„Energetikai furkósbot” nélkül – a földgázfegyver nem működött

A gáz ára Európában lecsökkent ezer köbméterenként 360 $ környékére. Ez már nem csupán a háború előtti szint, még csak nem is az a szint, amivel 2021-ben elkezdődött az európai energetikai válság, amit tevőlegesen „felfújt” a „Gazprom”, csökkentve a szállításokat azokban a pillanatokban, amikor Európának a legnagyobb szüksége volt rá. 360 $ ezer köbméterért – pontosan tízszer kevesebb attól a csúcsértéktől, amelyet 2022-ben Európában elért a földgáz ára, először rövid idővel az oroszországi fegyveres erők Ukrajna területére történt betörése után, aztán pedig az „Északi áramlatok” felrobbantása után.

Szerző: Makszim Blant MGIMO-t (Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Egyeteme) végzett gazdasági elemző, publicista. Fordította: Számel Pál.

Eközben a „Gazprom” részesedése az európai piacból drámai visszaesés után megállt 10% alatt. Ez pedig azt jelenti, hogy mindössze egy év alatt Európa végre tudta hajtani azt, amire a legmegveszekedettebb optimisták is legalább egy évtizedet saccoltak – ki tudta váltani az oroszországi gázszállítás zömét. Mindössze egy év alatt Oroszország és az Európai Unió kölcsönös gazdasági kapcsolata 180 fokos fordulatot vett. Az Oroszországtól hosszú éveken át fennálló energetikai függés radikálisan csökkent.

Most pedig az európaiak nyugodtan (számukra előnyös árakon) tölthetik fel gáztározóikat a következő fűtési szezonra, és vitathatják meg az oroszországi energetikai szektor elleni szankciók szigorítását. A Financial Times információi szerint a fejlett országok már ezen a héten a „G Hetek” csúcstalálkozóján Hirosimában megtilthatják az oroszországi fűtőanyag – jelenleg nem használt – csővezetékeken való szállításának megújítását.

Mindössze egy év alatt Oroszország és az Európai Unió kölcsönös gazdasági kapcsolata 180 fokos fordulatot vett

Korábban a „Gazprom” lényegében betöltötte a Külügyminisztérium egyik osztályának szerepét, Oroszország részéről a gázzsarolás volt az az állandó háttér, amit úgy Brüsszelben, mint az EU tagállamok fővárosaiban észben kellett tartani. A „szelep elzárásának” fenyegetése állandóan a levegőben lógott, a háború kezdete után pedig bizonyos ideig ez volt az egyetlen indok arra, hogy az európai vezetők kommunikáljanak Putyinnal, természetesen a harci cselekmények leállításán, és az orosz hadsereg Ukrajnából való feltétel nélküli kivonulásán túl.

Egy évvel ezelőtt még a Kreml fel tudta használni fenyegetésként az energiahordozók szállításának teljes leállítását Európa felé, hogy megegyezzen a NATO további bővítésének leállításáról, sőt még a Krím Oroszország általi annexiójának hallgatólagos elismeréséről is. Most a fejlett országoknak Putyinnal egyszerűen nincs miről tárgyalni. Viszont a „Gazprom”-ot és az orosz költségvetést a fejlett országok energetikai szankciói módfelett fájdalmasan érintik.

A költségvetésről szóló törvényt szét lehet tépni, ki lehet dobni a szemétkosárba

A múlt hét végén Oroszország pénzügyminisztériuma beszámolt a szövetségi költségvetés áprilisi végrehajtásáról. Összeomlás – amiről a márciusi eredmények megjelenése után szóbeszéd indult – nem történt. Viszont 2023. első két hónapjában az orosz kormányzat 2,6 ezer milliárd rubellel többet költött, mint amennyit adóban, illetékekben beszedett. Ezután márciusban az oroszországi vállalkozások megváltak a 2022-es jövedelemadójuktól, így a pénzügyminisztériumnak bizonyos, kb. 200 milliárdos többlete is lett. Áprilisban meg újra keletkezett egy ezermilliárd nagyságrendű lyuk. Az év első négy hónapjának eredménye alapján a deficit 3,42 ezermilliárd rubel. Ez majdnem félezer milliárddal nagyobb, mint ami a költségvetési törvényben a teljes 2023-as évre elő van irányozva.

A pszichológiai fontosságú határt átléptük. A költségvetésről szóló törvényt szét lehet tépni, ki lehet dobni a szemétkosárba, vagy a gazdasági tendenciákat követve, visszaadni átdolgozásra. A továbbiakban semmi által sem korlátozott abszolút szabadság következik, és az oroszországi hivatalnokok által olyannyira szeretett körülményekhez alkalmazkodó cselekvés.

