Miért felelőtlenség pont MOST sztrájkolni?

Miért felelőtlenség a tanársztrájk? Foglaljunk össze néhány szempontot, mielőtt az jó magyariak szokása szerint két táborra oszlunk, és egymás torkát átharapjuk.

Nem tudom, ha emlékszünk még, de volt egy kovidjárvány, mintegy két évig, ami alatt egy kisebb politikai válságot is összehozott nekünk Bukarest (basszus, a legdurvább járványhónapokban kormányunk sem volt!), ezt követte az energiaár-robbanás, majd utána a háború. Ebben a válságos időszakban az állam, igen, a román állam is, eurómilliárdokat fizetett azért, hogy a gazdaság ne álljon a földbe mindenestől, úgy, ahogy van. Ha nem tette volna, akkor Venezuela lett volna belőlünk és a tanárok gondja lett volna a legkisebb, ami érdekelte volna a társadalmat. Innen kezdve érteni kell: a költségvetés nem egy végtelen történet, nem egy feneketlen zsák, ahova csak be kell nyúlni és máris oda lehet dobni a tanároknak a fizetésemelést.

Először is:

próbáljuk meg felfogni: az elszabadult energiaárak idején mi, egyszeri fogyasztók egyszer sem fizettük meg a piaci árat, a kormány ilyen vagy olyan formában, ekkora vagy akkora összegben, de kompenzálta a drágulást, hogy ne vigye el teljes keresetünket a hó végén érkező gázszámla. Most lehet vitatkozni arról, hogy mennyit tett a kormány és arról is, hogy lehetett volna mindezt jobban is csinálni (valószínűleg igen), de a tény ettől még tény marad: eurómilliárdok mentek ki az államkasszából, azaz a mi zsebünkből szociális kiadásokra.
A költségvetésbe ráadásul nagyrészt mi, a privátszféra fizetünk be, ebből kapják a béreket a tanárok, nyugdíjat a nyugdíjasok stb., így ezt a fizetésemeléses ütemet vagy hitelből vagy adóemelésből lehet finanszírozni ebben a gazdasági válságos helyzetben. Ez az egyik része, amiért nem kellően átgondolt ez a sztrájk. (A privátszférának sokkal nagyobb gondjai vannak, és sztrájkolni sem tud, lásd a munkavállalók nagyjából felét kitevő minimálbéreseket!)

Kettő:

legalább egy éve, világos, hogy idén májusban jön a kormányrokáda – senkit nem lepett meg, nem volt váratlan, a tanárok követeléseit megfogalmazó szakszervezetek nyugodtan számolhattak volna ezzel. Hogyan írja alá Ciuca a fizetésemelésüket, amikor két hét múlva már nem lesz hivatalban? Hogyan írja alá Ciolacu a fizetésemelésüket, amikor még nincs hivatalban? A sztrájk MOSTANI meghirdetése pedig csak ezt a senkiföldje állapotot konzerválta, bővebb információkért ott az euró árfolyam. Röhögtető valahol, hogy a sztrájkolók, ha el is érnek valamit, azt elviszi majd az euróárfolyamból adódó infláció.

Három:

a tanárok fizetésének a mértéke, akárcsak az egészségügyben dolgozóké, költségvetési kérdés, ezt pedig az éves költségvetésbe szokták belepréselni. Az, hogy májusban kérsz fizetésemelést nem a legjárhatóbb út – az év közbeni költségvetés-kiigazítást sehol sem szeretik, és ezt a nem szeretiket elmaradt befektetésekkel, inflációkkal szokta díjazni a piac. Ezért sem fogják elérni azt, amit akarnak: a kormány nem mehet bele, mert ez azt jelentené, hogy holnap majd valaki más kezd sztrájkba és az egész év arról fog szólni, hogy költségvetéseket igazít a kormány, hogy fizetésemelésekre költse a pénzt. (Ja, amíg sztrájk van, nincs kormányrokáda – belegondolt valaki abba, hogy minden áll, beleértve a PNRR-s pénzek lehívását, ahol vannak azért komoly gondjaink is?)

NÉGY:

van itt kérem egy generáció, amelyik a kovidjárvány miatt közel két évig online oktatásban részesült, illetve az oktatás olyan körülmények között zajlott, mintha egy harmadik világbeli országban éltünk volna. Nem hiszem, hogy a fizetésemelés eléréséért etikus eszköznek lenne tekinthető az, hogy a gyerekek jövőjével zsarolják a kormányt. Az év végi vakáció hamarosan beköszönt, veszélyben a tanév lezárása, az értettségik, a nemzeti felmérések, csupa olyan, ami az ifjak jövőjét alapvetően befolyásolja. Nem csoda, hogy egyes szülői és diákszervezetek máris arra kérik a szakszervezeteket, hogy hagyják abba a sztrájkot…

És akkor hogyan lett volna ez jó?

