Amikor egyszer csak elzárják a csapot – MI-vésztervet készít az EU

Júniusban Európa megtapasztalta, milyen érzés, amikor egy másik kontinensen hozott döntés néhány óra alatt kihúzza a lába alól a talajt. Az Európai Bizottság kedden bemutatott cselekvési terve erre a tapasztalatra adott válasz: a dokumentum a fejlett mesterséges intelligencia kiberbiztonsági kockázataival és lehetőségeivel foglalkozik, de a legérdekesebb részei azok, amelyek egy nagyon konkrét rémálomra készülnek fel – mi lesz, ha megvonják a hozzáférést a legerősebb MI-modellekhez?

Mi történt júniusban? Június 12-én a Trump-adminisztráció exportkorlátozási rendeletet adott ki, amelyben utasította az Anthropicot: azonnal függessze fel a Fable 5 és a Mythos 5 modellekhez való hozzáférést minden külföldi állampolgár számára. Ez a saját, külföldön dolgozó munkatársaira is vonatkozott. A cégnek a megfelelés érdekében végül minden ügyfél elől le kellett tiltania mindkét modellt. A visszakozás lassan indult. Június 27-én a Kereskedelmi Minisztérium engedélyezte, hogy egyes amerikai szervezetek használhassák a Mythos 5-öt, majd június 30-án Howard Lutnick kereskedelmi miniszter az Anthropicnak írt levelében teljesen feloldotta a korlátozásokat. Az OpenAI eközben beleegyezett, hogy a kormányzat átvilágíthassa azokat a cégeket, amelyek a legújabb modelljéhez kérnek hozzáférést. A Fable 5 azóta ismét globálisan elérhető. Az Euractiv szerint azonban az EU továbbra sem fér hozzá a Mythos 5-höz – vagyis a csap nem nyílt ki teljesen.

Európa válasza: saját mérce, saját tartalék Henna Virkkunen technológiai biztos kedden bejelentette, hogy az EU önálló „értékelési kapacitást” épít a fejlett MI-modellek vizsgálatára, amely előreláthatólag 2027-re válik működőképessé. Ez azt jelenti, hogy az MI-törvény (AI Act) által előírt független, harmadik feles ellenőrzéseket európai szervezetek is elvégezhetnék – nem kellene ehhez a tengerentúlra tekingetni. A kapacitás egyúttal az EU MI-Irodájának végrehajtási munkáját is támogatná. A terv tartalmaz egy „tervrajznak” nevezett útmutatót arról, hogyan adhatnak az MI-fejlesztők biztonságos hozzáférést modelljeikhez európai intézményeknek. És itt jön a lényeg: a dokumentum úgynevezett készenléti intézkedésekről is szól arra az esetre, ha vállalatok vagy kormányok újra elzárnák a hozzáférést. Szükség esetén akár maga az Európai Bizottság és a tagállamok is közbeléphetnének, hogy megvásárolják a modellhozzáférést. Olyan ez, mint amikor egy ország stratégiai gázkészletet halmoz fel – nem azért, mert holnap hideg lesz, hanem mert egyszer már fázott.

A függőség ára

Az eset felgyorsította az amerikai MI-szolgáltatóktól való függés csökkentéséről szóló vitákat. A Reuters június végi beszámolója szerint az európai cégek már most több szolgáltató között osztják szét a kockázataikat – vagyis nem tesznek minden tojást ugyanabba a kosárba. A bizottsági terv a meglévő Technológiai Szuverenitási Csomagra épül, amelynek része a tervezett MI-gyárak és a későbbi Gigagyárak infrastruktúrája. A Chatham House agytröszt elemzői arra hívták fel a figyelmet, hogy az egymást követő szakpolitikai fordulatok „ellentmondásos jelzéseket” küldenek. A kérdés, amelyet felvetnek, alapvető: számíthatnak-e a szövetségesek arra, hogy folyamatosan és zavartalanul elérik az amerikai élvonalbeli modelleket? Az EU keddi bejelentése lényegében egy határozott válasz erre – Brüsszel többé nem szeretné, ha a válasz egy másik főváros hangulatától függne.

FORRÁS

(Nethuszár)