még hajtja.

Azt akarták, hogy Putyin nagy hadvezérként, a Nyugat által is elismert államférfiként vonuljon be a történelembe. Kapott egy háborús bűnösöknek szóló meghívást a nemzetközi bíróságra.

Azt mondták, meg kell akadályozni, hogy a NATO kelet felé terjeszkedjen, már az is sok volt, ami a háború előtt volt, akarták is, hogy mindenki kilépjen, aki 1997 után lépett be – megkapták cserébe Finnország és Svédország NATO-tagságát.

Azt akarták, hogy meggyengítsék Európát, és ez sem jött össze. A háború előtt a szétesés küszöbén álltunk, a keleti államok a nyakukat vették volna a nyugatiaknak és fordítva, most pedig egységesebbek vagyunk, mint valaha. Azt hitték, hogy a neomolotovribbentropiánus Északi Áramlat alkuval Németországot megvették, és rajta keresztül majd irányíthatják Európát is. És megindította a háborút, a lenygel tetőtől-talpig felfegyverkezett és olyan szinten kezdtek bele a nemzetközi politizálásba, hogy a jövő Európájában a lengyelek nélkül már semmit sem lehet majd eldönteni. A balti államok? Dettó. Románia? Dettó. Az addig gyenge Európa helyett Putyin kapott egy olyan kontinenst, amely fegyverkezik, és ahol azoknak a szava erősödött meg korábban el nem képzelhető mértékben, akik zsigerből és szívből gyűlölik őt és terrorista országát.

Elhitették velünk, hogy övéké a világ második legerősebb hadserege. Most ugye te is felröhögtél? Nos, nemhogy a második, de a háború végére az első ötben már nem lesznek benne.

Putyin elintézte.

Sajnos még sok ukrán hazafinak kell meghalnia amíg vége lesz, de vége lesz, és Oroszország nem fog nyerni – ez biztos.

Talán ez az utolsó május kilenc, amit még megtartanak a Vörös téren.

Isten adja, hogy így legyen!

(Nethuszár)