„És legalább amiatt hadd ne fájjon a feje, hogy honnan vegyen pénzt”

Az egész dolog további könnyedségét adja, hogy Anton Sziluanov pénzügyminiszter hivatala egyszerűen fogja és költi a pénzt, nem törődik túlságosan annak forrásának magyarázatával. Sem a Nemzeti Népjóléti Alap felhasználási üteme, sem az államadósság növekedése még csak meg sem közelíti ezt az égből hullott, csaknem három és fél ezermilliárdot. És ha így van, akkor ahol három akadt, ott tíz is lesz. Végső soron a kormány rendkívüli helyzetben cselekszik. És legalább amiatt hadd ne fájjon a feje, honnan vegyen pénzt.

Anton Sziluanov, aki miniszteri szolgálatának első tíz évében mindig a bevételek megszerzésével volt elfoglalva, az utóbbi hónapokban egyre több optimizmust tanúsít. Legutóbbi nyilvános megjelenését az olajárak elkerülhetetlen gyors növekedéséről szóló bejelentés kísérte. Ennek a magabiztosságnak alapjául az OPEC+ áprilisi, a soron következő önkéntes kitermelés-csökkentésről szóló döntése szolgált (az előző 2022 októberében volt). Ám most, két héttel azután, hogy az önkéntes kitermeléscsökkentés életbe lépett, az árak szintje alacsonyabb még annál is, mint amikor a döntést meghozták. Április elején a Brent hordójáért 80 $-t fizettek, most meg nem adnak 75 $-t se.

Minden másnál erősebben csökkentek a gépgyártó vállalatok megrendelései

Eközben folytatódik az orosz gazdaság telepumpálása fedezet nélküli rubellel. Ennek fő eszköze a titkosított katonai kiadások csatornája. Pontosan ez a teljesen átláthatatlan (és már régen nem védelmi) szektor biztosítja most Oroszország GDP-jének, ipari termelésének és egyéb jellemzőinek statisztikai stabilitását. Azt, hogy mennyi és konkrétan mi jön le a gyártósorról, no és mennyi tűnik el visszavonhatatlanul Ukrajna területén, megbecsülni szinte lehetetlen.

Vannak amúgy közvetett módszerek legalább a számok nagyságrendjének megbecsülésére. Például a múlt héten adták ki a „Szeversztal” /Északi Acél. a ford./ vállalat rövid áttekintését, amelyben le van írva, hogy az acél felhasználás Oroszországban az első negyedévben 3%-kal csökkent a múlt év azonos időszakához képest. Ráadásul minden másnál erősebben csökkentek a gépgyártó vállalatok megrendelései. A vállalat ezt a külföldi autógyártók távozásával magyarázza. De ha visszaemlékszünk Dmitrij Medvegyevnek a Biztonsági Tanács elnökhelyettesének látogatására az „Uralvagonzavod”-ban ( a fő tankgyár az Urálban. a ford.), azt lehetett volna feltételezni, hogy a tankok, páncélozott harci járművek, egyéb – kettős felhasználású és egyértelműen katonai rendeltetésű – eszközök gyártásának meredek emelkedése kompenzálná a polgári személygépkocsi-gyártás bedőlését. Végül is egy tankban több acél van, mint egy tucat „Mercedes”-ben. És lám, nem kompenzálta.

Ugyanakkor a „Szeversztal” beszámolóiban a legfigyelemreméltóbb, hogy második helyen az acélfelhasználás csökkentésében a gépgyártás mögött az oroszországi üzemanyag-energetikai szektor, és annak legnagyobb felhasználója a „Gazprom” áll.

Arra lehetett számtani, hogy az oroszországi monopolhelyzetet élvező cég igyekszik kompenzálni a nyugati irányban elvesztett csővezeték kapacitását a belső hálózat felgyorsított fejlesztésével, és a keleti irányok kiépítésének még erősebb felgyorsításával.

Újabb extraprofitot nincs honnan venni

Csakhogy ez nem történik meg banális oknál fogva: a „Gazprom”-nak erre nincs elegendő pénze. A 2021-2022-es időszak extraprofitját, ami a gáz világpiaci árának kiugró növekedéséből származott, még a múlt évben kisajátította a pénzügyminisztérium. Újabb extraprofitot meg nincs honnan venni. Ez pedig arra a következtetésre kényszerít bennünket, hogy bármilyen monopolhelyzetünk kihasználására tett kísérlet, a monopólium megsemmisítéséhez vezet. Putyin Európa ellen bevetett „gázfegyvere” egyszer-használatosnak bizonyult.

Forrás: Svoboda

(Nethuszár)