NEM VITATVA AZT, HOGY A TANÁROK KÖVETELÉSE JOGOS, a siker érdekében ezt az egészet jó lett volna őszre halasztani. Megmondom miért: akkor indul a jövő évi költésgvetés vitája, abba bele lehetett volna, sőt, abba már bele KELL préselni a béremelést, az őszi sztrájk pedig nem hordozza azt a veszélyt, hogy a gyerekek lezáratlanul maradnak, évet ismételnek, elmaradnak az értettségik stb. – a társadalmi szolidaritásnak is eléggé jót tesz.

Az erdmagyar értelmiség mélypontja, és a helyzet súlyossága

A tanár-kormány egyeztetések idején is nagyon jól látszott, hogy a fent felsoroltak miatt, logikusan csak egy dolog következhet: chiken game, ki rántja előbb félre a kormányt – a kormány vagy a tanárok? A chiken gameknek viszont sosincs nyertese, így, ha nyernek is valamit a tanárok ezzel a sztrájkkal, azt biztos elvesztik majd később a réven.

A baj ennél is nagyobb, de ez már messzire visz

Hadd tegyem fel a kérdést: miként mérjük mi a tanárok teljesítményét? Egy jól működő kapitalista rendszerben az érdemek és elért eredmények alapján jobban kell keressen az, aki megérdemli. Nemrég írtunk róla mi is: a kisiskolások közel fele funkcionális analfabéta. Ha most ebből az irányból közelíteném meg a kérdést, akkor azt is felvethetem, hogy miféle munkát végeznek ezek a tanárok, akiket az én adómból kéne most még jobban megfizetni?

Brutális: a kisiskolások közel fele funkcionális analfabéta

Ez egyébként félig-meddig demagóg felvetés, de a szomorú eredmény attól még a mindennapi valóságunk része lett, a funkcionális analfabetizmus felszámolása nélkül pedig nem tudjuk megoldani az előttünk álló gondokat, mert minden kormány azon lesz majd, hogy kielégítse a csőcselék azonnali és hedonista vágyait. Írtam már elégszer erről a csőcselékizmusról, (lásd ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT) láttuk a járvány alatt, hogy mire képesek, látjuk most, a háború alatt is, hogy ostoba zajongásuk mennyire leszorította az erdélyi magyarságot a pályáról. És ez még csak a kezdet! Ugyanis jó lenne, ha végre mindenki letisztázná magában: a jelenlegi rendszereink nem fenntarthatóak, a megoldások pedig egytől-egyig fájdalmasak!

A tanárok bérezése, hiába egy mostani emelés, nem sokáig tartható fent, hasonlóképp az egészségügyben dolgozók problémája is rendszerszintű, és mindehhez jön még a nyugdíj-, valamint a többi elosztórendszerek szinte matematikai pontossággal kiszámítható csődje, a radikális reformokhoz viszont befektetések kellenek, amihez viszont pénz kell, amit viszont bérekre költünk – ördögi kör, amiből nem lehet jól kijönni.

A tanársztrájk mögötti valóságból merítve egy példát: nem hallok, olvasok arról, hogy kicsit igazságosabbá kéne tenni magát a bérezési rendszert is. Miért kap ugyanannyit egy tanár, aki reggel hatkor indul a maxi-taxival egy hátrányos helyzetű térségbe, hogy ott hátrányos helyzetű gyereket tanítson, mint egy nagyváros elitiskolájában tanító pedagógus, utóbbinak körülményei is összehasonlíthatatlanul jobbak, mint kollégájáé? Miként tudjuk ezt a rendszeren belüli torzulást helyrehozni, és az ebből a célból a kormány által felajánlott fizetéskiegészítésre miért mondták azt a szakszervezetek vezetői, hogy az csak szociális segély? Miként tudjuk igazságosan mérni egy-egy tanár teljesítményét, és azt miképp tudjuk igazságosan díjazni?

És végül: milyen büntetést kapjon az a tanár, akinek diákjai továbbra is funkcionális analfabéták maradtak, ezzel a társadalom nyakára csak újabb problémahalmazt ültetett?

(Nethuszár)