Demeter Szilárd: az István, a királytöbb mint remekmű: megtartó erő

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Demeter Szilárd a Mandineren fejtette ki, hogy miért fontos számára, mindannyiunk számára az István, a király remekmű. Olvasva az írást, bennem is előjönnek a képek: elvett villany, agyontekert magnókazetta, titkokban hallgatás, meg ne tudják a szekusok.

Ki az a Koppány? Mert mi csak dákoromán kontinuitást hallottuk addig, meg azt, hogy volt itt magyar világ, s lesz is még. A nem kell olyan Isten, aki nem tud magyarul, az Vásárhelyen, protestánsoknál kissé másképp jött le – mindenki értette, és mindenki úgy értette.

Alább egy részlet Demeter Szilárd cikkéből:

Igaza van Szinetár Miklósnak abban, hogy az István, a király műfaja: remekmű. Tegnap sajtótájékoztató keretében mutatták meg az új szereposztást, jó hangok, erős hangok, biccentettem magamban. A szervezők az alkotók mellé ültettek, Szörényi Levente és Bródy János mellett ülni megtiszteltetés, hát hallgattam, ha kérdeznek, válaszolsz, egyébként légy csendben, figyelj, tanulj, ha nagy emberek közelébe keveredsz, így neveltek. Mind a hárman azt akarjuk, hogy száz év múlva is énekeljenek itt magyarul — szólalt meg Bródy. Ezért vagyok itt — válaszoltam. Ebben maradtunk. Azt már csak most gondolom hozzá: a százéves célfüggvény szükséges feltétele, hogy ez a több mint ezeréves keresztény állam megmaradjon a szentistváni fundamentumain. Ahhoz viszont, hogy a szükséges mellé az elégséges feltételeket is biztosítsuk, kell nekünk az István, a király. Mert ahogy elnézem a könnyűzenei trendeket, aziránt vannak kétségeim, hogy a fiammal azonos zenei nyelven fogunk–e beszélni a közeljövőben. A kamaszkori szocializáció következtében majd megvívja a szabadságharcát a szülői ízlésterrorral szemben, ez a dolgok rendje. Elképzelhető, hogy érzelmileg nem tud majd kötődni a hangszerekhez, lámpás erősítőhöz, nehéz és robusztus hangfalakhoz. De abban biztos vagyok, hogy örökségéből ezt a dupla bakelitet nem fogja kidobni. Ott a helye a Petőfi–és Arany–összes, Benedek Elek, vagyis Elek apó mesekönyvei, Kodály és Bartók mellett. Az István, a király több mint remekmű. Megtartó erő. Tehát nemzeti ügy.

A teljes írást elolvashatjátok ITT.

(Nethuszár)